Sibéria

Könyékig érő fagy és hatoló hideg az elnyelő hó derekán. A kerítés rácsa magában reng, mert az áramlat sem lazítja ki a csúcsát jeges hóesésben. Súgó hangok és dörzsölő lépések, van itt valaki a fagypont alatti merev víztükörnél? Annak sem látszódik a kobakja, mivel belepi a só. Kirángatni a begyógyult csákányokat s szerencséért lehelni, mennyire omlott be a bánya?

A munkaidejük lejártát élvező munkások betemetett lábnyomai a megviselt talajon. Egy alélt lány tér magához a furgonban. Most még festi a szeme számára a színeket, ki van még lent? Baktatnak fáradt boton a lejtőre álló hangok? Férfiak lihegése s szemünket csapja meg vonszolt nő. Urak tömetlen vállai zörgik a bátor csizmát, felhúzni őket csillével.

Elhunytnak hitt lány az egyik kocsiban, belekarolnak a kutató munkások. Rongyolás a futólépésben, ami ilyen zúzmarában embertelen. Mindenki bent van a vagonban? Húzzák, húzzák és húzzák a kezek! Nem hűlhet ki a nő! Megbirkózni az útra rágyógyult kristályokkal, ugyanis a szürke ég kerekez s nem rendeltünk havat illetve pelyhet.

A tárna ajtaja védi a dohban álló lámpákat az érkező hótól, nyikorgás nélkül forog benne a kulcs. Pár óra és eléri az árnyék az ércfejtő oldalát, csak hideg lesz ez a sapka. Lesz mit lapátolni? Nem tudni, mennyire hullik. Nyitja a szemét a másik nő, takarót s teát neki hamar.

(halottnak hitt munkást találtak egy bányarobbanás után)