Rendezvény, szüret és fürdés

MotoszkaDaniel•  2022. június 20. 19:38  •  olvasva: 82

Elsőre odatalál a buszparipám, a hegyek között közepes forgalommal repeszt a négy kerék és el se késem. Három esztendeje nem zenekar vitte itt a nótát, de most cseng az én fülembe és a hallgatóságnak is meggyűlik a baja vele. Figyelni az írókra és írónőkre. Az egyiknek simulékony pólóján megakad a szemem s amiképpen beszél a tőle arrébb ülő pesti művésznő, az ő dekoltázsára meg felfigyelek. Ajka dús, a szeme isteni s káprázom rá a figyelmem. A hangjába belefeledkezem. Álljak haptákba fényképhez? Engedi, hogy átöleljem? Aki szert tesz tőle könyvre, fénykép jár cserébe. Fantasztikus illat ül rá az arcomra, csak kissé vagyok szomorkás. Az eszmei táplálék az enyém, írótársra nem jut a számomra babér. A képért megérte!


Bántom a fát, mert az ága megbicsaklik. Kötéllel azonban utólag a gyógyulásért kifeszíttetik. Jég verte termés dobódik szatyorba, ládákba és még nem rekkenő a hőség. Galambok meg tücskök vesznek körül. Most is látom, amit tavaly s megyek először le. Aztán meg jövök vissza fel a kikövesített lépcsőn. Nem kell már óvatosan botorkálva araszolni abban a kicsi völgyben, aminek a névjelzése egyszer van kihelyezve. Az elején, ezért sok látogatót megtéveszt.

Itt kell hagyni ezt a paradicsomot, előtte meg kell mártózni a magyar tengerben? Helyenként forró a kiépített járda s bikinik köszöntik a nyarat. Több, mint kellemes a víz, nem szól a bemosakodásért és el lehet gyalogolni a hullámokig amit láp vált. Ott mélyül a víz, de pár méter lépés megtétele után ismét szilárd talajon lépked a láb a hegyek illetve integető dombok korbácsolta vízben. Ez a fellépő lépcső esküszöm olyan gondolatot kelt bennem. Olyan, mint egy cáparács. De, más vonja el a figyelmem. A lehűlt testem nem hevül vissza és a lábam se forrósodik fel, a szemem talál egy fiatal felületet. Negyvennek se nézem, inkább a húszas évei elejében járónak. Szőke, egyenes haj és nincs pánt a vállán. Úgy lefoglal a lénye, hogy eltűnik számomra a mögöttünk lévő nádas. Süti a nap a bőrét formára, amit fekete felsőrész takar és olyan szabályos a formája! Még jó, hogy nem egyedül vagyok és nem haverokkal vagy barátokkal, mert lecövekelnék valamennyit e deszkára. Ilyent még máshol se láttam az alföldön, dehát ez a tó habjainak és a közege keleti kapujának a birodalma.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!