Olvadó Aszfalt - Szurofka

MotoszkaDaniel•  2018. november 14. 00:41

Május vége, hamarosan itt a nyár. 

Vasparipára száll fel egy végzős egyetemista, mindent felrak az erre a célra kihelyezett rakodótérre. Maga mellé az ülésre csak kistáskája kerül. Pár perc és indul a szerelvény, az utasok foglalják el a helyüket. Néhány ember száll még fel. Egy épphogy vállig érő szőke hajú meglehetősen elegáns szépség jön az utolsók között, az indultató kiáll a vonat elé. A lánynak feltűnik az úr és 1. telített a vonat nagy része, 2. mellé szeretne ülni. Az amúgy is csábos sötét színű öltözék egy szál majdnem fekete, kosztüméhez illő melltartó van. Hozzá passzolú ízléses nadrággal. Nem magas sarkú, de alkalomhoz illő női cipőt visel még. Ruhán keresztül lazít a melltartópántokon és az utolsó szálig 'haladnak' is a gombokon kecses ujjai. Igazít magán (így mégiscsak lötyögni fog a 'nőiessége'), mert ő már tudja mit szeretne tenni. Behajol a fiúnak és megböki, aki éppen az ablakon néz ki s időnként maga elé. A megbököttet finom parfümillat csapja meg és hallgatja, mit intéznek felé. Csillogó szemeket lát, ismeri ezt az ifjú aranyosságot.

-Elnézést, a /Békássi/ Gáborhoz van szerencsém? Bocsi a késésért. Úgy beszéltük meg, hogy együtt zakatolunk innen a bankettre. 

-Ja, igen. Csak nem Homokiszilva Helga? Már nem is reménykedtem benne, hogy ideérsz. Erre nincsen valami fehér felső, matrózblúz esetleg?

-Dehogynem! Igen, én vagyok az! Csak nem akartam szétfőni a vonaton. A többiek már valószínű ott vannak, amúgy is a többség nem helybeli. Mi kell, vonatozzunk. :) Ülhetek ide melléd?

-Már épp szerettem volna kérdezni. Ezt hova tegyem? Ebben vannak az igazolványaim és minden egyebem ott fent van.

-Itt jó lesz? (és az ölében van már a kicsi táska. Kézben is vihető.)

Nézik a tájat, Helga Gábor kezét keresi és simogatni kezdi. Jön a visszasimogatás.

Helga egyik barátnője a túloldalról mosolyog erre és szól: - Nem mered máshol simogatni :)

H.H.: - Mehet máshova is. Sziaaaaa. Hát te is itt vagy, Mónika? Nekem le kell majd szállnom majdnem a végénél. Maradsz a Gáborral?

B.G.: - Le kell szállnod majdnem a végénél? Ja, tudom!!! Emlékszem. Majdnem kiment a fejemből. Kinőttem már ezekből a bulis estékből. Jobban szeretek sétálni inkább a városban meg hasonlók.

H.H.: - Mondjuk velem?

B.G.: - Igen, de barátod van.

H.H.: - Egyre távolabb kerülünk egymástól. Ő mást akar és féltékenykedik is, amitől falra mászom. Szóval bővebb programod az esti után van mára?

B.G.: - Éppen van pár ötletem. Gábor a parfümillatában merül el és Helgát nézi. A szép vállát meg a hasát. A szemeiben is elveszik. Találkoznak a tekintetek és testközelből vívják ostromukat. Gábor keze az ujjak társaságában már 'kalandozik' évfolyamtársa' testén. 

Helga 'támad'. Bekönyököl székében, és Gábor újabb kacsósimogatással már jelez is... Csak viszonoznia kell a csőrcsatát. A vonat közben felzúg, pár perc és üget a paripa. 

Helga mosolyog: - Még nem köszöntem. Most már megvolt...! :)

B.G.: - És ha ez a párkapcsolatodba kerül?

H.H.: - Akkor volt egy nagyon jó napom ma a vonaton.

Most Gábor nézi inkább az elvileg foglalt partnerét, de a szerelvény indul. Zakatol alattuk a sín. 


Mónika mosolyog, miközben a kezeit észre sem vette: 

Keresztbe fonta kavalami érdekes eszme. 

Valami kéz gombolja az ingét, 

megérkezett mellé a kísérő mókamiki.

Csak mellékhelyiség vendége volt a társ,

bonthatja ruházatát?

Szem pásztázza Mónika szándékát balra,

ölelő karok vannak csatában ajkakat támasztva.

A társ nem rest,

ne maradjon szárazon ez az eresz.

Kezek feszegetik az ing határait,

nap téved rájuk.

Közelgő nyíló ajkak fogadják a fiút,

fogadja a szemeket 

és mutatóujjával támaszt 'helyet' a 'perceknek'.

Zakatol és zakatol négyük alatt a kabin,

lágyan hömpölyög és viszi őket tovább ismerős vizekre.

Kinyitja szemeket a szép nap sugára,

felnéznek a párok egymásra.


Szűk húsz vagy huszonöt perc és Helgának le kell szállnia. 

Érkezik még sereg, 

azok egy részének a továbbiakban állnia kell.

B.G.: - Ott találkozunk, legyen jó utad. Itt van a kulcs, de amennyire tudsz, siess. Ki is kell pakolnunk még és sokáig nem szándékozom a banketten maradni. Egy sárga Fiat Brava-t keress. Az én diákigazolványom félig elég. Kár, hogy a tiéd lejárt már.

H.H.: Sietek. Alig várom már, hogy ott lehessek. Ki mással lennék ott, mint veled?

Mónika társa elaludt, Gábor megy oda beszélgetni. Látja, hogy a tananyagot bújja. A lány másodéves társával együtt, csak ők másik szakon vannak. 

B.G.: - Nehéz? Én meg nem tudnám tanulni. 

Mónika: - (felnéz rá mosolyogva a most már kigombolt ingű hölgy. Ez meglepi őt, mert ő azt nem látta, hogy Mónika közben elcsábította a társát Gáborékat látva) Nehéz a nyelvezete, de ha itt második évfolyamon vagyunk most már Imrével... csak megy. Nem ide jöttem volna, Gábor. Csak máshova nem vettek fel. 

B.G.: - Megnézhetem? Ugyan, körülbelül mi ez?

Mónika megszakítja a jegyzetelést és kezdi bepillantását Gábor. Ennek a lánynak s finom parfüme van. Áthatja Gábor figyelmét, a szemöldökeit húzogatja. Lapozgat is. Száraz, ipari jog. Kézmozdulatot észlel szeme sarkából, de ő a füzetet nézi. Pedig legszívesebben lekapná a szép szemű és hajú egyetemi társát. Mónika tárja eleve kigombolt ingét határtól határig. Szellőznek az idomok, amiket a zakatoló mozgása csak intimebbé varázsol forró éterükben. Megpróbálja Gábort elcsábítani. Kell neki a határozott, jó modorú végzős diák. 

Gábornak bejojóznak a szemei, jó száraz anyag. Szóvá is teszi a lány számára. Az csak néz rá és akkor egy az egyben szeme elé tárul a látvány. Nem sok ideje van csodálkozni, mert a lány tekintetével találkozik. Az éppen lépne, de Gábor nem habozik. Mónika becsukja és erre az időre félreteszi a tanuláshoz a jegyzetet. A szeme mellett a jegyzet csukásával kezdi. Gábor már a kobakját símogatja. Ő is megkeresi jobbjával Gáborét. Ez sikeres becserkészés volt a másodéves lánytól. Mónika társa elég jól alszik, de Gábornak nincsen kedve guggolni. Nem kell a lánynak kényszer mondani. Kis lélegzetvétel, eggyel hátrébb ülnek (mert közben leszállt néhány diák. Nem mindenki a záróbálra tart) és Mónika már ül is az ablakos helyet választó Gábor mellé. Kényelmesen lábát keresztbe teszi (ő szoknyát visel), karjait keresztbe fonja (így Gábor jobban át tudja ölelni) és már tart is egy következő menetért csillogó szemeivel...


Mónika: - Na, neked is köszöntem. Ezt nem hittem volna. Jól csókolsz. Most akkor mi van veled és Helgával? Már elsőben barátok lettetek, itt meg gyakorlatilag egymásba mélyedtetek most leszállás előtt bőven.

B.G.: - Huhhh, hallod. Fogalmam sincsen. Mély barátsággá avanzsálódott az egész. Neked van most valakid? (és a kezét fogja, biztató választ remélve)

Mónika: - Van kapcsolatom, de csak hétvégente találkozunk a távolság miatt. Magabiztos egyenlőre. Jól megvagyunk, csak én amint felszálltál és megláttalak a csábos kisasszonnyal... meg akartalak kapni.

B.G.: - Ügyesen csináltad :) , és ezek még fáradtak? (az ajkait érintgeti ujjával)

Mónika: - Nem nagyon hiszem. :) Ő meg még alszik. (Imrére sandítva)

B.G.: - Szuper. Kicsit cuppant.

Mónika: - Tanulsz kicsit velem? Közben mesélhetnél arról, mik a terveid egyetem után.

Zakatol tovább a vonat, még olyan 40 perc, maximum egy óra és megérkeznek a végállomásra. Beszélgetnek közben. Mónika elképed, lehet Gábor szívesen elvenné az egyetem befejezése után Helgát feleségül. Úgyis válságban vannak a barátjával.

Mónika: - Szerintem még össze is illetek.

B.G.: - Igen, de ez egyenlőre még csak mély barátság és nem bízom benne. Sok alkalommal nem tartotta a szavát. Az egy dolog, hogy itt most mindent elkövetett az elcsábításomra. Ahogyan Te is...

Mónika hümmögve elmosolyodik és beszélgetnek tovább az újonnan elővett jegyzet felett. Imre magához tért időközben, most már hármasban beszélgetnek.

Mónika Imréhez: - Jól álomba csókoltalak? :)

Imre: - Eléggé. :) (és egy baráti rövid jó nagy cuppanós csókban fejezi be a válaszát a lány felé)


Helga keresi a parkolót és megleli az autót. Fiat Brava és citromsárga. Visszaállítja normálra a melltartópántját és matrózblúzt húz rá. Abból is ugyanúgy kivirít a nőiessége, de záróbálra kell azért az ünnepi öltözék. Elkészült. Be az autóba, de mennyire siessen? Ez egy barátjuk és újdonsült nejének az autója, csak odaadták nekik. Megbeszélték, hogy használhatják. Az ifjú pár úgyis pár napig még ott marad a nagyvárosban. Mellkasig begombolja a sötétkék kosztümöt, úgyis hasonlóan öltözködik a többi lány majd (gondolja). Egy kicsi parkolóból kell meginduljon, néhány autó van csak. Közepesen kaparva kitolat és néz hátra. Elmegy két autó között és kilencven fokos fordulás. Jöhet a főút. Szépen veszi a nagy kanyarokat, próbálja óvatosan. Fogja a kormányt, nagyon is van erő ebben az autóban. Két nagy kanyar után kisodródik és egyenesbe hozva húzza fel a szemöldökét, eddig itt nem csúszott meg. Tovább! Hajtűkanyar... Itt nagyon megcsúszik, keservesen csikorognak a kerekek. Nyom egy féket és már várja is az egyenes. Megijed, de a tempó legalább megtette a hatását. Göröngyös útkereszteződésbe érkezik. Indulás. A szép Brava viszont jópár másodpercig kipörög, aztán sikerül elkapnia a betont és még újabb másodpercekig tartó nagy csikorgások árán sikerül balra elhagynia a kereszteződést. Mindjárt ott van, nézi közben a térképet. Meg aztán az ifjú házasok és Gábor is mondta neki az utat. Csak odatalál már. Valamiért nem akarja viszont a kocsi elkapni az egyes sebességet. Vagy 3-at, 4-et próbálkozik, mire még nagyobbat kapar az előbbinél. Itt is balra kell, hogy forduljon. 

Most főleg egyenes jön, de a kanyarokban nem lassít. Megérkezik a vasútállomásra. Itt kell, felvegye Gábort. Őt becsüli a legtöbbre a többi végzős évolyamtárs közül. Szépen leparkol a Brava-val. Sietett, de azért nem kell mindenhol az aszfaltot rajzolni. Mennek azért ezek a gumik zötykölődés nélkül is. Kiér, kigyalogol, kisétál szépen a vasútállomásra. Megpillantja kedvenc férfiját. Húhhha, hát az éppen egy rövid, de félmély baráti csókot vált Mónikával; ami mosollyal végződik. Pont ennek az eseménynek a végére ér oda Helga. Gábor észreveszi, hogy megjött Helga. Homokiszilva kisasszony mosolyog. Mónika Imrével tart tovább. Lehet, nekik is van fuvarjuk? Valamerre tartanak. Rövid csókcsatát vívnak a váróban, ezt látja Gábor és Helga. Utána mennek ők is a bálra. 

A rejtett szerelmespár, Békássi Gábor és Homokiszilva Helga a portán érdeklődnek mielőtt mennének a bálra. Azt a tájékoztatást kapják, hogy autóversenyzés szakon van egy elsőéves diák, akire rábízhatják magukat. Csak városnézést szeretnének így este, mert nekik maguknak hiába van járművük. Azért inni szeretnének. 

Ugraty Nórát kell keresniük a 444-es szobában és hiába fiatal pilóta, ha egyszer a legmegbízhatóbbak között tartják számon az első évfolyamosok között. 


Egy lányka tanul az ágyában, odalentről jön fel a zene. Igaz, hogy már csak pár óra. Ilyenkor már legfeljebb a táncé, diszkóé és maximum az italozásé a szerep. Felsőbb évesek, a végzősök ilyenkor viszont már kicsi valószínűséggel élnek az alkohollal. Kopogás az ajtón és leteszi Nóra a füzetét. Tulajdonképpen főként írt, de a műszaki rajzokat is tanulgatta. Számított a kopogásra, mert jelezték már neki a vendégeket. Valaki városnéző fuvarra tart igényt ma estére a végzősök közül és egy fiatal párra számítson. 

Néhányan vannak még rajta kívül a kollégium szobájában. Ő maga egy fiúval tanul, az segít neki. Kérdezi a fiútól, van - kedve csókolózni? Tudja, hogy a srác bánatos. Egy nemrégen megtörtént bulin ugyanis Nóra összeszűrte a levet egy barátjával. Hagyja is Nóra, hogy a barát rámásszon.

Tulajdonképpen ekkor kopognak. A csókot befejezik és Nóra megy ajtót nyitni. Kulcsra van zárva, amit kinyit. Egy férfit kell beengednie. Fáradjon be! Békássi Gábor azt látja, hogy mindenki tanul. Csak év végi átnézés, utána úgyis vakáció jön.

B.G.: - Hú,de csinos vagy. 

U.N.:  - Köszönöm szépen!!!

B.G.: - Annyi lány van itt, Te vagy az Ugraty Nóra? Mondták, hogy egy elég szép barna hajú lányt kell keressek. 

U.N.: - Igen, én vagyok. Nagyon örvendek.

B.G.: - Szívem, gyere. Bejöhetsz. Jó helyen vagyunk (szól ki az időközben ágyra leült Gábor Helgáért)

Homokiszilva kisasszony belép és körbenéz, nem zavar - e valakit. 

B.G.: - Gyere, csak. Itt nem fognak megbámulni, mint a bálon. Foglalj helyet. Itt van velem szemben, akit kerestünk. Helyezd magad kényelembe.

A kimelegedett Helga helyet foglal az ágyon. Már nincsen rajta a matrózblúz. Leveszi szép sötétkék kosztümét és csak magára teríti. - Jajj, végre teljesen kényelmesen lehetek (sóhajtja)

A bemutatkozás jön. Nóra (a tanulótársa és a többiek is tudnak tanulni. Végzős pár a vendégük, halkan folyik az egyeztetés.) egy kifejezetten elit rétegből származó ifjú és szép szőke hölgyet lát maga előtt, aránylag szép vezetéknév az a Homokiszilva. Nagyon drága, de elegáns ékszereket visel. A testéhez képest nagy, de formás mell társul fantasztikusan szép arcához. Gyakorlatilag hibátlan nő tárul szeme elé. Békássi Gábor egy jómódú, de nem gazdag rétegből származó férfi visszafogottabb öltözékkel. Mind a kettejük modora kiváló. 

U.N.: - Ti milyen viszonyban vagytok?

B.G.: - Barátok, elég jó barátok vagyunk.

H.H.: - A Gábor barátnője vagyok, azaz leszek egyszer. Remélem...

B.G.: - Igen, ha megbízhatok benned. 

H.H.: - Már megbízhatsz bennem, különben nem lennék itt veled. A barátom nem akar gyereket, te viszont igen. Emlékeim szerint. Amúgy is folyton én kell őt lerázzam, annyira féltékeny. Semmi köze hozzá most sem, hogy éppen kivel vagyok. (egy briliáns gyűrűt mutat Nórának, amihez hozzáteszi: Gábortól kapta még évekkel ezelőtt) Szinte egész vonat alatt hívogatott, nem győztem megnyugtatni. Nem is törődsz velem a vona óta.

B.G.: - Csak egy pár másodpercre, pillanat Nóra.

...

B.G.: - Szívem, most már rátérhetek Nórával a tárgyra? amiért ténylegesen jöttünk?

Csak Gábor kezét kéri a Helga és a másikkal már kezdi is a rövid lényegretörő tárgyalást Gábor, mert Nórára néz és karjával felé intézi mondandóját.

B.G.: - Mi már mindketten ittunk és ezért jött jól, hogy téged ajánlottak. Búcsúzóul meg szeretnénk nézni az esti panorámát itt Szekszárdon a Szőlőfürt kilátóban. Én már láttam egy párszor, de Helga is hadd lássa (itt rá mutat és néz is). Ő más utat járt be eddig. Elvinnél minket oda?

U.N.: - Öööööööö. Ma, frissen lett megújítva csak a vezetői engedélyem. Jöhet! Elsőben főleg elméletet tanulunk és hetente max kétszer vezetünk ténylegesen autót.

B.G.: - Tökéletes!

U.G.: - Akkor magamhoz veszem a dzsekimet és már mehetünk is. 

B.G.: - Helga, szedelődzködj. 

H.H.: - Mindened megvan? Táska nálam. 

Nóra némi élelmet visz csak magával a nővére hónapokkal ezelőtti kalandjából. Onnan maradt meg. Szüleivel elküldte neki Timi. 

Fiújától is búcsúzik Nóra, amire nincsen szükség. Ő is jönne, ha nem akadály. Dehogy az!Cuppanós csókot vált vele azért, amit a legifjabb Ugraty lány viszonoz. Elköszönnek a tanuló diákoktól, akik jó szórakozást kívánnak és hogy vigyázzanak magukra. Várják vissza Nórát az éjjel vagy a másnap folyamán Nóri 'partnerével' együtt.


Kopogós cipő csattog végig a kollégium folyosóin, még liftezni is kell. Megkeresik a Brava-t. Gábor adja Nórának a slusszkulcsot. Utastér világítást igényel Helga egy öltözék módosításra. Le kívánja venni a melltartópántját, utána gombolás nélkül belebújik báli kosztümébe. 

H.H.: - Nézd csak, Nóri. Mutatom, hogyan áll jól a kosár. Így kell megigazítani. A tiéd még úgyis nőni fog (előrehajol). Ez a jó melltartó, mert teljesen követi a mell formáját. Nem polcolja fel, csak követi végig az ívét. És akkor jó, ha kényelmes. Nem szabad szorítania. 

U.N.: Igen, látom.

H.H.: - (halkan kérdezi Nórát): Kérsz egy csókot?

Megharapdálja Nóra az ajkait (frissen ráfújt parfüm van Helgán), ez igen jelzés Helgának. Egymásnak nyomódnak az ajkak hangos cuppanással végződve. Először Helga mosolyodik el, aztán Nóri.

H.H.: Indulhatunk, Nóra. Ugye nem volt ez gond? Csak lánnyal még nem próbáltam.

U.N.: - Nem, dehogyis! :)


Szekszárd szélére jutnak ki. A hegyek romantikája ez a dombok között. Nóra egy parkolóba tart, addig is beszélget utasaival. Gábor öleli Helgát, a lány pedig Gábor másik kezét fogja.

U.N.: - Mióta vagytok együtt?

H.H.: - Még nem vagyunk együtt. Hiába szeretem a Gábort, ha egyszer nem bízik bennem. Remélem, valamikor fog. Hallottad, mit mondott a kollégiumi szobádban. Csak akkor vesz el feleségül, ha gyerekeink is lesznek. Én ezt megadom neki a jövőben. Főleg úgy, hogy elvileg hamarosan szeretném, ha megkérné a kezem.

B.G.: - Ez mind szép és jó Helga kedvesem. És a barátod? Az dísznek van ott? Azt mutatod, de szerintem nem engem szeretsz. Pedig én szeretlek, szívem.

H.H.: - Azt bízd rám. Hogyan látod, Nóra? Összeillenénk mi a Gáborral? Én már szeretem őt, csak ő bizonytalan. Ennél jobban nem tudom szeretni. Hát amit láttál az előbb, azt is miatta húztam fel. Ezt a báli melltartót. Azt akárki kedvéért nem veszem fel.

U.N.: - Az én véleményem az, hogy összeilletek. A Gábornak kell még idő. És ott van még a lezáratlan kapcsolatod is.

H.H.: - Na látod, Gábor. Ő is úgy látja, hogy elveszel majd feleségül és kész. Különben is a barátnőmet megkaptad már, amikor nekem még jobb mellem van mint neki :)

U.N.: - Helga, illetve Gábor! milyen volt a bankett vagy záró bál?

B.G.: - Uhh, ne is mondd. Aránylag jó volt. Ettünk, jóféle ital is volt. Inkább utána egymagunk boroztunk. Megittunk lassacskán egy üveg bort a kollégium egy szabad társalgójában. Más párok is voltak. Több. Oda inkább a hozzánk hasonlók, tehát a végzősök mentek. Nem is nagyon láttam ott alsóbb évfolyambelieket. 

Tényleg, Helga. Ha már itt feleségül szeretnéd vetetni magad idén. Az az úr akivel régen jártál, nehéz volt szót érteni vele?

H.H.: - Jajj, az az ember. Képzeld, Nóri. Ezt neked is mondom. Megyünk be kézen fogva a Gáborral (amúgy is libegett a nagy mellem a kivágott öltözék alatt a matrózblúzban) és akkor az első exem észrevett. Jó nehezen győztem meg, hogy csak barátok! Azt neki nem kell tudnia, hogy a Gáborral is csak mély barátok vagyunk. Semmi köze hozzá. Én valószínű a Gábort szeretem és eddig szerintem ő is kötődik már hozzám, pedig nem ma ismertük meg egymást. 4 évig csak összejárogattunk, utána 4 évet meg már gyakorlatilag elég sűrűn egy helyre jártunk közösen. Az egyetem 4 éve alatt már együtt jártunk - keltünk. Egyszer ugyan berúgva még összejöttem az első exemmel, de azzal kész. És akkor a lényeg,  hogy le tudtam csitítani. Azt hitte, újrakezdhetjük. Az a csók neki ugyanis jelentett valamit. Öleléssel lehiggadt és akkor a Gáborral már tudtunk menni tovább beszélgetni a többiekkel meg táncolni. Csak nagyon kicsit ittunk.


Behajt a parkolóba Nóri, amit kiszemelt és 50 feletti sebességgel leír két szép kanyart.

H.H.: Ez mi volt?

U.N.: - Azt mondtad, Helga; nyolc éves az ismeretségetek. Egy tisztelet nyolcast írtam le.

H.H.: - Ohh, nagyon szépen köszönjük!

B.G.: - Én sejtettem, mit csinál a Nóra. A kedvében hagytam, hogy véghez vigye. Szép volt!


A sebességet meghagyva kihajt az Ugraty lány a parkolóból és a főútra vezető kereszteződésbe már parádésan viszi ki a bugris kis Fiatot.

-Na, ereszdelahajamat játszunk? (kérdezi Gábor)

-Mi volt ez a sportos piruett? (nevet Helga)

Nóri csak mosolyog meg kuncog.

B.G.: - Ja tudom, szerintem. Oktatáson kívüli gyakorlás.


Nóri most felviszi őket a Szőlőfürtbe. A rendőr előtte leinti őket. Csak rutinellenőrzés. Nóri tiszta. Hátul egy szép, ifjú párt lát. Velük csak megfújatja. Működik a szonda. Náluk jelez. A járőr forgalmi engedélyt és jogosítványt kér. Minden rendben van, de... a nevet észreveszik. Beszólnak a kapitányságra. Azt mondja a kapitány, mehet a dolog. Írják fel a jármű rendszámát, küldék el neki és kéri szépen Nóra vezetői engedélyének a számát is. Az adatbázisban ezt leellenőrzik. Rendben van! 

Most rendőrfőnök arra kéri a járőrt, váltson mobilra rádióról. Akkor az jön még, hogy útlezárás. Amely autók a városon belül vannak, maradhatnak. Ez maximum 20-30 perc. Talán még annyi se. Ez idő alatt mást ne engedjenek a városba. Utána engedjék fel az útzárat, hadd rallyzzon egyet a kislány. Megnéznék az éppen szolgálatban lévő járőrök.

- (Visszavált a rendőr rádióra, a kommunikáció titkos részét befejezte a kapitány úr)Az összes járőrnek: megkülönböztető jelzést! Látja, Nóri kisasszony. Alakzatba álltak a kollégák. Szlalomban is tudsz menni, ha szeretnél. Egy kis időre megnéznénk téged. A kapitány úr engedélyezi neked. Most kérdeztem meg, hogy lehet -e. A nevedet láttam meg, az volt ismerős.

U.N.: - Ohh, ez nagyon megtisztelő. Köszönöm szépen. Még kezdő vagyok, de igyekszem.


Nóri megindul a szélről. Salak van ott. Kaparósra sikeredik. Hamarosan az aszfaltra érve megadják a hangot a Brava-nak. Valahány rendőrautót megkerül így, még tisztelet szirénázást is kap. A civil autókkal nincs probléma. Inkább a sokadik csendőrkanyart hajtja végre olyankor. Azokat azért óvatosan, mégiscsak 14 éves. Valahány rendőr látja, azok már tisztelegnek is neki az autóból. Van akihez Nóra még vissza is fordul egy újabb szlalomért. Ez aztán az igazi élmény. A körforgalmaknál is rendőrtorlasz várja a mutatványát. A járókelők a rendőröktől kérdezik, hogy mi történik? Amikor a kapitány hangját hallják, hogy a zebrán való közlekedést a gyalogosok csak egy nagyon rövid időre mellőzzék: Az emberek nagyon szívesen várnak a járdán, amikor a sofőr nevét leközli a hangosbemondó. Tapssal várják némelyek az utcán. Mint valami rallyshow.

Nóra egy nagy, utolsó kört leírva még és szlalomozva: A fényszórói kikapcsolásával jelzi, nagyon szépen köszöni a lehetőséget. Ez szenzációs volt! 

Az útzárat feloldják, mehet vissza minden a régi kerékvágásba. 

Irány a Szőlőfürt kilátó. Gábor és Helga száll ki elsőnek. Csak addig bámulják a szépasszonyt, amíg meg nem fogja a kezét a Békássi úr. Most már Nóri és a fiú is kiszáll. Mennek fel a látóteret nézni.

H.H.: - Milyen szép ez este is!

B.G.: - Arra a Sárköz fényeit látod. Mögöttünk itt erre van valamerre a másik, a Batiz kereszt kilátó. 

U.N.: - Ölelj át, kérlek. Velük együtt nézzük. Gábor most ölelte át Helgát.

Hűvösödik, de azért egy órán át elbeszélgetnek és nézik Szekszárd fényeit. Meg aztán mögöttük, a másik kilátón kívül mutatja nekik a sötét a szőlültetvényeket. A tanyák vonalait látni. Ez nagyon szép volt. Nappal is ugyanilyen lehet? Minden bizonnyal. Mert Nóri és érdeklődő társa a tanulmányok végett talán nappal is megtekintik majd. Első az iskola!


Gábor mutatja Nórinak ahogyan hamarosan lerallyzik a főútra, hogy Szurofka felé menjen. Ott szeretnének nyugovóra térni. Van ott egy vendégház. Gábor keresztapjáé volt, csak ő átvette tőle. Nem volt, ki folytassa a szőlészetet. A présházat viszont megtartották és átalakították lakhatóvá. Ők másnap reggel, mielőtt mennének tovább, szívesen visszaviszik Nórit és társát a kollégiumba.

Békássi Gábor és Homokszilva Helga: - Gyertek, igyatok és egyetek velünk valamit a hosszú este után. Kandalló is akad itt. Érezzétek magatokat itthon!

Valóban fenséges vacsora vár itt rájuk. Igazi svédasztal. Olyan jó csend van itt, erre aztán a kutya nem fogja alvásukat megzavarni. 

Nóri azt álmodja, hogy Gábor és Helga összeházasodtak, de nem tudnak rögtön Baján élni. Ez viszont nem töri meg frigyüket. Ő maga a fiú karjaiban ébred, aki érdeklődik: Mit álmodott: Nem beszélt álmában, de biztosan szép lehetett: mert gyakorta mosolygott.

U.N.: - Te virrasztottál mellettem, Konrád? :)

F.Konrád: - Dehogyis, csak 4 óra környékén felébredtem egyszer és akkor néztelek egy pár percig. Vissza aludtam magam. Nagyon jó ez a ház, tetszik! Szép és jó helyen is van. Igaz, hogy nincs a környéken semmi. Csak akkor, ha bemész a városba. (súg a fülébe): Szerintem összemelegedhettek a vendéglátóink, mert a falak ugyan jól szigetelnek... de szerintem Gábor meghúzta Helgát.

U.N.: - Annak én csak örülök. Akkor Gábor bizalmát kezdi elnyerni Helga. Összeillő ifjú pár ők.

F. Konrád: Maradjunk még az ágyban. Alig van hét vagy nyolc óra? És... (megsimítja Nóra gyönyörű barna haját).

Gábor és Helga alszanak, mialatt Konrád ismételten kiérdemli a plafonon helyet foglaló Fagyöngy társaságában, hogy Nóri ölelő karjai köszöntsék őt a reggelben. 

-El ne eressz... (sóhajt Nóri)

És az eléggé kelő nap sugarai köszöntik a (talán) új szerelmespárt? 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!