Skót földön 2.

Boszorkánylány lovagol ki éjfél után az éjbe fiújával csak azért, hogy a sarki fényt minden pompájában szemlélhessék. Az odafelé vezető úton poroszkálnak velük szembe vissza agg urak meg hölgyeik paták sétálásában. A sziklák meg hegyes csúcsok ölelésében a kastélyokat melegíti a rotyogó kávé, a tea ilyenkorra melegít minden fiatal és még ébren lévő testet. Lassító patkók felett nyeregből szállnak le az érkező lélegzetek elmélyülni az ámulásban.

Hullámok nyaldossák mosásra a partokat, ide fel visszhangzik a lent sziget szélét mosó morajlás. Sál a nyakakban és egy másik öleli körbe illetve melegíti a csúcsokat az égben. A pacik kikötve rángatózó fákhoz. Hasadékból is élvezhető a levegő izzása a bátrak számára, csak odalent hűvösebb van. Le is fújja a kalapot háta mögé, a megérkezett éj megtartja azt zsinór pórázán.

Elég magasan vannak? Ez az egyik tető némileg szélvédett panorámája a kopár fű hánykolódásában. Fordítsuk meg gyeplővel a lovakat s nézzünk a kávé rotyogására? Mozdulattal intés az útra, nem kell ide ennyi kavics meg töredezett szikla. 

Még el kíván ájulni a hölgy s néhány még fent lévő fiatallal bekajtatnak benézni a nyugatra látható ír szigetek alvó foszlányának vonalát. Fiújával járnak pár szerpentint, érthető a nézelődés tapogása ír partok felé. Meglazul a nyereg, kézmozdulattal megerősíteni a hámló fotelt. Addig kísérteni a szirtek élét, amíg a bólyák világítják azt a jegesre hűlt tenger tajtékán. Van még bűvésztrükk? A férfiú kalapját fújná le a mélybe a szellő, húzzuk azt vissza estébe húzódó energianyíl erejével.