Rejtekrezul

MotoszkaDaniel•  2022. február 19. 17:34  •  olvasva: 101

Ne maradjon e szirt szélén sokáig egy oda tévedt szem meg a zsandár nő, nem látni a mély alját. Nem tudom, miképpen kerültem ide, nem fenyeget a kihűlés hűvös ökölje. Lehet, hogy nyár van? Semmilyen szellő nem hinti kellemesen arcomat, Ő alattam a tökéletes arcával csak dolgozik.


Tőr bújik elő ruhájából s a felettünk lévő céltáblába szúrja és mondja, ez nem lesz egyszerű. Forgó penge sem forgácsol zajt, nesznyi fuvallat hessegeti el a bennem dolgozó ideget. Bármit is csinál e tündérarcú lány, az nagyszerű! Nem forog tovább semmi abban a dartsfélében.


Akkor most várunk? Felém fordul és szól hangja, hogy készen van. Az eredmény ezen már nem múlik. Itt van orcája, csókot kér e pupilla? Ez e percekben is suttogó szél sétája. Nincsen most szó, az ajkak beszélnek ölelésben. Nem hallok semmit e magas perem szélén.


(álom)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!