Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Pánt elmélkedés
MotoszkaDaniel• 2020. június 24. 00:45 • olvasva: 213
Szúr a felismerés, hogy az édenkertben vigadok én.
A penge a szónok és az éles szó felemelt karja üdvözíti elmém.
Hűvös pehely libeg a könnyed szavak spirálján,
amíg a mondatok másznak egymás pántján.
A bőség kosara fonott bölcsesség a termékeny szépség napján,
meleg kiskabát zárja magába a hideg gondolatok melegedő aszályát.
Reménytelen sötétség lélegzi a boldogságot. Úgy érzi fullad, de csak amíg lélegzetet nem kap. Ez a zeke nem szorítja, legfeljebb rémisztgeti az őt ölelő fekete sivatag.
Édenkert ébred édes illatú tavasz ingében, cölöp tartja az örök reményt. Csak egy sánc s üde szín, és öltheti magára a mély völgy a vékony nyári mellényt.
kisspatricia2020. június 24. 04:37
Tetszik ez a vers! Különleges képeket, kigejezéseket használsz. Néhány nagyon megfogott:
"Hűvös pehely libeg a könnyed szavak spirálján,"
"Reménytelen sötétség lélegzi a boldogságot"
"cölöp tartja az örök reményt. "