Síró Arc

Alulmaradt farkas nézelődik vonzó tincsei mögül. Tengerkék szeme él, testében már csak a lélek beszél. Miképpen jutott le a kísértetek hegyéről? Nem tudjuk meg, mert: most a fegyverek hangja ropog s nem a szívé.

A karosszékből a szél rebeg kegyelemért. Csók az érkezik az önzetlenül ólálkodó húg ajkaira. A lökés tükrében az biztos, hogy elég? A rívó szoba némul, de el nem halkul. A szellemek szenvedélyesek, ám nem haragosak.

Hasztalan pisztoly kaparja a falat. A badarság karattyol? Körbezár a megbontott malter? Itt már akárhogy kiabálhatsz, nem jutsz ki többé a napra. Hallgattál volna a csábos eszes ordasra.

A bájos hiszékeny léptek is csapda felé percegnek. A vagány dekoltázs sétája mögött a félholt, egykor itt szolgáló nővérek beolvasztják a téglákat aztán szexi úszással alámerülnek. A maradék férfiakat talmi kényeztetés téveszti meg ármány vezette tündérekkel.

A kacér botorságban ténfergő nő innen nem csámborog haza. A láncok csörögnek és jön a félhomály. Aki számára a csókot lehelte, már nem fázik soha. A nagy mellény a pince aljára, lépcsőket kergetve fut ki. Az ajak szótlan érintése nem fontos, az igaztalanul elhunyt kezeltek keze azonban a feje felett gyorsabb!

Ki hallgatott az intő, jó szóra? Ketten maradtatok s nyílik a kapu. A doktor halott, de szelleme immár szabadon bolyong s kevésbé durva. Autókba be, fiatalok és poroljatok el innen! Jó időre, illetve messze. A meggyötört árnyak jönnek ki a tenger partjára fürdeni és nemcsak testüket jöttek áztatni.

(Visszatérés a Kísértet - hegyre 2007)