Sötét Zsaruk

MotoszkaDaniel•  2020. július 20. 11:40  •  olvasva: 179

Kapod a pénzt és mellé az érmét. A félhold a tüzes gömb élesen forró szeretetével küld az életed útjára nap mint nap.

Látod, amit igazságnak vélsz, a következő pillanatban pedig tova kél. Az alkohol mélyére néz a kettő intelligens szem és fény nem tart vele, később a partnered lehet. Kár a hölgyért, hogy a későbbiekben nem tud eleget tenni a történet kiteljesedésének igazi fekete rendészként.

Bújj az éj öltönyébe, napszemüveget fel, ha érint téged a veszély és repítsd vissza a partnert oda, hol az idő forgása a küllőben mindig ugyanaz a kerék.

Kovácsok fekete királya, Vilmos. Ezer vagy inkább millió köszönet, hogy mi nézők kétszer is hallhattunk téged, amiképpen Sándor szólaltatja meg személyedet. Nem a Szakácsi a szakácsoknál, hanem az úr. Az úr, ki mindig olvas valamit a vagonon.

Lépj be a villanásból a sötétbe. Villogtatod a villámló botot s akkor még nem volt kétezer. Ha megnyomod azt a kis gombot az emléktörlő oldalán, minden rossz és jó a fejemből az égbe felszáll.

A bot villámlik, emléked nem múlik. Most virágot viszek eszméd szellemében Z ügynök sírjára. Erős a neve, mint a nemes gránit. Igazi vezetékneve pedig Kránitz. Lajos, nyugodj békében! Felvittek a csillagok az égbe, mi itt lent továbbra is látunk titeket!

Lilla egy ideig velünk volt, hozzá is szól Vilmos valahányszor, ha kémleli az égen a csillagokat. Nem az örök vadászmezőkön rója szoknyával a köreit, csak számára más utat jelölt ki az élet.

Nézz a szemébe, mert a villámot szóró botjához kell, hogy nyúljon Vilmos. A csillagoknál az idők végezetéig sötétségben van minden. Ha szeretnél Vilivel maradni, olyat mondj vagy kérdezz tőle, hogy ne törölje az emlékeidet!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!