Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Rajtoló tündér 3.
MotoszkaDaniel• 2021. július 27. 20:41 • olvasva: 146
A barlang csendjében csermely beszéde duzzasztja a túlfűtött falak magányát. Az amazon gyújtja tubákját, az állatbőrös férfi is szív a békéért.
Sokáig zenélnek a cseppek? Az alkony bíborra fest egy hasadékot, isznak a csurgó patakból. A közepes szakállzatú üstöt ácsol, mert a csinos copf elejt egy medvét. Tüzet csihol keze a vacsorához.
A holtak őre nem rikácsol, nem takarják szárnyai az eget. Lejöhetnek a szikláról. Kicsiny erdő piszke koronákkal. Semmilyen nap nem ég s nem forró. A férfi elkap egy szamarat s a hátán oda megindul, de futólépések a sötétből. Felpattan a fiatalasszony, most már köhöghet a puszta lova.
A lány fiatal keze felajz egy íjat, dárda a hátán. Indulhat a sétálásba a szamár. A sűrű közepe: elfoglalásra hajaz. A nő elfárad? Egy lövésre van ereje, aztán kidől. Kap a szőrös, dús hajútól egy fa tetején a semmiből: megvetett ágyat.