O. A. LXII.: Egy csendes kis nap délutánja 3.

Őhne Zsuzsanna a legutóbb megérkezett éjszakai műszakjába s most a húga megy dolgozni. Őhne Judit tanítónő s a szőlővesszők dombjaira vezérli az órája. Azt nem tudja, meddig. Azt Ő is tudja, a tanítóknak nincsenek műszakjaik. Náluk legfeljebb, 17 órakor a munkaidő lehúzza a rolót. Juditot egy barátja kiviszi a domboldal egy alacsonyabban fekvő fennsíkjára, vele van még kettő barátnője s egyben munkatársa.

Hét óra van s kettő autó várja őket. A célépület egy néhány kilométer innen. Választanak autót. A ’94-es Suzukit elfoglalja a két munkatárs. Hátratolatnak, majd kisivít a kerék, úgy maradt a kézifék! Aprót kifordul a gyönyörű kék kocsi, majd elsőbbségadáshoz lassítanak s már nyomják is tovább a gázt. Még egy sípolás hallatszik, de az már az első kanyar végett. Jeleznek az autóból, hogy Judit is jöjjön. Lassabban mennek.

A ’78-(c)as Combi Fordot foglalja el Judit, a barátra néz mosolyogva. Milyen szép ez a szürke Ford. Az ablakra téve kezét, beszáll s elcsúszva, de megvan az indítókulcs. Ennél nem kell várni, elsőre indul. Próbálja a pedálokat, felteszi napszemüvegét. Ő másik irányból kell tolasson, mert ez is hátnak áll a torkolatnak. Nem jön össze, de új helyen az ember van, hogy nem szépség’indulás’versenyre nevez be. A kerék felsikolt, majd szépen megáll, ekkor újabb pörgetés s Judit a kaparás alatt, kanyarodva integet a társnak, jöjjön utána illetve utánuk. Az beszáll a sajátjába és amikor lánybarátja kisiklik a főútra, Ő, szintén mozgó autóban van már. Azzal a különbséggel, hogy a fiú nem pörgeti a kereket.

 

Tizennégy óra és Judit szépen boldogult, habár ennyire az isten háta mögött még nem kellett tanítania. Ahogyan az szokott lenni, itt is az első tanóra nyolc órakor kezdődik. A harmadik szünet tizenöt perces, az esetleges hetedik óra előtti pedig öt.

 

Vissza az autókba! Ezek kölcsön járművek voltak. Lehet, később is igénybe lesznek véve? A lányok könnyebbre vetkőznek: egy ingre, illetve pólóra. Jó az idő ilyenkor! A két barát- illetve kolléganő illendően megvárják, amíg Judit elpakol. Csak utána nyomják be a gázt, hogy a meghajtó kerék sípoljon (a diákoknak nincs hetedik órája, viszont hazamenetel előtt esznek. A menza előtt a gyülekezés megvolt, most helyet foglalnak elfogyasztani azt.), aztán néznek hátra: Melyik folyamatnál tart Judit? Őhne Judit a volán előtt és nézi Fordjából a Suzuki porzó felhőjét a szép lámpákkal. Most nem kíván, de kikaparásra sikerül. Benézi az emelkedőről, vannak – e az úton, aztán határozott mértékkel benyomja a gázt és a suttogó sikítás ébreszti fel délutáni alvásából a szép hegyek énekelő széljárását.

 

Nézi Judit, miért túráztatják az ismerősei a Suzuki-t? Szeretnék a kanyarokat megnézni, mielőtt a járműveket leadják. A lányok jeleznek neki, hogy kicsit nézelődnek. Az iramban Judit követi őket, egyszercsak éles fékezés e kanyarok határán. A munkatársai mondják, hogy most már leteszik ez aranyos csodákat.

Judit barátja a középtávolban feltűnik s ő tart a nap kezdetén lévő kis fennsíkhoz. Felhúzzák a hölgyek az ablakot, mosolyognak: Ideje hazatérni s beragadnak a váltók! Másodjára nincsen probléma. Judit eszébe jut, meséltek neki az itteni kísértetről. Az autókat babonázná meg? Nagy gázt adnak s most már megy. Kaparnak ki a kerekek és várja a lányokat a fennsík, hova porfelhők kicsi tömegével megérkeznek. Itt senki nem hallja, ha autók zötykölődnek. Ott kell hagyni a Ford-ot s Suzukit, mert amikor az alkonyat úgy gondolja, hogy jön: Értük jönnek.

A barát, Juditot és kollégáit is, szállítja haza.