Nyári Szünet IV. V: Újra a régi Polák Boglárka

Biztonságképpen az ágyammal töltök pluszban negyennyolc órát és a tanárt is látogatom. A hibák ugyanazok, de Józsi bácsi szerint talán nem vérzem el. Anya érdeklődik, vendégem volt - e? Azt mondja, emlékszik arra a fiúra. Az általam elmeséltekre azt a kiegészítést adja: Lehet a vállalkozást majd tovább is viszi.

Szóvá teszi: észlelte, hogy zárva az ajtó. Sejtette, hogy beakaszt nekem a szimpatikus úr azon a napom. Nem akart zavarni. Az akkori indokot meg elfogadta, miszerint beszélgettünk.. Veszélyesnek viszont nem ítélte anya, mert már kifelé voltam a betegségből.

Balázstól válaszlevél érkezik. Szerintem bedobta nekünk, azaz nekem. Egy városban lakunk. Felesleges ezért postai szolgáltatást igénybe vennie. Ír magáról, hogy hamarosan találkozunk és még pár aktualitást Enikőről. Teherbe esett. 

Tanulás előtt kimegyek sétálni a játszótérre. Ott van a kislány is és még pár játszadozó gyermek.

Odajön hozzám a lány, ez emlékszik rám? 

Egyedül érzi magát. Enikő fogalmam sincs, mit csinál.

Na egye - fene, adok neki helyet ezen a padon mellettem.

Beszélgetni kíván. Rédai kisasszonyt hiányolja. Eddig mindig rendszeresen kielégítette őt. Mitévő legyek? Én, részemről befejeztem a lányokkal. Többet enyelegtem egész nyár alatt, mint ahány köbméter vizet a szegény utasszállító Titanic óceánjáró luxusgőzös kénytelen volt elnyelni.

Átölelem és simogatom. A hétvégéiről kérdezem. Valahogy telnek neki, a semminél jobban.

Visszakérdez: hogy vagyok? Megy a válasz neki. Simogat. Jó neki a beszélgetés?

A játszadozó gyermekek kimászókázták és ugrálták magukat. Kettő kisfiú és egy kislány volt. Egy - egy család. Ez a szerencséje a csajnak, mert a gyerekek fáradtak vagy fáradnak és éhesek. Mennek haza. Nyílik is már tőlünk vagy kétszáz méterre az egyik takaros ház kapuja. Becsukódik.

Valakit megfektettek, mert amikor kijöttem ide: útközben hallottam valamit. Liget és erdő, kisebb erdő szegélyezi a város ez kültéri részét.

Simítom őt és elkezdek matatni rajta, a vállát is szabaddá teszem. Most nézem, hogy sír. Nem mint állat, de könnyezik. Rám néz kérdő tekintettel, kezei az arcomat keresik. Ennek a fele se tréfa.

Gyerekek már nincsenek itt. Mehet, amiből már nem kértem volna.

Nyelvet nem kér, mondjuk azt nem is szeretnék.

"Köszönöm! De van még egy probléma. Úgy dugnék egyet. Sok csalódásom volt és egyenlőre a lányok vannak terítéken nálam. Nem ismersz valakit, aki megcsinálna?"

"Hol laksz?" Én jó leszek neked?"

"?"

"Csak annyi, hogy előtte meg kell tegyél valamit nekem."

Belekalkulálom az egészet úgy, hogy beleférjek az időbe. 

Még ott a padon Atlani óceánt varázsol szép kis lábaim közé, utána elmegyek vele. Jó hat kilométerre lakik. Középszegény családból származik, ahogyan szemrevételezem a szobáját.

Jellemre ugyanaz, mint Enikő; csak valamennyivel több türelemmel rendelkezik. Kapok egy jegesteát. Leülünk az ágyára, én meg "elintézem"; hogy el is feküdjön rajta. Megkérdezi, most mit csináljon?

"Engedd el magad."

"Így jó?"

"Jó lesz."

Amit gondol, már nincs rajta. Leveszi. Rögtön a málnásba viszem. Nem kívánok itt teketóriázni. Lelassítja a kezem. Lassan ott lent... És hát persze, hogy a puszimat kéri. Nem úszom meg.

Homlokra nem jó. A harmadik után egyértelmű, melyiket akarja. Én nem sietek. Úgy teszem, ahogyan kérte. 

Biztos tényleg hiánya lehetett, mert akkorát élvez. Ezt szerintem még az utcán is hallották. 

Annyira boldog, hogy átölel és kérdezi: legközelebb is...? Vizsgáznom kell heteken belül, de egy héten egyszer , ha abban úgy meg tudok vele állapodni (?)

"Vasárnaponként egyenőre 13 óra?"

"A pótvizsgámig vállalom és jöhet."

"Jó. Köszönöm! mert képzeld el, rossz hírt kaptam. :-( A barátjelöltem mást választott és ősztől róhatom majd egyedül az utcákat."

"Hogyan történt?"

"Másik lánnyal látták. Először csókot váltva, utána ő maga is jött hozzám közölve ezt és hogy már le is feküdt vele. Pedig már reménykedtem benne, hogy vele esetleg. A harmadik próbálkozásom volt. Fél évig kavartam vele. Ma már ők kézen fogva járnak, a barátság maradt csak meg."

Megbeszélem vele, hogy így ilyen körülmények között jöhet, amíg nincs ideiglenes vagy tartós partnere. Enikő mpst úgyis kilőve a listáról.  Még azt sem zárom ki, hogy anya lesz.

Elő a kerékpárral, mert azzal jöttem. Olyan módon azért gyorsabban elérhető az a hat kilométer. Megyek a számokhoz. Én nem várom őket, de ők engem igen! :-) Búcsúzóul még a nyakamba ugrik, hogy cuppantson. 

Észre fogja venni szerintem, hogy egy csókot sem kezdeményezek;mert őnként befejeztem a lányokkal: de nem érdekel. Simogatom a buksiját, ezzel kell beérje. Neki az is jó. Kicsi cuppanások nyelv nélkül. Nem érkezik személyem felé reklamáció :-) 

Menj haza, Boglárka. Megismertem egy másik, sokadik sorsot a városban; a számok hívnak most randevúra. 18 óra van.