Oroz a Motyó 5.

MotoszkaDaniel•  2021. június 14. 16:07  •  olvasva: 167

Csillogó a penge és merész. A vigyor nézelődik, akár egy termékeny ménes s útra kész.


Megvakítja a kíváncsiskodó bajuszt a fodros hullámok csuklója, így az ujj nem pödör semmilyen szédülő áramlatban szakállt.


Az imbolygó viharban megdől a tenger, macska igyekszik követni a zuhogó tajtékokat a leopárd hátán. Kicsit nehéz lesz, mert kék folt ragadt a szemüvegén. A kő mindig vet a szárakra a parton némi pernyét.


Az ügyefogyott hajó a legénységével az előző hágóban akadt s mivel kőkori tengeralattjáró cirkál és becélozhatja a hátsóját, igyekezzen a lapátok nógatásával!


Mi az irány? Mielőtt a bálna örvénye is észbe kapna. Keresztbe lenyeli az árbócokat, iparkodjon a kormányos!


Oroszlán tempózik a vizeken s a cica rátenyerel egy használaton kívüli nagy fény forrására. Lányok és fiúk kapkodjátok a szoknyákat illetve ázott nadrágjaitokat: a lopott hajón? (Nem biztos, találtátok) mert csobog az alkonyat!


A víz alatt járó őrködik s az örvény ténykedik, azért siessetek be az öbölbe. Kalózra is leselkedhet veszély a nyílt vizeken! Ladik hánykolódik a hullámokon, gyűrködnek a gyeplővel. Ne velük foglalkozzatok!

Magabiztosan nyesi a vizeket, az utolsó hinta emelkedőjét. Utána már számára az óceán énekel. Megvonja róla kalapját a kapitány asszony, itt minden hajót nő vezet?


A horgonyt elkapta a vad habok beszéde? Szálljatok partra, úgyis saras a csizmátok. Pisztoly azért elő, mert ez a sziget elvileg lakatlan. Ugyanakkor felderítetlen! Gyufaszálakat felkapva a kézből kiejtett dobozból a földről s összedörzsölni a fáklyához, mert semmilyen nap égetése nem árnyékolja a vállat.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!