Ő a Tiéd, de meddig? (Rebecca)

A szíve soha nem lesz az enyém. Engem az nem lakat jól, hogy mit ad nekem a dekoltázsa. A lelke kell. Néz maga elé s csakhamar rám. Igen, a szemembe nézzen (ha már megtisztel azzal, hogy elöleli testét az ölemben). Óraközi szünetben várakozva bűnben esdekelve rostokol a szív és az ajak szomjazásban a bennem hullámokat lapátoló vágynak. A lelkem is nehezen vallja azt a néma légkörnek, hogy SZERETI. Amikor viszont szabad a terep a bátorságnak, ajkammal el kívánok feküdni az ajkain. Minden az enyém most Tőle, de miképpen nyerhetem el az Ő lelkét? A több mint finom az elképzelés világában is nehezen talál megértést, milyen az érzelmem Őiránta. A negyedik kört is engedi, pedig tiszteletből nem merészkedem le a nyelvéig. Itt sem lehetnék, mert az élet törvényét tisztelő fenevad e bársonyos ölelésű fotelban is türelemmel várakozik. Olyan ez a perc, mintha soha nem érne véget. Csak azért ideges itt bennem a szív, mert nem érzi AZt; vajon Ő is szeret - e? Ha a bűnben fogant meg az érdeklődésem, az ördög kapuja meg sem nyílhatna. Mégis kitárja csaknem szélesre mennyei csíkos kapuját. Én innen akkor szabadulok, amíg Ő engedélyezi a látogatást. Nekem Ő a minden s e folyosón talán mindenek felett. A határozott, de vékony deszkán bármikor alá lehet zuhanni; ha az megnyaklik (ezen egy repedés sincsen). Soha nem éreztem még olyat, hogy nekem fontos valakinek a lelke. Pedig itt e helyzetnél nemcsak a nagy szárnyra tárult dekoltázsának a véleménye a fontos idebent számomra. Odasimul teljesen az arcomhoz és Én adjak a választ? Mi van, ha Én kérdést kívánok feltenni? Fáj nekem, hogy nem csókol vissza s ezt is vegyem megtiszteltetésnek, hogy EZt engedte. Látom Én a bennem dobogó szíven, legszívesebben megkérné az Ő kezét. Igen, talán máskor és máshol. De bekéredzkedett az ölembe fejsimulásig. Semmi nincs a fejemben, de mostan már; ezennel: megjelent a reményt. Ilyen puszi még nem volt, nem vala vele. Ezt Én akárkitől megkapom, de Tőle nem! Szóval, türelemmel várni együtt dobogni az Ő lelkével s talán meglészen az Ő szíve is. A lelke mostan megnyílhatott? Én azt akartam, azt szerettem volna. E szemeknek a tükre engem már a kezdetektől beszippant. Meg se érdemelném a korkülönbség végett, mégis bemehetek a várba most, határozott léptekkel indítom a lépdelést.

(álom)