Nyári Szünet: Hét

MotoszkaDaniel•  2018. március 19. 00:11

/A tanévzáró délutánja/

A különtanáromnál vagyok. Stabilan tartom a matematikát. Stagnálok. 

Az évzáró következik. Semmi különös nem történk ratja. Kék az ég. Jó napsütés. Alig várom már, hogy sétálhassak újra a kilátónál. Na meg ismét napozni. Fürdés később. Azt sem szeretném elhanyagolni. 

Kis beszéd az osztályfőnöktől: Lesütöm a szemem, amikor elhangzik: "Polák Boglárka az egyetlen megbukott, de gondolom az osztály kiáll mellette. Igaz, fiúk, lányok? És most már nőiesedett is. Nem lóg ki közületek, lányok". Rám néz a tanár.  A többiek ovációba és  tapsba kezdenek, a tanár is így tesz. A szószóló osztálytárs fiú mond csak valamit hangosan és érthetően a taps alatt. "Nincsen ősztől 10. b Polák Boglárka Nélkül." 

Aztán a többieké a szó. Engem néznek a lányok. Az iskola előtt vagyunk. Körbetekintek. Hát van akinek akkora mellei vannak, mintha három gyereket szült volna. Olyat is hallok: Van, aki már anya; mert becsúszott neki gyerek. Úúúúristen! A gyereket a szülőkre bízzák, nem akarják elvetetni. Hát ha anyagilag és szervezéssel vagy életvitellel bírják... Nemes cselekedet. A legközvetlenebb barátnőim odajönnek. Szeretnének megnézni. Eljönnek velem egy aránylag rejtett helyre és a matrózblúzt levéve megnézhetik. Meg is foghatják. Szép! Hangzik el tőlük. Visszamegyünk a többiekhez. Mindenki itt van. Az ígéretemet nem felejtem. A falusi lány köszöni, hogy meglátogatom majd a szünidő során. Balázs haverokkal van, de odajön átölelni és megpuszilni. Gondoltam, hogy megdícsér engem: milyen csinos lettem. Neki nem engedem meg, amit a barátnőimnek. Felhajtom a felsőruhámat és melltartón keresztül megfoghatja. Ő nem nyúlhat be a kosáron belülre. Azért megköszöni és megy vissza a többiekhez. Sikeres felkészülést kíván a pótvizsgára. Lélekben velem lesz minden napon. De az is elhangzik. A nyáron tartjuk a kapcsolatot ahogyan megbeszéltük. Enikővel kerékpározás ezután. Sétálni szeretnék vele a kilátó körül. Hamarosan újra tanulás, de egyik legjobb barátnőmmel szeretnék lenni. Csak a szép melltartómat húzom fel és a vékony pulcsimat viszem. Barnulni óhajtok. Elég szépen is haladok vele. Most nem hozom rá a frászt a lovaglással. A múltkorit lehet, hogy kiheverte. De hadd nyugodjanak benne a kedélyek :)


Hetekig szikrázó napsütés a várható időjárás. Tökéletes. Megfürdök és telefon Enikőnek. Találkozás egy másik kilátó előtt, aminek a betorkolló útja az egyik főutját keresztezi a városnak és már mehetünk is. Az a kilátó amúgy is zsúfolt a széljárástól. Leviszi a hajamat az áramlat.


Sok embet látni ezen és a túlparton is. Fiatalok illetve családok. Át a Zsilipen. Itt a kanyargós út, csak most nem lóháton :) Jobbra le az elágazásnál és már ott is vagyunk. Jármű le. Enikő is szeret itt lenni. Hármat lehet találni, miért. Itt nemcsak leülni lehet és étkezni. Retyó is van. Nem a legfelszereltebb, de itt azért jóval több mindent lehet csinálni. Belehallgat az Ace Of Base - Happy Nation-jébe. Nem a stílusa, de tényleg jó minőségű. Kiveszi pillanatra a hallgatót a fülemből. Megszoktam-e már a melltartót? Nem! Azt felelem neki, még nem. De így azért jobb. Kényelmes. Majd haladok a szokással.

Át kívánok menni a túlpartra, előtte még nézelődünk és leülünk egy röpke nézelődésre. Keresek egy szabad lépcsőt. Ahogyan beszélgetünk Enikővel, annyira ismerős kettő embert látok. Balázs és a napokban látott kapuslány az. Beszélgetnek és nevetgélnek. A lányon egy szál jó csábos, szép melltartó van csak; alsóruházatként pedig szerintem egy nagyon jó, sportos nyári rövidnadrág. Mögötte a lépcsőn valami vékony felső. Gondolom arra az esetre, ha lemenne a nap. Nem hinném, hogy itt kívánnak éjszakázni. A lány kezei az ölében egymásra téve. Balázson fürdőnadrág, de arra még valami nadrágfélét húzott. Itt még nem láttam őket. Ők is a kilátóból jöttek? Hm. A kapuslány egyszercsak a testére néz, aztán vissza Balázsra. Valamit mond neki. Nem hallom, hogy mit. Egy mondatot csípek el. Nem vagyunk messze tőlük, hallgatózni sem szeretek. Hadd élje Balázs az életét. Szerintem nemrégen fejezték be a vízilabdát vagy esetleg előtte állnak. Annyit csípek el, még nem csókolózott és a kapuslány segít neki. Balázs lehunyja a szemét. Odahajolva hozzá, csókot nyom rá a lány és nem ereszti abból. Megvárja, amíg kinytija partnere a szemét és ad még neki három ajaksímogatást; amelyet mosoly követ. Balázs is elmosolyodik. A lány le nem veszi róla a szemét és az osztálytársam viszonozza a csókot. A lány könyökével hátradőlve megtámasztja magát az egyik lépcsőfokon, pillanatra szemét kinyitva az égre néz, aztán behunyva azt... elmerül Balázs csókjaiban. Mintha egész nap erre várt volna. Ekkor megyünk el mellettük.

Választok Enikővel egy másik lépcsőt. Látom innen őket. Enikő velük kapcsolatban intéz felém kijelentést. Én is hasonlót tudok reagálni. "Ez a lány ekkora pasimágnes?" Hozzáteszem Enikőnek. A napokban egy másik fiú karjaiban volt ott és a kilátó tetejére mutatok. Az igen! regálja. 

Szépen barnulok Enikő társaságában miközben beszélgetünk. Hamarosan elutaznak, amit említett is. Érzem, hogy éget a nap; de ez már a vége. Az "ezüstérmes" Balázs kettő órányi csókoktatást kap, mert látom, ahogyan a felsőt magára húzza még a lány. Be nem gombolja. Helyette inkább még búcsúzóul megsimogatja Balázs ajkait. Egy húsz percen belül ideérnek mögénk.

Balázs üdvözöl. Örül hogy lát. Enikőt is köszönti. Elkérem a lány nevét újra, mert természetesen Ő is odajön. Elfelejtettem. Egyszerűen nem értettem legutóbb. Polák Barbara. Jó kis névrokon. Sok Polák van a városban. Ismeritek egymást? teszi fel a kérdést, Balázs. A napokban találkoztunk itt a kilátóban, kezdi a kronológialeírást Barbara (Teljesen most sincsen begombolva az öltözéke. Sejteti az alakját). Nem is szokott a Bogi osztálytársa erre lenni a kilátóban. Ő legalábbis nem látta még arra. Kérdéssel oldja a feszült helyzetet Balázs. Miszerint napoztunk ott? Barbara rám néz, aztán gyorsan vissza Balázsra. [Én nem fogom ezt a lányt lebuktatni, hiszen csak egyszer láttam és értekeztem vele személyesen. Meg aztán a kavarótársa előtt falazott is nekem. Vissza adom most a jócselekedetét és hallgatok. Mit kezdene Balázs azzal a kijelentéskiegészítésemmel, hogy jó rendesen meg sokáig smárolt Barbara egy másik fiúval. Duplán a segítségemre volt] "Zenét hallgattunk és igen. Nagyon jót napoztunk és nézelődtünk Boglárkával a kilátóban." "Értem, Barbara." Barbika elmosolyodik és egy rövidet nyalakodik előttünk. A csók után, ami nem tart tovább szerintem maximum 10-15 vagy húsz másodpercnél. Megint kölcsönös mosollyal végződik a csók, aztán velünk veszi fel a szemkontaktust. Elnézést kér, amiért előttünk nyalakodik. A Balázs barátnőt tervez. Kilátásban van neki valaki a jövőben és segít neki ebben. Gyakorolhat rajta. Az is elhangzik, már kapott a fiú osztálytársam valami lánytól egy lakcímet (az az enyém. Álmomból felkeltve is tudom), de szóvá teszi Barbara: Balázsból nem tudja kiszedni a lány személyét, pedig kíváncsi lenne. Balázs néz maga elé, hogy lejáratom-e. Mert szerintem akkor velem szeretne járni. Mély barátságban gondolkodom vele. Ha meg tud várni, akár... Ööööööööööööö igen. Járhat is velem. Gondolataimból a másodpercek leforgása alatt visszatérek a lépcsőhöz, amin ülök Enikővel és felveszem a szemkontaktust Barbarával elmosolyodva. "Biztosan értékes lány lehet...!"


Barbarát várja a barátja, búcsúzik tőlünk. A kerékpárja ott várja őt tőlünk vagy száz méterre. Egy falatozó is van ott. Balázs kicsit még velünk marad. Nekünk azt mondja, itt az egyik fához parkolta le az ő kerékpárját. Tényleg igazat mond mind a kettejük. Más a titok. Barbara kerékpárra szál és öleléssel válnak el. 

"Mintha azt mondta volna a Barbara legutóbb, hogy udvarló nélküli." mondom Enikőnek, amíg ők ott a távolban búcsúzkodnak. Enikő széttárja a karját. "A pók hálójában vagy, Boglárka barátnőm. De ez még jól is elsülhet, nem? Legyél optimista. Én szurkolok! ;)" Átölel és mosolyog. Elővesz egy távcsövet és a túlpartot pásztázza vele. Micsoda felkészültség.

Balázs itt van közben. Enikő kérdezi Balázst a távcsővel nézelődve "Balázs, Boglárkának azt mondta Barbara a legutóbbi találkozásnál, fiúnézőben van. Illetve szeretne udvarlót. Nincs még neki. Te mit tudsz erről, hogyan ismered ennek a hátterét Barbarát illetően?" 

Balázs igazat felel szerintem, mert semennyit sem gondolkodik. "Nekem azt mondta, hogy van barátja egy fél éve." Akkor igazat mondott Neked, Balázs barátunk." és átadja Balázsnak a távcsövet, nézzen vele át a túlpartra. Én is elkérem a kukkert. Tényleg kézenfogva sétál egy fiúval Barbara. Leülnek egy padra és mint egy igazi szerelmespár. Egyértelmű. "Akkor viszont ki az a fiú, akivel legutóbb csókolózott ott abban a kilátóban a tetején? Azonkívül, hogy a Balázs játékosa vízilabdában. Ez nem az a férfi." Teszem le a távcsövet és visszaadom Enikőnek. Összenézünk mind a hárman. A legjobb barátok és...

Valamennyit még marad Balázs és valahanyadik árnyékot adó fánál tényleg ott figyel egy szép darab. Balázs megkérdezi, van-e kedvünk hármasban megnézni vele a Kőszívű Ember Fiait? Mehetünk! Nála van a videószalag. Három nagyszerű kerékpáros.

Balázs ül középre. Közrefogjuk őt az ágyon. Jó film! megéri megnézni. Üdítő és rágcsálnivaló is van. Vacsorát is kapunk. Ezután elválunk. De nagyon megköszönjük Balázsnak ezt az estét. Enikő elmegy és kettesben maradok a ház előtt Balázzsal. Bevallja nekem, meg akarta csókolni Enikőt a film alatt, végül nem tette meg inkább. Csak simogatta és ölelte. Megérintem az állát "Miattam..? Tetszik neked, de azért felém is járnak a gondolataid?" Határozott, de lassú IGENnel felel. Tanulok, nem tud megvárni engem? Pótvizsgára készülök. Ööööööööööööö de! meg tud várni. Persze! Elmosolyodok, mélyen átölelem őt; aminek nagyon örül és elbúcsúzva tőle: Megyek haza aludni pihenni. Vár a naplóm. Azért az arcára kap puszit egy mélyet tőlem.


Csak arra van erőm, hogy írjak egyet. "Polák Boglárka. Jó fordulatos napon vagyok túl, Kedves Naplóm. Nagyon jól halad a napozásom. Örülök, hogy ilyen jó közösségben lehetek. Alig várom már, hogy láthassam ősszel a pótvizsga után újra a tőlünk messze élő nagyvárosi barátnőmet. Szerintem rongyosra fogom hallgatni a HAPPY NATIONt. Nem jártam még a túloldalon lévő erdőben. Minél előbb pótolom. Valahogyan fürdéssel egybekötve megpróbálom megoldani. Júliusban tervezem barátnőmet falun meglátogatni és még abban a hónapban azt a fiút is, kinek a kazettát köszönhetem eredetiben. Jól van, nyughass már! Megigazítom a melltartómat. A pántot csak kicsit. Inkább a derekamat érzem. Hiába. Még jópár nap, mire megszokom :) De akkoris jó, hogy van. Az érés. Nőnek lenni, nővé válás ezzel jár. Habár fiatal vagyok még nagyon. Persze, hogy az vagyok. Lehet Balázs összejön Enikővel. De őt, ezt a férfit nem úgy ismerem, mint aki cserben hagyna engem az ígéretével. Lelkiismeretes viselkedésről adott ma nekem tanúságot. Szerintem ha én nem vagyok ott, összejött volna a barátnőmmel. De elhessegetem most magamtól ezeket a gondolatokat. Nem negatív vagy pesszimista beállítottságú vagyok. Olvasok itt egy levelet, ami attól a fiútól jött, ki engem szeretne. Fiókomban volt, szerintem megint napközben jött és szüleim tették ide nekem. Megérti, hogy nincs esélye nálam, de azért találkozhat-e majd velem? Hmmm... Július végére vagy augusztus elejére beiktassam a naptáramba? Erre alszom egyet vagy párat. Szentelek egyik nagy szenvedélyemnek az angol nyelvnek és valamennyit a történelemnek is. Régen néztem feléjük. Pecsét és keltezés rád. Aludj jól Te is, Kedves Naplóm. Pár nap még és megszokom új, segítő fehérneműmet. "

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!