Olvad a rumlin a krumli: A dombok ormán 2.

MotoszkaDaniel•  2021. augusztus 14. 15:12  •  olvasva: 124

Siváran szomjazik a föld, a homok porozza a gazakat. Minden bánya tárnája kiszáradt s nem tudni, mikor öntözi meg újra a kürtőt az elfáradt zivatar. A lányok a csillében hordják a fiúknak a potyavizet, talán feljut a csapat a felszínre?


A szemek dörzsölik magukat, de kitikkadtak. A veszélyes hordák is szomjasak, nem győzik loholással. A szó bodog vágtával üget, a perzselő forróság szeretete viszont fáradtságot nem ismerve tűz. A tócsák elalszanak, alig néhány csepp lélegzik. Él még a barlang? A talaj nedves, de nincsen víz.


A pára szóródó tekintete néz be a morzsolódó réseken, a bánya patakok kicsiny tükrére. Azok is az utolsókat rúgják?


Néhány bátor férfi a nőket nyugtatva kimerészkedik a tetőre. Homlokát törli felhőket keresve, de esély nincs az esőre! A szorult levegő bárányokat toloncol a távolból. Kavicsok pattognak izzadt tömbök csúcsán. Hölgyek futkosnak az őrszem elé. A bánya fordul egyet alvásában, melege van?


Na, milyen híreket hoz a silbak? Toporognak előtte remény könnyek nyergében az asszonyok. Az izzó parázs a nyarvogó kavicsokat noszogatja, amelyek szánkóra zuhannak. A csajok kiugranak fel megnézni, a küzdő felhőzetet a nap ostromával. Nagyon távolról, de látják!


Futások vonszoló hangját hallják, ugrás vissza a vágatokba a talán még csillámoló sovány patakokhoz. A kiszáradt dombok őreinek a mellényét a forró szél térdre kényszeríti. Lányok, fürödjetek meg. Talán megtorpantak a talpak! Kértek enni vagy inni?


(A Soha el nem készült The Hills Have Eyes 3-ért pár gondolat.)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!