Skót Földön 3.

Lábnyomok az égen s kemény talpuk van, de nem koszolnak esőt. A túloldalt mi van esőfüggönyben? Parton ragadt egy haditeknő, most fog visszacsúszni a tengerbe. Vizet prüszköl a cirkáló. Lehet, tájfunból jött? Kastély szárítja a fát. A túlsó, bővebb koronás maradék fuvallatért kitárja a karját. Sötétedő udvar torkolata, a lépcsők nyelve ered meg ódon házak füle felé. Azt sziszegik, hogy tüsszentőben a vihar s csukják az ablakok szárnyát!

A hajó be és felkanyarodik, ott lehet a parkoló? Megfújja a masszív kő tetejét az érkező szél s meg kívánja skalpolni, előbb azonban a messzi hegyek hívják. Hajszárító a bércekre rendel! Már azt hinné minden szoknya itt e két szigeten, hogy semmi nem áztatja a trombiták simogatta bástyákat. Amikor magabiztos árnyékot cövekel maga mellé a nyitott belső udvarral rendelkező kastély.

A kémény kardot pöfög a felhőkbe, de türelmetlen ez a kandalló! További láb nyoma északnyugatról, meg szürkülés. Halványan sötétedő tenger. A mosolygó szél két részre osztja a királyság északi csücskét. Meggyengült viszont, mert csak a madarak pályáját nehezíti meg. Lendíti kaszáját, de jön a gomolyag északról. Csak nem meghátrál? Már fel is forrtak szobákban az erdei teák.