O. A. LXIV.: Egy csendes kis nap délutánja 5.

Örömteli eszme napja ez a mai. Tolna megye dombjai s szirtjei a tüzelő gömb felé néznek s nem kell keltsék. A nyalábjai az ujjaival másznak felfelé az egykori vármegye pillérein. E völgy füvei emlékeznek még a múlt dicső vizeire és mezőinek frissességeire szintén. Őhne Judit értesítést kap az igazgatótól, hogy az USA-tól érkezik egy úr. Egy tanuló ugyanis e napon jelentkezett: El kívánja szavalni népük nemzeti himnuszát. Judit útra kel s a férfi értékeli az udvariasságot, de nem kell kinyitni számára a bal hátsó ajtót. Az illendőség számára elég, miképpen Judit tanárnő azt megmutatja neki. A gyermek a bal elsőre, azaz az anyósülésre tart. Helyet foglal ott.

 

Ezalatt Evelin és Ivett a síkságon és indulnak. Egymás szórakoztatására vagánykodnak. Persze, hogy Ivett a vadabb. Éppen most más valaki szállította oda személyeiket. Ivett büszkén mutatja kolléganőjének tudományát, hogy mit tanult eddig. Tudják, hogy e nap az kulturálisan különleges, nem szeretnék elrettenteni az urat. Tudnak róla, hogy érkezik. Azt nem, hogy a felesége már az intézményben van kávézva. Őt más valaki hozta. Külön utakon érkezett férfj és feleség. A feleséggel együtt lányuk és fiuk szintén velük van s mind a két asszony állapotos, tehát útban a szülők számára az unokák.

Ivett sikoltással hátratolat. Becsikorog, aztán előrekapar. Ott Evelinhez érkezve besípol, hogy utána a keréksikoly megindítsa őt, immáron az útra. Kéri intésével Evelint, kövesse!

Evelin szerkezete ’sóhajt’ és Ivett nyomához a ritmust felveszi.

 

Erre ér oda Judit és még mindig nincsen szétcincálva e gyönyörű vidék betonja. Ahhoz jobban kellene edzeni az utakat.

Az oktatási intézmény innen 10-20 km. Az autó lehasítja a szép dombok között az ébredő növényzet párnáját s a gumik levetik magukról az út paplanját. A nap engedély kér bekopogni a jármű ablakán. Májusi napsütés érkezik sziklamászó felszerelésével. Ilyenkor bizony előfordul, hogy van már ereje a sütésének. Huszonnyolcadika van. Valamennyi, nem sokat. Beszél a férfi magyarul, igaz akcentussal. Felkergetik egymást a körvonalak a tájon, közel az érkezés. El tud telni az a pár perc gyorsan, ha kellemes az élmény és gördül az utazás.

 

Az iskolában Evelin vállalja, hogy kezeli a vetítőt. Juditot kérik, hogy pihenjen. Szeretné ezt az irodalom órát megtartani. Őhne Judit ezért vendégeskedéssel foglalja le a férfit. Megkérdezik tőle, kér – e valamit? Reggelizett már, de elfogadja, amit kínálnak neki. Az erős kávét nem szereti, a normál jöhet!

A tanuló kilép és kezdődik a lényeg: Felcsendül magyarul az amerikai himnusz. Ivett az alkalom még színesebbé tételére a mondatokat táblára írja fel. Dupla kulturális élvezet a napnak. A táblán nézhetik magyarul, közben meg ugyanaz fut angolul az írásvetítőn. Mögötte Evelin.

 

A szavalás jutalma egy, az Amerikai Egyesült Államok történelmével foglalkozó könyv a tizennyolcadik századig visszamenőleg. A házaspár ha van lehetőség rá, szeretné ezt zenével is hallani. Vakarja meg összedugja a fejét Evelin, Ivett s Őhne Zsuzsanna. A zene az megvan, egy mikrofont meg kerítenek hozzá. Zsuzsanna legyint, hogy osztályteremhez nem kell mikrofon. Kettő tanuló vállalja, hogy ezúttal eredeti nyelven, leszavalja zenével az amerikai himnuszt. Kikeresik a zenét, ami azért valameddig eltart. Na, ez Zsuzsannának is új. Bekészítette azért a hanganyagot.

A szándék annyira tetszik vendégeinknek, hogy kulturális természeti összeállítást is hoztak magukkal s az átadásra kerül. A Vörös sziklák gerince szerepel e nagyobb könyvben, de nemcsak az található meg benne.