Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
O.A.:Esti Kiruccanás 2. - Kőbe zárt villám
MotoszkaDaniel• 2018. november 11. 00:12
Orvosnál. Ugraty Tímea Orsolya lebetegszik. Nagykorú már, azért a szülei elkísérik. Az udvarló is velük tart. Néhány gyógyszert felír a doktor bácsi. Hazaérkeznek és akkor nyilall András fejébe, pár fontos gyógyszerért csak hétfőn tudnák menni. Márpedig ma szombat van. Mi legyen? Csak ügyelet tarthat nyitva. Támad Andrásnak egy ötlete. Timi lánya ágynak őlt, Ő maga pedig fáradt. Mégiscsak kellene valaki, aki így 22 óra táján elmenne a vényeket kiváltani. Borogatás Tímea fején. Nincsen legrosszabbul, de azért a kezelést meg kellene indítani azonkívül; hogy már fekszik.
Bekopog Orsolya nővéréhez, Krisztinához. Hátha nem zavar. Éppen tévéznek a barátjával, nincsen még rajtuk pizsama.U.A.: - Krisztina, elnézést hogy rátok nyitok. Egy pillanatra zavarnék. Ha tudsz segíteni. A húgodról lenne szó.U.K.: - Nem zavarsz, apa. Mondd. Miben tudok segíteni?U.A.:- Tudom, hogy nem vezettél még este. Vállalnád, lányom; hogy a húgodnak a fontos gyógyszereket kiváltod? Mi már anyáddal nem szeretnénk kiállni a garázsból. Meg késő is van. P. Károly:- Szerintem el tudjuk hozni, Bandi bácsi a gyógyszert. (és Krisztához fordul) Elmegyünk a Vectra-val. Neked kell vezetned, Krisztina. Én már ittam. U.A.:- Akkor itt várunk titeket, köszönöm. (és megy vissza a már ágyban fekvő nejéhez)Krisztina átöltözik.P.Károly:- Ez meg mi, Kriszta?U.K.:- Nehogy ne adják oda a gyógyszert. Legutóbb is férfi patikus volt ott. Én ugyan nem találkoztam még olyannal, de jobb biztosra menni. Úgysem volt még rajtam a legújabb melltartóm. Ez a szép kosztüm meg majd takar belőle annyit, amennyit kell. A húgom mostanában nem volt beteg. Na, gyere. Menjünk. Add a kulcsot. Zárod az ajtót, lovagom? A vényeket eltettem
U.K.:- Na kíváncsi vagyok, mennyire fogok boldogulni. Nem ültem még az autódban, Karcsi. :)P.Károly:- Csak szépen. Majd a csillagok biztatnak.
Örül Kriszta, hogy vezethet. Vectra-ban még nem ült. P.Károly:- A fenébe, Kriszta. Muszáj így tépned?U.K.:- Még pár kanyar és ott vagyunk. Látod, hogy fékezek; ha kell. P.Károly: - Ez lesz az, kezdd meg a kanyarodást. Itt, jobbra. Nagyon jó!!! Erre a tempóra biztos, hogy fel fog ébredni. Végig így jöttél, Kriszta. Szerintem már messziről hallott minket.(Krisztina elmosolyodik. Károlyra néz egy pillanatra.) P.Károly: - Mit csinálsz, drágám???U.K.: - Nem kell az az utolsó gomb sem. Meg'szellőztetjük' az esetleges doktor úrnak a 'kilátást'.Kriszta kiszáll és nem sokáig marad, legalábbis Károly számára elröppennek a percek. Jön is vissza a Vectra-hoz kis aranyos szatyorral, amiben bizony lakozik valami. Mielőtt beszállna a járműbe, párat visszagombol csábos felsőjén.P.Károly: -Na, hogy ment?U.K.: - kiválóan! Rám nézett. Megállapította, hogy jók az adottságaim és már adta is a gyógyszereket. Amíg ő azt nézte, mi van a ruhám alatt a gombokkal karöltve; Kriszta nézte, mind a három gyógyszert adja - e? :) Puszit kérnék... Nyelvedet is kicsit...Köszönöm. Most már mehetünk. Menjük, Karcsi. Irány a húgom. Timi meg kell, gyógyuljon.Hát ez mi? Mit néz a doktor úr? (elmutogatja, mennyire tetszik neki az autó és őket nézi. Valószínű kísérő tekintet ez. Csak megnézné, ahogyan távoznak haza az gyógyszerekkel. Fél szemmel kíséri őket, mert közben újabb kuncsaft érkezik és azért néznie kell; milyen név szerepel az újabb vényen)U.K.:- Kösd be az övedet.(Megindulnak szépen a rendelőtől)P.Károly:- Ezért kössem be az övet? Nincsen semmi.U.K.:- Ezért! (és Krisztina minimálisan kapar, kihajt a parkolóból csikorogva. Így folytatva veszi is a következő kanyart, közeledve a főúthoz. Hatvannal rá is megy) Ezt csak itt mertem megcsinálni, látod? Téli útviszonyoknál ezt a kereszteződést el nem hagytam volna ennyivel. (Még látszódik a rendelő. Figyel is a doktor úr. Élvezi az 'előadást'. Majdhogynem kacag. Nem erre gondolt, hogy sportoló Vectra-t lásson. Csak meg szerette volna nézni, hogyan megy el ez a szépasszony. Amit még lát, hogy mint a szélvész: a nagy balra kanyarba érkezik be a lány, de nem sodródik ki. Ezt még hallja a patikus, aztán az Opel 'útját' elnyeli a késő este sötétsége.
U.A.: - Megjöttetek? Jajj, nagyon köszönjük. Minden rendben volt?P.Károly: - Igen. Add a szatyrot, Kriszta. A csomagtartóba tetted? Máris kiveszem.U.A.:- Kislányom, hogy nézel ki?U.P.: - Csak biztosra akartam menni apa, hogy odaadja a patikus a gyógyszereket. U.A.: (Nevet egyet András és megsimogatja lánya buksiját) - Hogy miket meg kell élnem a mai világban. Na, gyertek be. Azért hideg van már.Tímea aludt egyet. Éppen fent van. Apuék a tévét nézték meg járkáltak, de azért tudott aludni egyet. Kriszta és Károly bemennek. Timi veszi be a gyógyszereket jó meleg frissen főzött teával. András adagolja neki. U.T.O.: - Köszönöm nektek. (és nyeli le az első gyógyszert.) U.K.: - Aludtál egyet, kishúgom? Hogy érzed magad?U.T.O.: - Kevésbé szédülök már. Jobban. A gyomrom fáj kissé.U.A.: - Akkor nem vagy annyira beteg. Ennek örülök. Rád csukjuk az ajtót. Pihenjél. Vagy csak hajtsam be?U.T.O.: - Ha csak behajtod, az elég apa. Köszönöm! :)
U.A.: (a nappaliban pizsamában Timi húga s udvarlója felé) - hát köszönöm. Én most megyek édesanyáddal együtt aludni. Még jó, hogy volt a lovagod Vectra-ja.P.Károly: - Ugyan már, Bandi bácsi. Részemről a megtiszteltetés. Örülök, hogy a segítsükre lehettem.U.A.: - Már családtag vagy itt nálunk, ugye ezt nem kell mondjam?P.Károly: - Ohh, köszönöm. Pedig még csak másodjára vagyok itt az Ugraty háznál.(András családfő bemegy és nyugovóra tér Ugratynével. Tévé hamarosan kikapcs. Az asszony olvas még ugyan, de András szundít.)
Kriszta megy sietve az autóhoz. Időközben átvedlett valami szalonképes kellemesbe. Nagyon szép farmer nadrág és felső van rajta. Szép barna haja egyenesen omlik le a vállára.P. Károly: - Drágám, most hova? Nem pihenünk?U.K.: - Csak ránézek a tanyán az állatokra. Hallottam, hog valaki szórakozásból mérgeket dob be a kerítésen. Nehogy apa - anya valamelyik kutyája vagy macskája áldozatul essen. Maradj itt (visszafordul sarokról). Vagy velem jönnél? P.Károly: - Ne menj egyedül, Kriszta. Éjfélhez közeledünk. (Tenyerébe foglalja arcát és apró csókokat nyom rá. Némelyik cuppan.) A rendelőnél én kaptam tőled, most törlesztettem. Így illik, nem? Kriszta barátnőm. (sóhajjal mosolyog a lány barátja szemébe nézve.U.K.: (Gombol a dekoltázsig szép ruháján és körbefordul lovagjának) - Ez is tetszik?P. Károly: - Hogyne! (Megsimogatja jobb kezével arcát és a dekoltázs lepi meg az úriembert). Ez nem az a melltartó!!!U.K.: - Amíg a húgomat simogattad meg ágyában, hogy hamarabb gyógyuljon; lecseréltem egy szexisebbre.P.Károly: - (nevet egyet) Na, menjünk. Vezessek én?U.K.: - A fenéket. Megyünk aludni. Alig negyedóra lesz ez oda - vissza. Csak rájuk szeretnék nézni, hogy rendben vannak - e? Itt van a közelben a tanyánk. Aludni szeretnék már. Szerintem Te is. Mindjárt Éjfél van.Krisztina közepesen kaparva kitolat és már repítik is őket az ismételten pörgő kerekek. Errefelé is van pár kanyar. Ezek nagyobbak, viszont nem kell olyan messzire menniük most. Károly elmondja, hogy itt most már szól. Oddafelé árkok is voltak a rendelő felé, mert az végig töltés. Viszont nagyon szépen vezetett Kriszta, ahogyan vette a kanyarokat. Basszus, jókor mondja a Károly. Ő is látta, hogy valami töltésszerűségen mennek. Azt nem gondolta, hogy töltés. Ja persze! Közel ott a folyó, csak este annyira nem látszódott.P. Károly:- Miért nem kapcsolsz távolsági fényszórót? Mit csinálsz? U.K.: - Karcsi. Tudod, te hogy kell lopakodni? Lekapcsoltam a tompítottat. Különben is, ahogyan jöttem; szerintem azt hitték, hogy valami félőrült közeledhet. Az éjszakában száguldozik valaki és... nézd csak! Ezért is oltottam el. Itt vagyunk. Eddig ráértem ereszdelahajamat játszani. Mutattad is, itt abszolút nincsen árok. Messze van a folyóágytól. Ez a másik, túlsó fele a töltésnek. Úgy élveztem, hogy kocsikázhatok! :)Megérkeznek. Ez tényleg nincsen messze. Tanya ez, bizony! Nem olyan, mint egy luxuslakosztály vagy polgári lakás. Ez külterületi vityiló.Kriszta száll ki. Minden rendben van, mégis mocorgást hall, ahogyan beljebb megy a kerítésnél. Int a lovagjának. Ki is száll Károly.U.K.: - Elnézést, uraim. Ez magánterület. Megmondanák, mit csinálnak itt ilyenkor?-Nézd, micsoda spiné. Eljátszadozzunk vele? Odaní, micsoda mellei vannak!P.Károly.: - (Kriszta háta mögül előlép) Hello, srácok. A kicsiknek ilyenkor otthon a helyük. Megmutassam az ágyatokat? (nekirontanak, de csak pár törött illetve akarom mondani kicsavart csuklóval lesznek gazdagabbak).- (lihegnek a gézengúzok) Bocsánat, elnézést kérünk. Igen, kiskorúak vagyunk még (Kriszta keresztbefonaj karját és rosszallóan csóválja a fejét). Csak erre jártunk és szeretjük a macskákat - kutyákat. Nem mérget hoztunk. Megsimogatni szerettük volna őket. Nyugodtan motozzanak csak meg. Nincs nálunk semmi és a kisállatok alomját is ellenőrizhetik. Jól vannak! Dehogy vetemednénk mi ilyesmire. Mi is hallottunk a tanyákat járó mérget adagoló bandákról. Csak 14 évesek vagyunk. Ne tessék haragudni, amúgy uram nagyon csinos és szép barátnője van!Károly Krisztára néz, hogy ugyan mit lép erre?U.K.: - Gyerekek! gyertek! Értékelem az őszinteségetek, de ne csatangoljatok erre ilyenkor. Veszélyes! Elvigyünk titeket haza? (és Károlyra néz, aki mosolyogva bólint és csókot nyom ajkára) - Hát.. azt nagyon megköszönnénk. Szép autó! Maga Timi? A híres Szőke Torpedó? Hallottuk hírét. Azt hittük, ő közeledik ilyen sebességgel. Már messziről hallható volt egy jármű közeledése.U.K.: - Nem, gyerekek. A nővére vagyok, Krisztina. (arcpuszit kap a gyerekektől)-Örülünk, Kriszta néni. Tudják amúgy a szüleink, hogy merre vagyunk. Szóltunk. Most akartunk hazaindulni, mert nem tudtuk meddig maradunk.U.K.: - Üljetek be ide hátra. Fűtést is kapcsolok nektek. Kéritek? Adok meleg levegőt, ha kell. Mégiscsak ősz vége van már. Övek?-Most csatoljuk be. Indulhat, Kriszta néni.U.K.: - Na most belehúzunk, Karcsi. Ezeket a gézengúz gyerekeket hazarepítem s utána most már aludni akarok.P. Károly: - Egy kicsi kávét kérsz? Dobozos. Nehogy elaludj itt nekem, Kriszta.Bekortyolja a lány a kis mennyiséget. Nem issza meg mind. Visszazárható gyorskávé ez.U.K.: - Köszönöm! Most pedig kapaszkodj. Nem véletlenül köttettem be a gyerekekkel az öveket. Most már menjünk haza. Az ágyamban akarok lenni. :)P. Károly: - (pillanatra megfogja az asszon kezét) Menj csak, szívem. Ezután alszunk.Kriszta mérgesen kikapar, jó nagy ívben megfordul. Most nincs kedve tolatni. A fordulós rallyt választja, no meg aztán gyerekek is vannak hátul. Nehogy rosszul legyenek egy csendőrkanyartól. A gyerekek kezdenek fáradni, de élvezik. Nem hallottak még csikorgó kerekeket. Miközben ismerkednek a bukdácsoló Vectra-val, már ki is kacsázik teljes farkidobással az Opel. A főúton vannak. Csendes az éjszaka hold nélkül, de megjöttek a csillagok.
A kőbe zárt villám hazavitte a csellengő gyermekeket szüleikhez és az ifjú párt is ágyaikba, az Ugraty házhoz.