NySzIV.4.:A betegségből kilábalva, de még óvatosan

AZ UTCÁN

Újfent egy reggel, ismételten. Apa hamarosan, valamikor a héten érkezik Budapestről.

Anya útrakel a postára, hogy a levél megérkezzen Balázsnak. Megnézi a postaládát. Levelem érkezett, én vagyok a címzett. A feladó: Polák Barbara. Az túlzás, hogy felöltözöm. Magamra kapok valamit.  Kíváncsi vagyok, mit rejt a boríték.

Javulok, egészen jól vagyok már.

Álom köszöne rám, hogy igen: a Barbarától jő számomra az betegség. Most villan be, hogy ezt álmodtam éjjel. Hát, istenem. Az élet ilyen. Én se gondoltam valaha, hogy ilyen nemtelen cselekedetek megtétele történik velem. Van, hogy a Sors csak viszi magával az embert. Ilyenkor kérdez az illető, aztán a válasz jön; késik vagy elmarad. 

Mire ezen gondolatok lecsengenek bennem, a levél tartalma kerül elém néhány néhány fényképpel. Udvarlójával megvan. [Ez ugyanaz a férfi, akit körülbelül még nyár elején láthatott a hármasunk túlpartról egy távcső révén és már akkor is kézenfogva szelték a gáttal megerősített part sétányát.] Még találkozunk. Hamarosan. 

Ezzel fejezi be a beszámolót. Kapuslány név szerepel aláírásként. Van itt még valami. Igen. lenne - e kedvünk a JENNY hajóval újra vizeket szelni? Naná! Én speciál jövő nyárra gondolok, de ez majd elválik. Nyilván tartaj a kapcsolatot a nővérével.

Csengetnek. Ki ez? Pont a végére értem a fényképnézegetésnek és a levél olvasásának.

Bankó! Nyitom a kaput, de tájékoztatom: Óvatosan, mert alakulgatok csak. Estére viszont meggyógyulok, remélem!

Nem szándékozik maradni; csak három hanghordozója lenne számomra. Ámokfutók, Bestiák és Bonanza Banzai együttesektől. 

A tartalom kivitelezése ugyanaz. Eredetiben, ahogyan megszokhattam már tőle. Kávét meg rágcsálnivalót elfogad.

Elmeséli, most tette fel barátnőjét a vonatra. A frigy igaz, hogy friss, de már egy párnak számítanak.

"Bogi, probléma van. Ezeket már nem tudom ingyen kézbesíteni."

"Akkor vissza adom. Nincsen zsebpénzem, Bankó."

"Várj. Tudom, hogy elvileg már gyógyult vagy. Az asszony már a vonaton ül. Természetbenit beszámítok, ha nem ütközik erkölcsi megítélésedbe. Jövő héten egyébként hozzá megyek. Család látogatás. Nem jártam még náluk. Aztán meg Ő jön hozzánk."

"Ha vigyázol rám... Igen. El ne kapj valamit. Én örülök, ha így jó egyenlőre, csak... Ööö hmm. (?)"

"Ne legyen lelkiismeret furdalásod, Bogi asszony. A páromat szeretem s Te is jól jársz meg Én is. Így, hogy nem bukok le, vállalom. Nem tudnék különben tükörbe nézni."

"Rendben. :-) Oké, Bankó. Minden ízlett?"

"Köszönöm szépen. Hagyjad. Ne vegyél le semmit. Nagyon jó barátok vagyunk. Ezt csak neked cselekszem le így. Más nem kapja meg. Extra kedvezmény. Az asszonyt még meg se csináltam. Legalább gyakorlott leszek, mire oda jutok vele. Szerintem én leszek neki az első."

Körülbelül egy óra. Szép kényelmesen bonyolítjuk le a nemek harcát. Még meg is dícsér, hogy nem vertem fel a házat.

"Nem vagyok egy rikácsoló bagoly :-)" válaszolok neki.

"Amiben megegyeztünk, Boglárka. Szépséges barátom. Az ígért három kazetta. Vedd át, kérlek. Hallgasd őket egészséggel."

"Köszönöm szépen, Bankó. Ezt még így folytatod, leveszel a lábamról."

"Az most a legnagyobb bajod? Hm...:-)"

"Ööö...nem!" mutatok felé tanakodást mutatóujjamat az államnál utaztatva. "Akkor látlak még?" veszem kézhez kazettáimat. Megsimított arcom pecsételi szorosabbra ezt a barátságot.

"Amíg zene létezik a világon... És a pótvizsgán eredményesen szerepelsz. Azt hiszem, meséltél róla nekem."

"Soha nem leszek Einstein. Nem rólam állítanak majd szobrot, hogy megoldottam a relativitás elmélet rejtélyét. :-)"

"Ja? Mielőtt el nem felejtem. Egy album. Angol zenekartól. Most kezdték. Bízom benne, ígéretes jövő előtt állnak. Mondjuk azt, hogy leesett a kamionról." Maga felé nyújtja.

"Ez sincs ingyen. Pillanatra kijössz velem az utcára? Nehogy visszaess a betegségbe."

"Menjünk, persze! Magamra veszek valamit."

"Olyan szép ez az alkony. Megyek, de előtte karolásodban szeretnék elveszni. Reggelre már gyógyult leszel teljesen, ugye?"

"Ha a gyógyszeren múlik. Adagold nekem szájból szájba lélegzéssel." Mosolygok rá és már keríti is hatalmába karolásom.

Hát ez meg micsoda? Én a főúttól nem lakom messze. Elmerültünk egymásban Bankóval a kör közepébe jó ideig, de látvány tárul elénk. 

Két bicikli az út közepén majdhigynem és egy pár a járdán eszi egymást. Pár perc múlva befejezik. Mennek tovább, a kerékpárjaikat felállítják és viszik magukkal tolva az alkonyodó horizonttal.

"Ez Enikő! de mit keres itt? És ki ez a férfi akivel volt?

"Úristen, Rédai Enikő?" azonosítja Bankó.

"Az! Nem is erre lakik. Innentől számítva a város másik végén."

"Ezt a nőt még egy pali mellett nem láttam tartósan. Inkább látásból ismerem. Pár szót váltottam vele, de annyi elég is volt. Ennek soha nem lesz tartós partnere."

Itt ezután elválunk, ő drótszamárra pattan. Ha reggelre százas vagyok, jöhet minden a régi kerékvágásban. Különben is, hamarosan különtanár bácsi kell, rám nézzen. Közeleg a nagy megmérettetés ideje. 

Holnap meg kellene nézni, elkészült - e a STUNTS póló barátnőmnek. Szeret időnként azzal a játékkal játszani. De szokatlan lesz a szeptember. Örökké el tudnám viselni a nyár forró hívogató kapuját.