Óvilági hajnal

MotoszkaDaniel•  2021. október 24. 16:55  •  olvasva: 125

Nem lohol a talp nyomában halottá kopott kabát, csak őrzi a zubbony a kéznek a meleget a szél karja elől. Nincsen falak kaparászása csorba jelvényű csákányok nyelén. A holtak lelke a síron túl is bolyong? Nyögésben éneklő fákat kerülgetnek a lépések, ájultan figyelő bokrok között. A kioldódott cipőfűzők csókban várnak. A nyíló ajak leguggolva oda és azt megkötvén ház sóhajtó ablakát kapja el. A gomba erre megterem? Leheletért lépésre lépnek a lábbelik, nevető tökök pírje csókolja fokozatosan az arcot. Felettük a lámpa aljáról viasz csorog dologtalan s felajzott íj mellén.


Fenyő dereka mocorog, lerántják magukról a kötelet. Ki hámozta bele testüket a fáradt szirtek fogain? Nevető s zord ág ringat esőért. Zöld manó a szakadt sapkájában furulyáz záporért. Itt szovjet szag van, csak ott a szitakötő nem öltözteti be abroncson ülve a felsőtestét. Arcát a hold tükrében szépíti.


Nyitott karám a domb oldalán, de kaszával miért őrzi ház oldalsó tornácát kalapjába bújt s lebegő boszorkány? Varjak és vadludak sem csapkodnak, a hollók kárognak ujjaimnak tovább menetelre. Battyogjak keletre a csapáson? Rágcsáló egér bújik menedékre a hűvös elől, az előbbi irány helyett ki bájolgat nyugatra?


Ruszki földről e szűk völgybe vándorolt apáca nyargal kaktuszok ülte árnyékban, a közel távoli kisebb bércek felé halad. Bíbor kendő védi a torkát s bátorít, húzzak a borából! Elhagyatott kolostorhoz ráz a szekérben, megművelt és sötétkék kalapjában. A megskalpolt hegyekhez érve leveti a szent öltözéket magáról. Nyikorgó ajtókon belépve s szobákon átcsatangolva mondja, kint itt egyenlőre a nőket csak fityulában tűrik meg. Minden galamb csapása sziszeg?


A reteszek elgyalogolnak a zárig, vadludak osonnak át nem sokkal hajnal előtt az égen. A többi hangban a fül félálomban elveszik. Képeket néz a nap kelte környékén a csípában ébredő vöröslő szem, kik lógnak a falon? Illat settenkedik ide ápolt arccal.


Szűrt fény porolja a rámákat, még sötét folyosók nézik a neszt. A torkolatuk nyújtózkodik, a lépcsők ropogása ritkábban ásít. Rúzst lő ablakokra a nap kelése. Köröző szoknya a felhőkben messze valahol, felérve a toronyba. Az éjjel elmente után sem barátságosabb a tegnapi vár. Reverendát a nyakba s lépdelés a pincejáratok doh fűtötte falaihoz gyertyáért, visításba ütköző fül. Kaparászó téglák. Ez néhány patkány lehet, aki hideget nyüszít.


Por ül a képekre e portréknál s még így is virító arcaik lapoznak egymásra. A viaszokkal fel e jó asszonyhoz, kezébe kanócokat csúsztatni. A hátsó, alsó verem kijáratán veszi le hátról a papi ruhát az alkony. Kényelmetlen volt, mint  egy málha. Futások csörtető csusszanása, kicsiny vallási szoborral kerül mögém a kisasszony. Ha igazolni kell errefelé magam, ezt kell felmutatni!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!