Robbantási Akna.

MotoszkaDaniel•  2021. július 9. 00:58  •  olvasva: 148

Szippant fel a levegő? Lefelé már semmi nincsen, felfelé kell a rácsot megmetszeni s tol a szellő. A mélyből ki rikkant? Ha nem hagyok el magamon semmit, akkor csak a turbina által keltett visszhang.

 

Termeken kígyózó sistergések, ez az engem védő őrök hangja? Emberközeliek a hangárok, valakik lépcsőkön menetelnek. Vigyázni a fegyver kattogásával, itt még bárhol lehet ellenséges katona.

 

Feszíti erőm a vasat. Csak óvatosan, de bátran! Veszélyes vizeken a járás megfontoltan gondtalan. A talpam magabiztosan kuttyog. Nem hiányzik sehonnan egy kés, amivel vésni kellene a falakat. Állnak ezek biztosan a malterban.

 

Miért omlasztják be ezek a botorok a raktárat? Sokáig nem guggolhatok, inkább megrúgom a csörlőt. Hang szaval a fülembe sarkok mellől, ideje szökkenni kezemben a pajszerral. Az alagút sötétje takar, beleugrom a járatába. Ők hadd higyjék azt: ott ragadtam! Szerencsére nem versenyez a villámmal a dobozokat összenyomó gépi kar.

 

Aki előbb vet árnyékot, az jut ki a napra? Álló teherautók mögött nem húzom az álarcot, hiszen az óvatos lépések tájékoztatnak. Egy sört? Ízesített is van! Meg az imént érkezett bele üdítő. Újabb nagy tér, ami ezúttal egy méretes garázs s rejtekből nézelődöm a parkolóra. A végén mind a két szárny nyílik tágasra, ráülök a kényelmes ágyra. Elfekszem álomra, aztán csenek ruhát meg kulcsot. A szívatóval van egy kis munka, de: a bejáratnál nincs túlzásba véve az ellenőrzés. Lehet indulni az útra és végre süt a nap!


(Half Life, 1998)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!