Rúnák

A fehér tündökléséből eszik a tenyér s mi vonyítja az eget? Az ordasok a vár falai között lesik a neszt porban. A fogyatkozás elmegy és a fáklyák pislogása emeli a lábat, tud haladni csendben? A kút sötét tükörjéhez sompolygás, szaladó mokaszinben feltankolni az estében. Guruljanak a falatok, a nagykapun túl van csak nappal!

Beszélnek a fáklyák és csevegnek a falak, de csak a lépés árnyéka követi a vagány borostát. Katonák torzsalkodnak a holtak seregeivel, de ebben a harcban nem győzhetnek! Sarokba fúródó golyók, e száraz veremben soha nem üli le magát teljesen a sötét és a balfékek céloznak rám. Gyönyörű itt a műemléki rom, beomlasztásért a huzalokat élesíteni s eztán kimászni a verem mélyéről! A tiszta falak moraja mögül csak a levegő száll, nem hörögnek a téglák.

Segíteni jöttem, de ők itt ragadnak a holtakkal. Jó ideje nem éri meg életet rázni beléjük, felmászni az ébredő felszínre! Nem a padlózat reng, ez a föld aljáról csatangol a kialakított oltár lábára. Nem kerget az éhség és a szomjúság sem fojt kötéllel, csak hadd tegyem már le a fal tövébe magam.

A mécses kiszáradt illatát harci parfüm váltja. Senki nem támad hátba motyogó léptekkel, de gyalogol rajtam fáklyák árnyéka s nő osztja az észt a csarnok végében. Ki látta a testemet beesni vágatba? A többi lány elnémul és markol fegyverébe.

A férfiak legeltetnék szemüket a dús fáklyák füstös vége révén a csajokon, de munka van. Lehet csendben lopakodva támadni? Ezek aztán vetik a cigánykereket asszony létükre s még a dobozok mögé is benéznek. A templom igazsága előttig laza a menet, azt már csak a fehérnép őrzi. A vezérük határozott, azonban nem egy szépségbomba.

Nem látom a hegyeket és köd maszatolja a szemüvegem, e hölgyek még itt is kísértenek? Ház mögé ugrani, mert az egyik ingben épp rúzsozza magát. Szeretem a szőkéket, de olyan jó most ez a meleg! Mi van a fák alatt? Egy barna bújt el, én viszont kiszúrom az ágak között a formás lábát.

A szakadékoktól futni messze, milyen tiszta hangja van e fiatal bestiának nő létére! E kihalt faluban nőuralom van? Mert a férfiak őrzik a pontokat, de itt is lány riszálja eligazító hangon a hímneműeket. Az egyik, bájban úszó nő okos, viszont meggondolatlan. Érte nem is kell hegyezni ujjammal a ravaszt. A botor bátorság odaveszett varázslat.

Haza akarok menni, mert hideg van és az oszlopok a földön fekszenek. A villám nem osztja az észt, szuperkatona sem kerget betonrakások között. A kihűlt motort arrébb be lehet szítani a szűk ösvényen? Elbrümmögök vele vissza az erődítményhez, hiányzik a polgári barna orcájú fűtött szobája.

Kínált teával s meleg ággyal. Az érzéki ajkai által fűzött városban egyedül lehet s ki mondta, hogy nem támadnak rá? A konyháslányról meg is feledkeztem, jó édes ez a pálinka és szabad heverőn a csókja? Isteni! Az autót beponyvázni és meleg garázsba bugyolálni. Nem bukdácsol még a fejem sehova, csak szép kanyarokkal célozni be az emeleti lámpák karját.

Alig nyílik az ajtó, illatos ruhában csók támad le és milyen finom ez a meleg étel! A zsíros száraz kenyér nedve is jól törte érzékeimnek a paprikát. Ágyra húzódva foglalom körbe megviselt férfias karommal a derekát, melegszik a kinti hó után a kezem. E helyen elnyújtózhatok női szemek hajában, mert ki tudja: mikor dob haza a legközelebbi felszabadító járat?

(Farkasok kastélya 2. évad)