O.A.: Japán és Olivio atya útja Tel Aviv-ba

Olivio atyát a miséről elhozza Liza és nem kacskaringózva, de megtekintik a szép Buddha szobrot. Az atya már nem vezethet. Mostanában biztos, hogy nem.

-Nagyon szép ez a táj. Jó látni eme hegyeket a napsütés melengető arcélei lovaglásában, Liza. Szépen vezet.

-Olivio atya, itt vagyunk. Megállunk nézelődni.

-Jó ötlet. Úgysem láttam még közelről, meg amúgy sem ezt a környéket. Nem erre felé mozgok. Szeretem ezt a Buddha szobrot. Végre közelről is megnézhetem.

-Most mit csinál, atyám?

-Imádkozom és megáldom a szobrot. Elvileg ma utazom messze innen. Egy barátom jelezte meghívását Tel Aviv-ba.

Megtekintik azt a két részes alagutat, amit legutóbb Réka járt be. Amikor Esztert szállította orvoshoz. Nagyon szép, gyönyörű! Mind a ketten gyönyörködnek benne.

Megjönnek a hajlékba. Az atya telefont kap, hogy a legközelebbi géppel kellene mennie Tel Aviv-ba. Megvan az időpont. Átmegy Lizáékhoz, hogy nem járható út. Húsz percen belül kellene mennie barátjához. Nincsen másik járat és az autó meg nem indul, amivel kellene menni. Liza ebédet kell főzzön. Emőke lánya viszont kérdésre a friss vezetői engedélyével vállalja, de melyik autóval legyen Olivio atya szállítása? Kapóra jön egy piros Skoda Octavia. Liza férje szokta ezt használni, de az jelenleg pihen. Éjszakai műszakon van túl. Ez most a legerősebb személyautó a lányos famíliában. Nemrégen lett vásárolva, de be van járatva. Liza megnézi azért a tankot. Nem csurig, de elég jól tele van.

Pont menni is akart vele a lány nézelődni egyet.

-Kislányom, emlékszel a múltkorira? Nem volt olyan régen. Vidd el az atyát. Óvatosan és figyelmesen, jó? Anya vár vissza. Itt van a kulcs. 

Olivio atya megáldja az autót mielőtt mennének és a lányt is. 

-Atyám, azért kösse be magát. 

-Már meg is tettem, Emőke gyermekem.

Indulás! Gyönyörűen duruzsuló motor. Csiripel az a sok szelep. Viszik a lóerők e szép vörös járművet. Első kanyar jobbra, elsőbbségük van. Jármű balról. Csúszik is már ki jobbra a kicsi csoda a majdnem délutánban. Igen ám, de néhány km-t se haladnak. Dugó! Meg kell álljon az autó. 

-Semmi gond, Emőke gyermekem. Nem tudok elutazni Tel Aviv-ba Hector ispán barátomhoz. Ma avatná ott a bazilikát, de hogyha ilyen a helyzet.

-Megfordulok, Olivio atya. Megpróbáltuk.

-Így van, Emőke!

-Atyám, várjon. Lehet, mégiscsak lesz belőle valami. De kapaszkodjon!

-Semmi gond!

Emőke kiválik a sorból és a szembejövőkkel együtt kerülgeti az autósort. Egy balra lévő, a közelben lévő leágazást vett észre. Hátha elérnék.

Liza lánya sok bukdácsolás után eléri a kanyar torkolatot és beigazol oda. Az általuk elhagyott besűrűsödött forgalmat érkező rendőrök gyekeznek oszlatni, irányítani. Előttük egy alagút. A Skoda még nem jött egyenesbe, előttük meg egy kétes felületű és állagú út. Az egyik hiba meg is dobja a járművet, beomlik az alagutat a túlsó úttal összekötő híd egy része. Emlékszik még Emőke Réka beszámolójára. A mélység itt vagy ötezer méter. A szép kis Octavia megérkezik ismét az aszfaltra. Vagy 100-200 métert csúszik. Utána az alagút előtt kb. 50 méterre a kislány visszanyeri uralmát a gépjármű felett és beérkeznek az alagútba. Egyenesbe hozza az autót.

-Ez szép volt. Nehéz művelet, Emőke?

-Nem, atyám. Gondolom én. Láttam a műszerfalat. Bekapcsolt a menetstabilizátor (én a kormányt fogtam közben) és az hozott minket újra egyenesbe. Most ez az alagút nem tudom, milyen hosszú. Úgy tudom, ezen átmenve a táv nagy része levágható.

-Ohh, köszönöm szépen a fényt, gyermekem. Pont olvasok. A szent beszéd van előttem. Valamit mondanom is kell majd az avatón szerintem.

-Csak utastérvilágítást kapcsoltam, Olivio atya. Több ezer tonnányi szikla van felettünk, jó kanyargós ez az alagút. (a kormányt kezeli, mert jön is az első kanyar jobbra). Felhúztam az összes ablakot, hogy ne legyen huzat és egyúttal hogy a csúszó gumik hangjától tudjunk beszélgetni.

-Gyönyörű ez az alagút, Emőke. Egy - egy apró résen néhol fellátni a felszínre.

Kiérnek az alagútból a fantasztikus napsütésre maguk mögött hagyva a kerékcsúszástól visszhangzó sziklatömeg varázslatos kanyargó mindenségét. Feltűnik Emőke előtt a repülőtér. Már várja Olivio atyát paptársa. Szépen, egyenletesen megáll a vörös Skoda Octavia. 

A paptárs a meghallgatottak után szintén megáldja Emőkét és a személygépjárművet. 'Inno mini patri et fili et pilitus sancti'. A lány ámennel köszöni meg. Nézi, ahogyan az atyák felszállnak a gépre és viszi el őket a felszálló gép Tel Aviv-be. Bőven időben ki tudta ide szállítani Olivio atyát. A reptérben merül el és Japán környező hegyeiben.

Emese áll mellette. Be kíván szállni a személygépkocsiba.

- Szervusz, Emőke húgom. Most érkeztem tanulmányi útról. A repülőgép másik felén szálltam le, azért nem láthattál meg aztán te éppen nézelődtél. El tudnál repíteni az út mentén hazafelé az iskolámba? Csak le kell adjak egy tanulmányt határidőre.

-Hogyne. Gyere, márs megyünk. Igen, emlékszem: egyetemista lettél nemrégen, Emese.

Beszállnak. Fordul is a veres szekér.

-Azért adj neki, Emőke. Délig van a határidő és kora délután zár a dékáni hivatal plusz éhes is vagyok már.

-Jajj, bocsánat Emese nővérem. Máris ráállok a gázra. Odaérünk.

A Skoda Octavia még nem fejezte be a megfordulást, amikor Emőke kicsit jobban 'odalép' neki. A kerekek meg kiperdítik a jármű testet és húsz méteren át így siklik. Utána érnek ki a repülőtérről és érik el a főutat.

-Szép kis piruett. Friss jogsis vagy? Tényleg, ezt az autót még nem is láttam. Milyen szép!

-Pár hetes a jogosítványom és ezt az autót még én sem nagyon láttam. A Suzukit szoktam vezetni, ez viszont erősebb nála.

-Nyomd oda neki. Nem kell, mint állat, de azért haladjunk.

Újból át az alagúton. Beérkezik a Skoda a kijáratához.

-Most zötykölődni fogunk, Emese.

-Menj csak, Emőke. Én közben rendezem a tanulmányi irataimat. De régen láttam ezt a szép alagutat. Mindig lenyűgöz. Mennyivel mész most? 

-Száznyolcvannal.

-Már gyerekkoromban elvarázsoltak eme alagút kanyarjai, amikor apa vitt minket. Csak néztem fel, oda is: a szép felettünk lévő messzi magasba.

Ezúttal Emőkének szlalomoznia kell, mert a délután végett sűrű lett a forgalom. Hiába négy sávos összesen az út, nemcsak ők tartanak hazafelé. 

Igen ám, de eszébe jut Emőkének a részben leszakadt híd. A Sors ezt is megoldja, mert amíg odaát a közlekedési rendőrök sikeresen eloszlatták a dugót: Egy ideiglenes fahíd egészíti ki a jelenleg még hiányos részt. Emőke kisasszézva a Skodát az alagútból szépen átkel ezen (innen már alig pár kilométer a tényleges intézmény) a csinos kis tákolmányon.

Megérkezve az egyetemre csak óvatosan jegyzik meg neki, kis híján elkésett. A dolgozatot átveszik.

Most már hazafelé veszik az utat. Azért kopogtatja még Emőke vállát Emese: nem muszáj azért lassítania. Most már szomjas is. Teljesen besűrűsödik a forgalom. A Skoda Octavia viszont bírja a strapát.

Húg és nővér végül megérkeznek. Mesélnek Liza édesanyjuknak, az ebéd pedig: elkészült közben.

Liza még hozzáfűzi Emese előtt Emőkének: Az atya ide telefonált az induló repülőgépről. Nagyon köszöni a fuvart és szép az útjuk Japánból Tel Aviv-be. Nincsenek sokan a repülőgép járaton. Beszélgetnek és teáznak a pap társsal. Készülnek a bazilika nyitóra.