Oroz A Ruha 3. - Szétlőtt Ágyúk

Hánykolódó kalózok, motyójuk merre úszkál? Reméljük, a tápászkodó romok között. Sójában a víz mossa és táncolja magát a rumban, ugye a kupak nem ragadt az áramlatban?

Elszáradt völgyek, de emelkedő hegyek. Hasadékba kéredzkedő naszád tagja? Lógó, töredezett árbócok. Nyirbált fedélzet és fájó derekú kajütbe néznek be a legyek. Csöppenő padló, vizet magáról leporoló falak s szivárgó ajtófélfák.

Egy rabló elesik, szédeleg lába az imbolygó szögek között, irány fel a cápalesőre. Onnan félúton majomábrás, de részben gyűrött szőnyegre huppan. Meghajolt pálmafán szárítja ruháját, aztán kettő közül az egyik vízre bírható csónakba tűz evezőt.

Hangot hallott volna az előbb? Fel kell kutatni a társakat, ez nagyobb sziget? Ha van valami vágat, oda be kellene evezni. A partoldal néma a tűzhányó szundikálását leszámítva, a szirtek orra meg süket. Talán ott beljebb? A szél a domboldalban nyargal s a homlok hallgatózik benne.

Borulás zeng az égből, ide zenél be az oduba. Séta a vágat tetejéig, hátha piszkálják még a nyakamat valahol a többiek. Az előbb itt szürcsögtek hangjaik a falakon.

(Oroz A Ruha 3.)