Sötét a bérc 7.

Futok, mint akit kerget a kerge bárány. Lement a nap, sokat gondolkoztam és futottam munka alatt. Nincsen mód hazamenni, mert ötkor a kapu zár. Igaz, hogy az igazi hideg megérkeztéig van még kilométer a talpamban.

És ugyan kihez meneküljek oltalom alá? Csak hozzá mehetek, csinos és igaz barát! Nem nyírtam még magamon a borostát, de legfeljebb nem nyit ajtót a lány. 

Még meg is kell keresnem a szerény háza bejáratát itt, a fekete hegyen. 

Vezeti a túrákat s csak ilyentájt végez. Az sem biztos, hogy bent találom a hölgyet.

A meredek part szélén lakik. Igen, időnként nem árt a szerencse. Költözhetett volna fel a tetejére. Jó helyen vagyok, a felszerelését megismerem. Csengetésemre kiáltás bentről, hét perc után mehetek be. Azzal a feltétellel tehetem itt le mára a fejemet, hogy jövő héten Ő is megnézheti az enyémet. A köszönésemre csókkal teperjem le s étkezés után a tenger moraja fektet minket. Ide nem kell jobb zene. Mielőtt a szemem lehunynám és nyomna el az álom e szomszéd szobában elgondolkodom: gyönyörű vidék ez!

(Álom.)