O. A. LX.: Egy csendes kis nap délutánja 2.

Egy bő évvel ezelőtt beszámoltam az olvasónak, miképpen ért haza ügyvédtől egy édesanya gyermekével s járta meg az utakat régi járművekkel a családfő kapujába. Stoppolva és kamion ülésén kezdte a napját. Azt nem tudom, a gyermek mennyire élvezte vele. Az autó egy fiatal szemüvegestanárnénihez került. Ő Tegez Erzsébet, ezt a nevet viszont nem szereti és az Őhne Zsuzsanna nevet használja. Ő ezt szereti. A gúnyneve Csataló a háta mögött, és szereti, ha hallják, ő éppen mikor érkezik meg. A tárgyesemények ezúttal sem ölelnek fel egy napnál többet.

 

El kell költöznie Zsu-nak s bepakol e járműbe, egy 1969-es Opel Kadett-be. Csak erre a napra kapja meg a különlegességet, mert a családban senki nem tud vezetni. Egy ismerősüktől megkapták a napra. Egy garázsból áll ki Zsuzsanna a tavasz utolsó hónapjában. Ők mindent tartanak benne, kivéve autót. A kulcs elfordul, a garázstól is búcsúzik, ő ide vissza már nem tér. Nem e ’tárolópincéhez’ kell vissza’helyezni’ a kocsit. Próbálgatja a pedálokat és van, hogy eltalálja.

 

Most bő egy kilométert kell letudnia a normál utcák között. Világításra kell fordítania, mert az idő borongós. Próbálja a gázt, felsikít a kerék. Ez a sikoly megy végig, csak nem pörgeti ki a sebességmérőt. Van, hogy aprót csúsztatja az úttesten.

Ilyen régi autót mostanában nem láttak, nézőközönsége akad néhol.

 

Éjszakai műszakja a második munkahely egy stand mögött és esőt mondanak az éjjelre. Megérkezik a ház elé. Na, most e kanyarba beszédül a fara. A Zsuzsanna által gyakorolt sebességtől, de nem dobja ki az út. Látja, pont mögötte van egy jó hely üresen. Az egész sor! Hátranéz. A lakótömb elé nyomja gázát. Áh, megint nem jött össze, Zsuzsanna! Hátranéz: Kaparnak a kerekek a célbajutásért. Betolat, és a gumik csikorogva végzik.

 

Az este küldi fiát, mert ez az alkony. Az úr elviszi őt az árushelyre, ahol a lányt várja a kerékpár. Reméljük, a munkaidő végére az eső is eláll. Odaszállított kerékpárja várja.