Olvadó Aszfalt XLVIII. - Hajrá, BMW!

MotoszkaDaniel•  2020. február 20. 13:30  •  olvasva: 207

Nagy a sor a sorompó előtt s Editnek időre kell mennie. BMW-jében várakozik. Vonat viszont sehol. Gondol egyet s a zakatolást hallja, de sehol senki. Semmilyen patacsattogást nem lát, hol van a vasparipa? Öt autó van előtte, beletapos! Nézik is, kinek ilyen sürgős? Három másodperce marad, cserfes Edit átért! Csikorgás mögüle s Szilárd tűnik fel, de az hogyan és mikor érkezett mögé? Ott halad vele tovább, ekkor egy Citroen vágtat mögöttük. De az kicsit hátramenetbe váltott, nem jön ugyanis akkor tempóval.

Öt kilométeren át jön mögöttük. Egy fiatalember ’vonatozik’ benne. Szilárd jelez, hogy megy dolgozni, le is zúg az egyik elágazásnál. Edit int, hogy rendben van. Mosolyogva nézi is őt Edit, hogy fékezés nélkül képes volt a leigazoláshoz megkezdeni a haladást.

Megáll Edit s nem akar a BMW-je olyan gyorsan engedelmeskedni, ezért rányomja satuig s közben a kormánnyal is ’dolgozva’ irányba áll vele. Vonat közeledik, egy másik? Megérkezett a vasparipa? De milyen messze lehet innen? Melltartót cserél feketéről szürkefélére, ne legyen olyan borús színe már. Szép kék haspóló ugyanúgy s kikapar a BMW. Edit autót lát jönni. A Citroen az! Megáll és készülékét elővéve fényképezésre készül. Mi vaaaannn?????? Megemeli Edit a szemöldökét, amint ezt látja hátranézve és a kormányt elrántva megfordul, majd leparkol a srác mögött.

A vonat mindjárt elhalad a férfi mellett s még mindig valamivel bíbelődik. Morog egyet a nőt és karba tett kézzel odasietve ajánlja fel a segítségét. Beállítja a fókuszt. Fények rendben, a NOHAB lekapva! A srác megköszöni és megy a Citroen-jébe. Edit pár perc és elkésik, ezért rohamléptekkel ugrik be tulajdonképpen BMW-jébe. A férfi int a bomba nőnek, tényleg köszöni. Edit kisasszony motorja felrúgott és kapar – kapar, mert nem ér be a munkahelyére. Boltvezető egy közértben. Nem azt akarja tartósan csinálni, feljebb kíván mászni a ranglétrán. Csak hát egyenlőre, legalább ez is sikerült. Mindjárt nyolcvannal tép és ideges, nehogy valami gond legyen. Akkor is, ha Ő az üzletvezető.

 

Egy suttyó stoppol s három autó sem veszi fel. Jajj, Istenem! – gondolja magában Edit. Na azért, mert megvan a fénykép. Befékez!!! vissza tolat hozzá. Abba az utcába tart, ahol Ő dolgozik. Na, pörgessük csak ki a kerekeket, NYOMÁS! Ötven másodperc! Ennyi egyéni sorsot, hogy mindenki tart valahová, de senki nem ér oda időben a saját céljához, mert mindig közbejön valami! (zakatolnak Edit gondolatai, miközben a kanyarban csúsznak kerekei.)

A fiú dolgozni ment egy műszaki boltba, de akkor a másik három autó miért nem vette fel? Edit kikapar most is, talán nem késik el és… ez nagyon csissz! beér és azt mondják neki. Nyugodtan pihenjen. Menjen el esetleg, ha van dolga Tegnap túlórázott, ma egész napra szabad. Levelet mutatnak neki, felsőbb utasításra Ő ma nem dolgozik. És ki vezeti a boltot? Teszi fel a kérdést a fiatalasszony. Hát a helyettese! Érkezik rá a válasz a titkárnőtől. Edit bólogat, elköszön alkalmazottaitól és azért amit gondol: bevásárol.

BMW-jébe beszáll, kikapar hátra és jobbra kikanyarodik, most int az ablakban őt búcsúztató munkatársaknak, hogy MAJD HOLNAP és újabb kaparás! Megfordul! Elfelejtette, nem erre akar jönni. Egy pár száz méter pihenés a kerekeknek, mert most jobbra megy.

 

Szilárdhoz tart, ki már dolgozik biztosan. Úgy húsz perce legalább. Ez a borok vidékének a városa. Egy aránylag elég szép külterű irodaház. Már hallják a dolgozók, VALAKI nagyon közeledik. Még utoljára kaparva betolat. Utál tolatva indulni. Akkor már inkább beteszi farral.

Megkeresi Szilárdot, hogy kimenőt kapott egy napra. Szilárdhoz vezetik, ki átöleli őt és mutatja a helyzetet. Ebben tud segíteni, ha már nem kíván e hölgy hazamenni a tegnapi sűrű nap után aludni.

Barátja éppen nem gépel gyorsan. Edit viszont átlag gyorsírónak számít. Munkához lát! Zakatolnak ujjai az asztali gépen. Meglepi, mert Laptophoz szokott. Pincér srác tálcával a kezében, hozhat – e neki valamit?

Edit melegszendvicset kér, hamburgert, üdítőt, kávét és teát. Már fordul is sarkon a pincér, amint felírta és, hogy: - Máris hozom, kisasszony!

A meleg teával kezdi, mert eme szép nyári napon nincsen kedve elmenni rögtön pisilni. Akkor nem halad a szöveggel s kettő füzetnyi van előtte. Egy szűk két óra alatt le tudja tudni, de úgy nem, hogy egyik pisilésre megy el a másik után :D A munka felénél már a kávéjához nyúl s kortyolgatja.

Egy kéz simítja őt hasától és érinti a mellét! Már tartana a férfi a haspólónál a melltartójába, de ott már odanyúl a nő: nincs tapizás! Az exe az, ide került dolgozni. Kit érdekel, hogyan? Az nem ma volt. Csak üdvözölte őt, de Edit egy arc simogatás után mondja is neki, menjen dolgozni! :D Kap egy apró cuppanós szájpuszit. Az a meglepetésdíj és...

-          Puszi nincs, (Edit?)

-          Már adtam. Vár Téged a munka! :D

 

-          Zaklatja Önt ez a férfi? (LÉP ODA HOZZÁ Egy MEGTERMETT úr) Én felelek itt az alkalmazottak biztonságáért.

-          Nem, de ma már a közelemben nem szeretném látni. Megoldható, tisztelt uram? Jajj, hát téged ismerlek. Egy iskolába jártunk. De régen láttalak! :)

-          Ne is legyen gondod rá, rajta lesz a szemem. Dolgozz csak nyugodtan!

Edit behúzza a haspólójához, a szemébe néz és hosszú ajakpuszit nyom az ajkára. A férfi elmegy járni egy kört az irodában, mindenhol minden rendben van – e?

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!