Sötét a bérc 3.

Most én öntöttem fel a garatra vagy hályog van a szememen? Csónakázik a tüzes gömb és kiköt a fekete hegyen. A sziget is vakargatja a haját az ágyában, hogy kiveti - e Őt a függőágy vagy jól lát? A hölgy borozgat a lábán, letéve most az üveget maga mellé: ez nem tréfa! Birizgálja forgóját s lábával löki magát.

E szépséges nő kortyol és merül a látványba. Bohócsapkán a bojt s mássza a nap a vonulatokat. A lányt nézi, csóvájával simogatja. Bíbor kalapban részesül az alvásához felfodrozódott víztükör. Magán a hegyen, házak szeme nézelődik paplanjából.

A kalaptól messze ladik még horgászik, a világ végén ott a tetőtéri völgyeknél a szállásuk eléréséért sok fiatal kislány túrázik. A foszlányok díszkoronája altató kézzel fedi be a bő vízhozamú tavat.

Meg kell állni egy pillanatra, habár az este megérkezett. A szabadtéri ágyból az ifjú hölgy lépései suhannak a bájaikban a tó szélére lefekvés előtt arcot mosni.