Suvítás 2. - Emlékezz a hangokra!

MotoszkaDaniel•  2023. november 25. 17:21  •  olvasva: 20

(Bob Fess vagyok és most) magamnak megyek vásárolni e zűrös város nyűgös hallgatásába(n). Búcsú(zóul) csók az asszonynak, máris jövök e pedálszekéren utazva. Kell még tej, de magamnak is hozok valamit meg még más egyebet. (Ezúttal) felzúg (úgyszintén) a szél fagyos pókhálója a viseltes ajkán vagy csak fáradt ökörnyálakkal találkozom (a fákról leválva)? Egy erét felvágott levél válaszol az útról, beletekeredtünk az őszbe?


(Igen, de attól még lehet szép az idő) Mi ez a rengeteg szárazra fagyott mosoly a fehér arcokon? (Vagy Jack apja még mindig nem felejt? Ezt beszélje meg a széllel meg az apjával, mert az) gyorsabban zúg, mint ahogy az Ő szelleme az Én agyamat szívja. (A kést tegye el a sötét és zárt köpeny alatt) ez a temetőgondnok az utcán (surranóban libbenve). Én gyorsabban forgatom (meg) a fogpiszkálót a szájamban, mint ahogyan Ő a fejével biccent(get). Mindjárt elérem a lábaimmal a közértet. Már csak pár lépés, letettem a kerékpárt. Az ég kebelje hordót iszik, kékülnek a felhők a sötétedésbe. Én itt gyorsan meg is leszek meg aztán, most nem is jöttem el olyan messzire. Csak pár dologért szottyantottam a hátsó felem nyeregbe.


A felhők eltűntek, az előbb még szóródott rám valami. Megjelentek a neszek és hányódnak a fák. Én meg hánykolódom haza, mielőtt le nem fúj a szél a kezébe. Hagyjon csak engem a nyeregben! A felnőttek sehol, beijedtek a késesek? (Na,) nem hiszem, hogy tőlem. Fejezzük be a vásárlást. Már úgyis mindent begyűjtöttem a kosárba, a pénztárnál vagyok. Bob bácsi pakol, célba venni a cangát és irányba léptezni a bolt kijáratát. Hát itt ugyan semmilyen maszkos nincs. Ezek rémült emberek. Sötétedő könnyek az arcokon, de nem szomorúak. Inkább a derültségben elszürkültek.


Hol is az a pedál meg melyik az? Ideje elindulni, minden megvan. (Hát,) talán nem fúj le a szél a kerékről. Nyugodt a levegő hangulata a karosszékében. (Na, akkor) rajta és adjunk is a láncerőknek. (Basszus, kicsit) elaludtam úgy másfél másodpercre a kerékpáron. (De nincs semmi baj, csak) túlmentem pár utcányit. (Úgy,) talán hármat? (Majdnem a városközpontig). A legutóbbi (alkalom) út távolságának feléig. (Na, hátra arc!) Olyan szürke idő van, egy képzelt havaseső fúvása. Persze, hogy elalszik az ember a szekér nyergében.


Tisztul az ég? (Na, látok valamit). De mindjárt otthon (is) vagyok. Kidugja az orrát paplan alól a nap és félrehúzza a függönyt ablakáról. Na, az én szamaram meg kanyarodik (, mert ez a nagybetűs utca). (Az itthon, mostantól csak) méterek vannak (hamarosan) hátra. Hosszú utca, csak ezen nem kell (már) végigmenni. A szél még mindig hánykolódik a hátamon meg az mögött. Mindig beszél, mert olyan a házak rendje. Olyan, mintha beszélne a fuvallat családja.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2023. november 25. 17:29

ja, igen emlékszem a szél azt súgta, hogy pihenj

https://youtu.be/Gt4mvoO2evg?si=dNmtt0LGkV4wmW10