Oromzat

MotoszkaDaniel•  2021. október 6. 10:48  •  olvasva: 128

A zajok magányosak, de a lépcsők nem. Itt vannak a talpam alatt minden barázdájukkal s de jó nekik! Sohasem sietnek. Csak éppen hová vezet a pihenőjük? Egyik fedő néz, a másik megvet a fogyó homályával. A korlátok elfogytak, a fény is majdnem nyugdíjban van.


Az életet megette az utca? Vezetéken könyököl egy kagyló s hang rezgeti a pihenésemet. A szint gazdátlan asztalán félgőzön égő lámpa olvas, nyikkanás sem fogadja a fülemet. Lefelé már nem mehetek, ha süket a kapu.


Meg kell mászni az emeleteket, sorjában a lélegzet vétel edzésével és lassan. Ráér az a roham a lábak zakatolásával. Pihenésben pöfögő szív, a fokokról nézem az út fényét. Nincsen csörgés, úgyhogy fel a tetőre gyalogosan.


(álom)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!