Olvadó Aszfalt XLVI. A barna torpedó II.

MotoszkaDaniel•  2020. február 19. 12:32  •  olvasva: 228

Edit tér magához és foglalja el a BMW-t. Akitől ezt vette, mondta: Érzékeny a pedálja. Várják. Magára kapja BMW-s haspólóját és csukódik le a garázs távirányítású ajtaja. Elhallgat és kiérve az üres kereszteződésre, ott már a lovak közé csap. Pedig úgy nyomja, ahogyan szokta. A kerekek mégis repítik. Próbálja finoman. Pár perc alatt odaér az üzletházhoz, hova hívták, és a parkolóban tudnak csak a kerekek ’lepihenni.’ Ő próbálta finoman. Az egy dolog, hogy csibészes a lány.

Csörög a telefonja, hogy Viktor az s máris robog! Ő kérte, hogy legyen ott Edit még a délelőtt. Viktort az út felénél üldözőbe veszik s kis híján a titokzatos sötét autó fel is ökleli, de megérkezik a célállomásra! Az üldöző lekanyarodik jobbra magával víve a titkot, miért ijesztett rá Viktorra.

Egy karba tett kézzel reményt váró szőke asszony sétál odalent félárbócú hátizsákkal. Egy férfi tőle látó távolságban, de ő nem látja a nőt. Sompolyogva eléri a VolksWagen bal oldalát és pótkulcs van nála. Kinyitva azt, megfordul és mivel a férfi arrébb megy a barátjával, most már beindítja: Úgysem látja, hogy valószínű ellopják a népautóját. Pörögnek a kerekek, utána meg is fordul vele, majd a tempót kihasználva lekanyarodik azzal a szépség egy széles mellékutcába.

Ezt látja Edit s Viktor is kinéz. Még látják a VolksWagen-t, amint befogadja őt a tágas utca. Eljönnek az ablakból, a férfinak csak délután tűnik fel a lopás, mivel ő 17 óráig dolgozik. Csak éppen kire fog gyanakodni? Pótkulccsal ő nem foglalkozott. Ott volt a sajátja. Az igaz, hogy Ő őrizte a pótot. De akkor ki emelhette el?

 

Polffy Károlyné Ugraty Krisztinát keresik fel vezetékes telefonon, hogy egy kíváncsiság felmérést vállalna – e? Hallottak róla ezt és azt s nem kötelező, de örömmel megnéznének tőle egy vezetést. Azt válaszolja Krisztina, Ő már anya, de így a nyár kapujában a gyereknevelés és babázás mellett egy alkalmat minden további nélkül vállal. A meghívó levél legfeljebb egy hét múlva meg is érkezik levélszekrényébe. Legnagyobb meglepetésére, de egyben örömére is, az ajánló a húga, Ugraty Nóra.

Mivel a legkisebb gyermek még nincsen totyogós, rá Károly kell vigyázzon. Megvárja őt a demonstrálás végéig Karcsi? Hát hogyne! Mégiscsak inkább jobb lenne a mamánál hagyni a legkisebbet. Krisztina javasolja ezt. A nagyobbikra vállalja Károly, hogy vigyáz amíg felesége gyűri a betont.

Mindenhol szabadkozik Krisztina, de nyugtatják: Ennek nincsen tétje, csak kíváncsiak. Most időmérés sincsen, kéz alatt mérni fogják! Csak azt nem közlik előre Krisztinával, nehogy lelohasszák a kedvét vagy hévben befolyásolják őt.

Egy közepes járgányt választ Kriszta. Egy alkalmas öltözéket kap hozzá. Ő mondja, hogy nem versenyző! A nő nyomatékosít, NYUGALOM! Melltartó maradhat, ezt a szép fehér overallt vegye magára, nem fog benne megfőni esetleg és cipzárral tud szabályozni, ha esetleg melege van.

Na, így már kényelmes! Krisztina biztonság kedvéért tövig lecipzározza a fehér overall-t. Jó idő van, kétségtelen! A tanárnő s a vizsgabiztos jelez: Ha gondolja, induljon! Mehet a bemutató!

-          Csak úgy vezessen, ahogyan gondolja! Kíváncsiak vagyunk. (Tolja fel a szemüvegét mosollyal zárva a vizsgabiztos úr)

A tanárnőre néz bizonytalan kérdőn Krisztina,

a szemébe bólogat:

-          Indulhat, Krisztina!

Először bejár pár kört, hogy érezze a pedálokat.

-          Persze, csak mindent tapasztaljon ki, Kedvesem! Tengernyi az időnk. (biztatja a vizsgabiztos)

Krisztina kanyarba ér s jelzi, hogy mostantól lehet őt mérni. Gázt ad és indul a sebes dupla T-s autó.

Nem is rossz, ez igen! Gondolja magában a tanárnő és az óráját nézi. Átlag harmincas nőhöz képest SZÉP.

Csinos lágysággal csikorogja az utat Krisztina és mosoly lép a napra. Ő élvezi. A pihenőknél lájtos figura van a diszkrét csikorgások mellett.

-          Látta ezt a nép napot itt mellettünk, ahogyan halad felfelé, Krisztina? (töri meg a csendet a vizsgabiztos?)

-          Igen, Uram! J Elnézést, hogy ilyen öregasszonyos a tempó. J

-          Dehogy öregasszonyos, jó ez! Mondtuk, hogy csak a kíváncsiságért hívtuk Önt ide.

-          Elnézést, időnként szoktam forogni! Ugye, nem kényelmetlen ott hátul? (érkezik meg egy fordulásból a kanyar után Krisztina és a tanárnőre céloz ezzel)

-          Köszönöm szépen. Most megkérném szépen…, de jó tempóval megy. Le vagyok nyűgözve magától! Hajtson rá kérem erre a rámpára, ez most már csak engem érdekel. Tanárnő nagyon szépen köszönöm, hogy ezt le tudta szervezni nekünk. (hátra fordul a tanárnőhöz)

A rámpa másik felére érkezik rá, de nem túlra. Nóra az túlra vitte át, így is elégedetten szállnak ki a TT-s autóból mindjárt.

-          Egy parkolást, Krisztina? (tollal a kezében néz maga elé a férfi)

Krisztina megfordul, majd a TT-t kapartatja hátra és satufékkel megáll!

-          Nagyon szépen köszönjük, asszonyom. Örülök, hogy megismerhettük: Polffy Károlyné Ugraty Krisztina. Én a főnökeimnél tartalékosnak fogom javasolni magát. Nagyon szépen köszönöm, hogy megjelent itt számunkra. A tanárnő nevében is!

 

Ugraty Nóra tart hazafelé a barátjához, egy 1200-as Ladát szállít, amikor egy sötétített régi Dacia üldözőbe veszi. Mit akar? Hát ez újabb Dacia, de nyomd oda Nóra s manőverezz! Próbála az erdőben a salakon vinni a fehér Ladát. Ez csak nyomja, de nem taktikus. Siessél, kicsi lány! Beleőnek a csomagtartójába. Az utolsó nagy kanyarnál a Dacia kisodródik és belezuhan egy árokba fejtetővel. Hatvan másodperc és robban.

A Ladát leszállítja, köszönik szépen neki és már ülhet is az Insignia-jába, hogy az Opel-lal célba vehesse barátját. Egy kolléga hozta el az Opel-t. Meg is lepődik Nóra, hogy itt van s rögtön folytathatja útját.

Egy integetés, átveszi a pénzt. Papírok aláírása és már pörgeti is ki a kerekeket. Persze, hogy nem lassít a kanyarnál. Nemigen. Az izgatja, ki üldözhette őt és miért?

Újabb fekete autó veszi üldözőbe és itt nagyobb rally indul, ez egy Audi! Az üldözőt már idegesíti, hogy Nórának csak a nyomában vannak, de beérni nem tudják. Egy újabb ároknál sodródik le az Audi, de az úton marad. Amíg ők azt nézik, megúszták az árkot, Nóra csikorogva tűnik már el egy mellékúton, ahol ölelik egymást a fák, de szép beton fogadja az Opel-ja abroncsait.

Az Audi keresi őt, látja Nóra. Rossz helyen cirkálnak viszont! Egy kilométer! Annyi van hátra Nórának a boldogságáig, hogy elérje a barátját s végre a karjaiban letehesse magát az ágyra. Az Audi mérgesen vánszorog fel alá s végül eltűnik egy kanyarban. Nóra mosolyogva, de egyben félve is gázt ad. Irány a ház!

Egy férfi állítja meg, elállja az útját Nórának. Kénytelen megállni. Öt perc! A férfi azt mondja a félelemben úszó lánynak. Menjen csak haza, nem mindenki kedveli ebben a városban s országban sem a női autóversenyzőket. Az emancipáció viszont nem elvi kérdés. Kezét nyújtja Nórának, hogy nyugodjon meg. Menjen most haza, az Őt üldöző Audi már messze jár. Legalább három kilométerre innen. Nem feltétlenül azért próbálták elkapni, mert Nő. Teljesen mindegy, hogy miért. Nem tudták elkapni, az a lényeg. Nóra volt az ügyesebb. Megjegyzi még a férfi: Nem szereti ezt a megkülönböztetést, hogy valaki férfi vagy nő.

-          Mit tud ez az autó? (kérdi a fekete öltönyös férfi) Mutassa csak! (aláfekszik és megbütyköl valamit). Egy száz méteren menjen már vele egyet (áll fel alóla)

Nóra megnézi, és úgy megy az autó, mintha pár évvel ezelőtt kezdte volna az autóversenyzői iskolát. Visszaérkezik, a férfi újra aláfekve állít valamit pár egyszerű csavarhúzóval s csavarkulccsal.

-          Na, ugye milyen jó szabadon száguldozni, Nóra? Menjen haza a fiúhoz. Szilárdnak hívják, ha jól tudom. (Ezt honnan tudja?). A vadakat hagyjuk aludni. Amint látja későre jár. Jópár órája lement már a nap.

 

Nóra gondol egyet, ez az ember a robbanásról is tud. Ha házas ha nem, ezért jár neki egy csók és jó nagy! Tulajdonképpen megmentette az életét, nem? Megismeri végül, ez a férfi tanította valamikor. De mi lehetett vele azóta? A kormánynak dolgozik? Ezen vonatoznak gondolatai, miközben a nagy sötétben pár civil autó halad el a főúton és a huszonhetedik percben csókolja a köszönetet.

 

Huszonkét óra van, pörögjetek autóitokkal, emberek. Az erdő alszik, menjetek haza! :D

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!