Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Posványos szélén
MotoszkaDaniel• 2021. május 20. 01:01 • olvasva: 149
Újváros szólít női ölében tengődve, hogy itt az ideje hazatérni. Nem kergetnek vesszővel. A mocsár űz tréfát velem?
Megmozdul a bokor szeme, a pedálok szólnak a lábaimnak, ne üssek el semmilyen vakondot. A beton kövezete vigyáz a kerekekre. Ugrat a cserje és ugatnak az ágai. A tekintetemen a levelei pórázai kószálnak. Ajkukban ölelkező emberi pár? Alapból veszélyes, ha rohanva rombolja a levegőt alattam a drótszamár. A délibábhoz az alföld sarkán hűvös van. Üvölt a szamár nekem, hogy kitartás.
Elfáradt a szemem? Nem, csak eltévedt. De lehet, hogy a boldog levegő ásított a kitikkadt vénasszonyok nyarában. Szokott ilyenkor szundítani közvetlenül Június után. Nem volt ez se kóbor szoknya, se gazdátlan nadrág kantárral. A levelek nevetnek rajtam, megbocsájtón váltom a kart.
Ősz elején, a munkaidő után kidőlhet az agy. Na, zúgjanak a szelepek. Gördülhetek haza!