Sártengerek

Placcsanó láp és oszló szovjet remények. Telefon van a hosszú zsinórján az út közepén, de ki fog rajta felelni? A villámló kezek robbanásokat dobnak, a harcoló kocsik meg iszapfürdőt vesznek? A tenger felől sem tud közelíteni a medve.

A tudósítók mellényben s sisakban, de mind nők a füst meg helyenként a fegyveresek vállai előtt? A tankok orrai nem kapnak levegőt, ész nélkül meg nem akarják zárótűz alá venni az eget. A mancs lánca nem lel utat a talpának, át meg nem tud vágni a mocsármezőn. Nem száll le a nap nyugta sem és nincsen tank, mivel a farmerek vezette traktorok kihúzzák őket a felázott talajból.

Az immáron a lázadó bárányokat szolgálja, a kora délutánban szétlőtt városok romjaiban főznek asszonyok a csupa kosz és törmelék zugokban. Vegyi bombát dobtak rájuk pár órája, még a tűzoltók is védik az irháikat. Tarka szekrény és porcelán kakas, ezt még a maci sem tudja szétlőni? A férfiak s asszonyok halvány mosolyban kései reggelihez ülnek neki a tisztára porolt lépcső szegélyén. Váltás? Most a fiatalkorú civilek jöhetnek meleg étkezésre. A fegyver mindig a kezek mellett.

(Ukrajnában az időjárás miatt akkora sár van, hogy elakadnak az oroszok tankjai)