Óriások az erdőben: A vérfarkas szeme

Azt mondja Rubeus Hagrid, hogy Grópi valóban az Ő öccse. A féltestvére s itt él az erdőben. Igen, de akkor kicsoda az öcs apja? Amíg ezen Henry Polter elfilozofál, az iskola vadőre folytatja a tudnivaló szétosztását és ez immár eme erdő bájos sötétsége. Hogyan kerülhet ordas e katlanba?

Erről majd később, a farkas különben se magától keletkezik. És az így sincs megmagyarázva, hogy mi baja a holddal. Rémusz Lupin tanár úrért (viszont tényleg) kár, az előző tanév után idénre lecserélte Őt az aranyvérűek társulata. Nem mi hárman váltjuk meg ezt a világot s tényleg, hol van Hermione? Hát itt, csak beszürkül a aranyos szürke pulóverével e kék, bekékült levegőbe. Igen, bealkonyodott!

Rubeus Hagrid, háztáj őrző vadőr szavaira ébred az elmém. Hermione gyermeki fecsegése tetszik eme óriásnak, hadd kapja fel kicsit magához! Lehet, hogy nem is látott még nőt. (Most viszont) hamarosan irány haza, mert éled(het)nek e ragadozók.

Nem kellett volna Rémusz tanár urat leváltani. Aki most van, az tudásban ott van, de nem tanárnak való! A fenébe, ránk sötétedett. De még nincs öreg este, úgyhogy indulás!

Már megyünk is, így hárman. Nekünk csak mesélték a vérfarkasokról  létezésüket, de nem láttunk még olyat. Hagrid mondja, hogy mehetünk. Szóval, irány - surány a körletünkbe. Éjfél - tíz körül van takarodó, össze tudunk még ülni esetleg. A távolba meredve a toronyból, farkas - lesre!

Csoszogás nélkül csak toppanásban haladnak a lépések, hol a ménkű ütésében van Malfoy? Draco, merre vagy? Agyarnak hiába szólunk, Ő kabala kutya. Csak be ne másszon vagy tévedjen Lucius fia a pókokhoz, mert az sötétedés után megtalálhatatlan.