Olvadó Aszfalt-A láva mögöttük 2.: Omlás a veszély

András a családdal útnak indul a tengeren túlról vissza a hegyekbe. Kirándulni szeretnének, csak pár órára. Megnézni a környéket, honnan legutóbb az ismert körülmények végett sietve kellett távozzanak. Megérkeznek az alagúthoz, ahol a munkások várják őket. Kiszáll András és felesége, Réka. Mivel hosszasan tárgyalnak, kiszáll a gépjárműből Tímea és Krisztina is. Ugyan, mi tart eddig? Csak annyi hangzik el, az alagút felújítás alatt van. Meg kell még oldania a közegnek, mely az óceán alatt halad majd tartósan végig, a több millió köbméternyi sós víz nyomását a beomlás elkerülése végett és a túloldalon a lesétáló láva veszélyt. Miután a több kilométer hosszú alagútból kiérkeznek és a hegyeket - dombokat érik el, a vadveszélyre ügyeljen a család, az aktuális sofőr, mert az utakat oda is ki kívánják terjeszteni a zökkenőmentes haladás és az autóval könnyebb megközelíthetőség végett (magyarázza a munkás és még pár férfi szintén fentebbről, mert néhány munkaerő meg a készülő tetők erősítésén és megépítésén munkálkodik. Irányítja a munkásokat).

- Tehát a vadveszély uram, vízszivárgás az alagúton át (arra végig ügyeljen). Az alagútra kövek vagy sziklák is 'érkezhetnek' és pont ezen kísérőjelenségek végett a közvilágítás is akadozhat. A lávafolyás ma egyszer már megvolt, éppenhogy reggel van, nem tudjuk mikor gondolja úgy a vulkán, hogy ismét 'orrfolyása' van. Saját felelősségre uram és asszonyom át lehet kelni a nézelődéshez. Azért is mondom, mert látom, gyerekekkel érkeztek. Az ön gyermekei?

-Igen, három lányom van. A legkisebbik még tanul. Lányok, gyertek ide. Bátran, mindjárt indulunk (szól András a már autóból kint lévő lányainak). A legidősebb és középső lányom van itt, sorrendben: Krisztina és Tímea.

-Hölgyeim, üdvözlöm önöket. Azt mondtam aputoknak, ...

-Hallottuk, köszönjük szépen! Mikorra fejeződnek be a munkálatok? és hány munkás dolgozik az alagút és utána lévő rész kibővítésén? (teszik fel kérdéseiket felváltva Tímea és Krisztina)

-Több mint százan vagy több ezren jelenleg és így, ilyen minőségben nyár elejére, a szezonra jelölték ki nekünk a végét. Most ugyebár tavasz eleje van. Alig március idusa.

-Uram, nagyon szépen köszönünk mindent. Átgondolom, hogy mi legyen. (fordul a tájékoztató emberkéhez András)

-Milyen hosszú az alagút? mert említette, hogy hosszabbítják. A vadonos, erdős rész utána érintetlen, uram? (teszi fel kérdését Réka)

Már, öööö, úgy értem, ott mennyire megy bele az út az erdős részbe? (egészíti ki kérdését Réka, mert szemöldököt húzogat a munkásvezető)

-Ja, így már értem, asszonyom. Jogos a kérdés, még ha kicsit illetlen is. De válaszolok! :) Az erdőnek csak a szélét aszfaltozzuk be illetve zavarjuk meg vele a természet rendjét. Szigorú előírás, hogy a vadak életét amennyire lehet, ne háborgassuk autóutakkal. Ez az alagút itt, most már hét kilométer hosszú a múltkori alig hárommal szemben és a végleges hossza huszonhárom kilométer lesz. Az utána lévő szép erdős részen át (ahol is főleg a víz, akarom mondani esőzések okozta gödrökön át igyekeztünk utakat vájni és eddig ez sikerült is, semennyit sem zavartuk be se az állatok, se a növények faunáját, az a rész tizenhét kilométer hosszú.) viszont készen vagyunk az úttal. Azt volt az egyszerűbb, mivel ott semmit nem kell vezetni az óceán alatt. Csak a szárazföldi viszonyok vannak.

Itt viszont, ez az alagút macerás lesz a véglegesítésnél. Erre van három hónapunk, legfeljebb! (mutat a munkásokra, meg az alagútra.)

-András, én ezt nem vállalom. Veszélyesnek, túl veszélyesnek találom, hogy én vezessek. Ha egyáltalán bevállaljuk. (fejezi ki aggodalmát Réka asszony.)

Krisztina és Tímea vacilál, majd az apjukra néznek.

-Akarjátok, hogy vezessek? :) Végülis nézelődni jöttünk.

-Anya, van kedved apához előreülni? Mi innen hátulról erősítünk Tímeával. (osztja a vezérszónoki szavakat Krisztina)

-Gyerekek, beülök apátok mellé. Ti pedig hátul. Így van. Jó lesz az a felállás, amiben jöttünk eddig. Úgyse láttuk még apátokat vezetni ilyen körülmények között. Én meg annyira gyakorlott sofőr azért nem vagyok. (irányítja a gyerekeket Réka.)

-Apa, beszállás a kocsiba, mert valami nagy takarja el a napot s felénk tart. (Mutat fel Tímea?) Megpróbáljuk megtenni azt a rövid kis kirándulást, igaz? (száll be az autóba Tímea)

Elindulnak. Na, nézzük azt a menetet. A mintegy templomtorony nagyságú sziklamegérkezik és valahol az alagútban érkezik meg. Szlalomozni kell szinte végig odabent, de most végig nyitott a teteje, mivel a bebiztosításhoz lecserélik az eredeti szerkezetet és újat kap. Onnantól jön csak felület, amint a család eléri az óceánt. Van vízszivárgás. Van ahol előttük és utánuk is csobogás vagy egyenesen ömlés van. Egyik - másik kis híján fel is borítja az autót, mely azért elég modern. Pumpás az üzemanyag adagolója.

-A munkásvezető tényleg nem tréfált. Pedig azt hittem, csak bevette a napi felesét. Eddig ugyanaz van, amit mondott (ecseteli megerősítésképpen a családnak az úton tapasztaltakat András és néz rá a nejére).

Na, de most: Elkezdenek játszani a fények. Eddig magabiztos alagútvilágítás volt végig a negyedén át. Amit pedig látnak itt, az az: villognak. Különböző gyakorisággal és van, amelyik az orruk előtt alszik ki. Akkor fekete rész is van, ami meg hirtelen megvilágítást nyer és sötét részt kapnak, ahol meg a közepe az csak és utána megint ki van világítva az alagút. Igen! Nagyin izgalmas, csak mindezek átélése közben neki az apró kövek és méretesebb kicsi sziklák miatt kapkodnia kell a kormányt. Szerencsére különböző mértékben, de így is néhol visszhangzik tőlük az alagút. Szerencsére olyan még nem volt, amitől a család megsüketülne.

Elértek a feléhez! itt a szikla. Harminc méter magas legalább és elállja az egész utat! Itt van a vége! :( Nem jutnak tovább, pedig még az erdőhöz sem értek el és tábla mutatná, hogy megtették az alagút hosszának felét. András vagy fékez most vagy belefúródnak ebbe a megkövült lávába, kőtenger bálványba.

Hát ez mi? Mögöttük csapódik be a még nyílt közegben a harminc méteres 'kistestvére'. Csak tizenöt méter, de meg tudja úgy dobni az utat sajnos, hogy az autó irányíttahatatlanná válik és a levegőben pörögve azért a talpára esik és csoda! Nemhiába van ott az a nyomaték pumpa! A szilánkokra szakadt kistestvérről a kövek leszakadnak és pattogzódnak tovább a kavicsok. Elérik ugyan a család autóját, de az simán lepörög. Ezzel elvannak úgy Nyolcvan méterig, se! Egy bő háromnegyed perc, mire végig gurul e mennyiség a kocsin. Egy szép, türkizkék Mercedes-szel vannak egyébként.

Na, most ijed meg András és érthetően, mert előtte az anya! A harmincas szikla. Nyög is egyet, mert a torkában gombóc. Keresztet vet.

-Talán, készen vagytok? (Réka megfogja András kezét, átnyúl hozzá a volán üléséhez)

-Menjél, András! Látod? mozog ez a monstrum. Helyezkedik. Csak ez nem az utolsó utazásunk.

-Menj apa, itt vagyunk Veled. Kiválóan vezettél eddig. Nemhiába kaptam a Szőke Torpedó elnevezést és jelvényt. Nem tőled örököltem véletlenül? :) (Cinikuskodik Tímea, nehogy az apja, szegény hülyét kapjon és Krisztina nővérével apja vállára helyezik kezeiket lelki erősítésként)

Az egyik alkalomnál, amíg még a monstrum helyezkedik, Andrásnak alig tíz másodperce van, hogy maga alá ne nyomná a mercit. Utána az elterül, de úgy, hogy András kénytelen vissza kormányozni az autót az elejére, mert megvilágított alagútban azért nem látni ennek a sziklának a végét. Újabb egy perc és előtte a szikla. Na iylen sem volt még: pont úgy talált magának ez a 'torlasz' helyet, hogy mint egy rámpára, fel lehet rá hajtani. Aztán ugratással majdcsak tovább jutnak az alagút maradék részéhez. Na, gyerünk bele azt a nagy gázt. Minden gond nélkül földet érnek, csak éppen elég sokáig repül a Mercedes. Fogalmuk sincsen, mekkorát haladtak. De most már lefelé megy az út.

Jöjjön az óceán alatti rész. András nem szélvészként hajt, de ez most úgy sok volt neki. Apróbb keréksivítás és mást nem csinál. Egyszerűen nem fékez olyan mértékben a kanyarokban, de nem dobódik ki az autó fara. Itt, nagyobbak már a vízszivárgások és a plafon felől is áramlik be a mennyiség, ami azért valljuk be: másfajta veszély! Viszont erre érdekes módon (András még szóvá is teszi Krisztinával együtt) szó szerint hibátlan az útmegvilágítás mennyisége. Se pislákolás, sem szünet! Itt a szikla 'csemeték' inkább a veszély, mivel az óceánból szakadhatnak le régebbi barlangokból és egyéb még fel nem tárt vagy fedezett járatokból 'akadályok' Hát marhára örül neki András és Tímea is, hogy nagyobb szlalomozások jönnek most, mert azért a szivárgás keretében az 'autómosás' mellett az úgy pont elég lenne! Szerencsére az alagút, akarom mondani most már föld alatti, szinte metro rész vízszivárgása egy nagy 'dagály eretében alábbhagy. Az az autót még utoljára megdobja vissza a metrojárat betonjára, hogy utána az autót megint egyenesbe hozva András és családja megkezdhesse az óceános rész befejezésével az első útvonal huszonöt százalékát. Igen, a háromnegyedét ezzel megtették! Emelkedőhöz érnek, ami meredeken mutatja tovább az utat fel. Ez nem így volt legutóbb! Hallják is, ahogyan egy másik autó 'csiszolja' az aszfaltot több mint egy percen át. Valószínű nekik is meggyűlt a bajuk az útviszonyokkal.

Beomlik egy tető'darab'. Na, ezt megint hozhatják rendbe a munkások. De lehet tudnak róla, hiszen ez a rész régebbi és úgyis látni fogják. - Na, ugrassunk még egyet! (mondja Timi.) -Meg a nagy fenéket (mondja édesanyjuk, Réka). Ahogyan én látom, apátok inkább a megkerülésére készül. /Pontosan!/ igen, de odaomlik még egy, ami kisebb és Andrásnak nincs módja megkerülni, tehát ugrás! Lehuppanva az utolsó kilométerekhez a világítás rendben van, csak szünetekkel vannak elhelyezve az utat megvilágító testek. Szépen vezetik itt a fedett alagút részét. Feltűnik előttük vagy öt - hat autós akik hozzájuk haosnlóan kerülgetik a repkedő - pattogó köveket. De ezen közlekedést akadályozó elemek is ritkulnak. Megvan a tábla, kettő kilométer és az út elágazik. Egyik megy a belső tó felé, másik az erdőn visz át a szép dombokra - hegyekre. Az autók fele - fele arányban választják tovább haladási irányaikat, de egy veszélyes kanyart András be kell vállaljon. Ugyanis az egyik figyelmetlenebb vagy türelmetlenebb sofőr eléjük vágy. Neki nagyon sürgős és még kanyar közben sebességet vált pedig egyenesbe sem hozta a járgányát (nem füstöl, de erő az lehet az autóban). Nem baj, hadd menjen!

Megvan az erdő! Itt kevesebbet kell szlalomoznia Andrásnak. Tud beszélgetni a családdal, a felhőket, csillagokat nézni és az esetleges vadállományban gyönyörködni. Ők nem kapnak be egy vadat sem, de előttük páran azért piruett órákat vesznek az úton. Figyelmetlenek! (Legyint András) Timi lányom! Megnéznéd nekem, mi a helyzet az alagúttal?

-Hogyne! A távolból munkásautókat látok közeledni. Lehet, az imént keletkezett károkat mérik fel? És egy darut is kerítettek valahonnan.

-Az a sziklához fog kelleni. Jól van, oké. Na? Kinek hogyan tetszik a kilátás? A hosszú alagút után megérkeztünk az erdőbe. (szól hátra Krisztina lányához András)

András megáll az autóval, mert elfáradt az alagútbeli események után. Az anyósülésre ül és Réka veszi át a helyét, aki látja, mögötte valaki nagy sebességgel közelít. Réka viszont nem szeretné, hogy legyen bárki is előtte, ezért elébe vág. Egy sárdarabon megcsúszik a kerék, de egyenesbe hozza a Mercedest. Egy méretes fát kimosott a megáradt tó és dől az útra. Hatosból négyesbe kapcsol a feleség és anya, hogy ne kelljen vészfékezést alkalmazzon. Nem elég! Na, egye fene. Jöjjön a harmadik fokozat, elég! A fa kettébe törik és kicsi ugratásra, de megdobja az autót. Réka ettől úgy megijed, hogy heves kerülgetésekbe, előzésekbe kezd. Ő halvány mosollyal élvezi, de díjazná már, ha nem kellene ilyen morálban vezetnie, miközben Andrást nézi, ahogyan alszik hamarosan. Pár kilométeren át még legyűri az éles kanyarokat, utána 'vitorlázásba' kezd. Gyönyörű az erdő így nappal. Abban gyönyörködnek. Pár állatot látnak is, amitn átkelnek az úton vagy éppen táplálkoznak, esetleg keresgélnek táplálék után az erdőben, illetve növényzetben. Még egy kisebb kitérőt is tesznek a mellékúton. Látnak egy fiatal párt is autóban, amint éppen komótosan 'eszik' egymást, egy másik autóban meg éppen a fiatalember tömi be egy szép lány mennye kapuját.

-Na, ezt csinálhatták volna beljebb is (ereszti meg kacaját Tímea)

-Igen. Egy bartnőm mesélte kislányom, van ennek a tavi erdőnek egy mélyebb, sűrűbb része is. Tehették volna ezt beljebb is. (szól a középső tükörbe nézve Réka Timire.)

-És te meg apa? (érdeklődik Tímea)

-Azt mi megoldottuk, kislányom. Szállodákban, nászutunkon, félreeső helyeken és valóban autóban is, de nem megáradt ártéri erdőben, ami éppen felújítás alatt van s vulkánkitörés potenciál van a közelben :) Jó, azt tegyük hozzá. Azok még más idők voltak akkor, kislányom s tized ennyi autó volt az utakon!

Nézzétek csak, mindjárt elérjük azt, amiért jöttünk. A hegyek vonulata nyújtotta nézelődésünket.

Kora délutánra tényleg elérik a hegyeket és már az autóból ahogyan a Mercedes kapaszkodik fel a hegyi utakra és András ébredezik, látszódik az alagút egy része az elterülő óceánnal. Most csak azért próbál rallyzni Réka, hogy még sötétedés előtt hazaérjenek. Ha egy mód van rá viszont, nem kerék 'kiabálást' tervez. Majdnem összejön az elképzelése. Az út feléig / háromnegyedéig tudják nézni a hegyek néhol felhőbe nyúló csúcs látványát, ami elképesztően fantasztikus. Utána ugyanis egy repülőgépből mely autókat szállít, valami rögzítők kiengedhetnek vagy meghibásodás lehet, mert húsz autó zuhan eléjük. Azokból hiába kezdi néhány a landolást a hegyek bércein. Egytől egyig a rajtuk kívül is kiránduló, nézelődő egyéb autósok útjába kerül és kerülgethetik őket. Az autó bírja. Szépen pumpálja a nyomatékot a Mercedes a manőverekhez, csak Réka, András, Tímea és Krisztina nézelődni jöttek. Pihenni és nem zuhanó kocsikat kerülgetni :) A természet kegyes hozzájuk, mert ezek megkerülése után azért van még módjuk a bérceket vizslatni. Az egyiknek a tetejére pihenésképpen fel is mennek. Na onnan ellátni az alagúthoz teljes hosszában. Nem tudhattnák, hogy pont jól helyezkedtek. Éppen kalkulálnak a munkások és a harmincas sziklát darabolják elszállításra. Sárga munkás sapkás nő irányítja a forgalmat. Tímea, édesanyja és nővére után kéri szépen szintén a távcsövet. András magához tér, hogy ő is megnézhesse. A szikla felét távolították el és egy oldalon szabad a forgalom áramlása. Nagy gázzal megindulnak, mintha Al Capone-t üldözné a Szövetségi Nyomozó Iroda. Szépen jön le a Merci a bérceken. Irány haza! Halad a kis kék autó és ezúttal teljes nézelődést tudnak megtenni.

Megjött a láva, bizony! Futás, futás, futás! Megremegnek a hegyek és lábaik is. Sietés! Réka beletapos a gázba. Biztos, ami biztos. Mögöttük egy utat már ketté vágott a legördülő lágy, forró tömeg. Szép, csak éppen veszélyes. A méretes sziklák is érkeznek a magasból! Ez az erdőt nem fogja ilyen gyorsan elérni (főleg úgy, egy része úgyis a mélybe zuhan), de azért menjen csak az a járgány. Réka úgy dönt, levágja az utakat. Amennyire lehet. Hangosan 'gondolkodik', hogy a gyerekek, lányai is hallják. - Valamikor még fiatal koromban az egyik barátnőmmel sokat kirándultunk erre egy fiatal Renault-ban. Fedeztük fel a természetet. Vad utak szegélyezték akkor még a környéket nagyrészt. Némelyik hosszan földút meg rét volt. Autóval megközelíthető és járható, van hogy egy se volt. Oda gyalog vagy kerékpárral mentünk. Nézzük, most milyen?

És sikerül! A veszély zónán átmennek és a földútnak csak alig pár kilométeren van nyoma. Igaz, hogy az  itt lévő aszfalt utak egy elhanyagolható része úthibás, de használható!

Elhagyják a hegyek hazáját és az erdőn át a lenyugvó nap fényében Rékánál még a volán. Hosszú a sor és fiatal lányok irányítják a forgalmat. A távolban folyik le a láva, de abba maradt a sziklák pattogzódása. Réka ásít egyet, hogy még főzni szeretne és műsort is kíván nézni. Andrással helyet cseerélnek, mert időközben tudott egyet hunyni s ki van pihenve. Nagyon megköszöni Réka. Az irányító lányok közlik a tájkoztatást, hogy a levonuló láva éjszakába menőleg szivároghat ide le a partig, de bíznak benne a hegyek a nagy részét felfogják. Az erdőt féltik, nehogy letarolja. A szakértők szerint viszont odaáig nem jut el a magma.

Megérkeztek a kiránduló autók mind. Int a lány a forgalom indításához. Indulhatnak az autók. Engedik ezt az oldalt az ottani kettékapott szikla végett, melyet estére el tudnak távolítani. András lába a gázon és megy a Mercedes nagy irammal. Nem pörög ki, de siet haza a család. Irány az alagút! Nincsenek most sem egyedül, csak ezúttal az alagút háborítatlan és milyen szépre kezdik lefesteni belülről a munkások! Lányok mosolyognak az autósokra. Ők adják időnként az ecsetet és a fetsékfelelősök, ha kiürül az egyik vödör. Adják fel a férfiaknak, akik meg tovább egészen fel a létra vagy emelvény tetejére. Lánc - adogatás. De jól néz ki! Betont is fúrnak foltozáshoz, ahol omlás miatt esetleg lyuk vagy jelentősebb méretű kátyú keletkezett.

Elérkeznek arra a pontra, ahová bezuhant a méretes szikla és kistestvére. Látszanak az úton a 'hegek'!