Skót Földön 2.

MotoszkaDaniel•  2021. szeptember 27. 17:28  •  olvasva: 128

Kiszáradt és elfeküdt fa szirtről kopogtat a szomszédba, csak ott nincsen semmi. Hatvan méter múlva igen, addig viszont zuhannak a levelek. A majomszeretet hessegeti a napot, hogy ideje egy kis esőnek. A gyíkarcú fa még mindig át szeretne jutni a szomszéd dombra.


A csillagokat riasztja álmukból a reccsenés, de csak forgolódnak. Délről a szilajság vad szekere tör utat, nézelődik a csődör. A feltüzelt szél erejével segítene a csimpaszkodó fának kapaszkodni. Tavon marad a szellő, a fennsíkokon szemetel magában az eső. Sötétebb felhő árnyéka takarja sziklák ormát.


A jajgató törzs csak árnyat kap, úgyhogy a szélirányt váltó áramlat húzza vissza. Az eső szeme ráfúj a szurdok végére, amihez a szirtek dereka megnyitja a kapukat. Fiatal felnőtt fák zárnak körbe a túlsó réten, a szellő így beszorul s kis időre örvénnyé lesz.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!