Nyári Szünet 5. évad 4. rész: Dunavecsén

MotoszkaDaniel•  2018. július 30. 15:39

Mindenfelé járt már a Polák Boglárka, csak a nagyszülőknél nem. Irány a busz. Apáék autóval mennek, mert be kívánja apa járatni az autót. Anya a másik járgánnyal megy. Ritka az olyan család, ahol mindkét szülőnek van vezetői engedélye :) Nekem pedig azért sokat nyom a latban a diákigazolványom nyújtotta kedvezmény.

 

Huha. Tömött a busz. Egyetemisták vagy főiskolások lehetnek. Egy nem világszépség, de aranyos arcú és aránylag dúskeblű lánnyal szembe kéredzkedek be. Semmi kedvem matekozni, viszont nyakamon a pót próbatétel. Augusztus utolsó napjai ezek. Ő maga, a lány könyveket búj és írogat. Beugrik hozzá egy fiú egyeztetésre. Pár perc múlva megköszöni és arcpuszival ül is vissza.

 

"Bálint, hogyan állsz? Sikerül?" Érdeklődik a mellettünk lévő üléshez szólva.

"Igen, haladok. Pihenj csak. Tiszteletem, kisasszony. De szép vagy!" mosolyog rám.

"Köszönöm! :)" Na itt is aztán hamar észrevették Boglárkát.

"Csilla! Idejössz?"

"Mondd, mit szeretnél?" Mosolyog. Mutat neki pár dolgot és magyaráz hozzá. A diák megköszöni és meg szeretné puszilni, de a lány a száját nyújtja és viszonozza is a csókot apró mosollyal.

"Ezeket még átírom, Csilla meg átnézem. Utána tanulok majd. Nagyon köszönöm! :)" Simogatja a haját. Ajaktámadás indul a lánytól, ami cuppanásmentesen végződik. Párat gombol a nyári ruházatán. Mosolyog. Erre a fiú viszonozza a csókot. "Aztán pihenjél is, Bálint :)" "Hogy van a barátod?" "Nem tudjuk egyenlőre tartani a kapcsolatot, mert messze ment tovább tanulni. :(" "Azért szurkolok neked, Csilla. Sokáig voltatok együtt." Aprán harapdálja Csilla ajkait Bálint. Utána visszaül mellém az útitársam.

 

Ők pár óra múlva átszállnak. Másik járatot igényel? Ja nem! Különjárat. Lehet, hogy kicsit lerobbant a buszuk? Most megy. Mindnyájan átszállnak. Csilla jön oda hozzám"Elnézést, az évfolyamtársam: a Bálint érdeklődik; hogy megcsókolhat - e? nem tudja levenni rólad a szemét." És már közeledik is Bálint válaszváró tekintettel. "De Csilla, nincs sok időtök. Át kell szállni. Boglárka vagyok amúgy. A válaszom igen, jöhet." Bálint se szó se beszéd, odajön és lekap. Kicsi nyelvet is szeretne. "Nézd csak,  a tiéd lehet. Elfogadod? Találtam." Egy hajgumit ad. Jól jön az még. A buszt lesötétítik. Tananyag elő. Egymás mellé ülnek. Csókváltással kezdik mielőtt szem elől téveszteném őket, utána tanulnak és beszélgetnek. Ahogyan látom a buszon: Pécs és Budapest a végállomás.

 

Én folytatom utamat Dunavecse felé. Hiába érzem egész hátralévő úton azt, hogy kiválóan megoldom a feladatokat. Ha egyszer vizsgán meg ki tudja, miket kell kiszámítsak. Csak ne geometriát fogjak ki, mert akkor az a nap megesz engem reggelire. Nehogymár mellbedobással jussak a sikeres bizonyítványhoz. Az nem az én stílusom.

Egy rövidet alszom, mert az én szemem is bele tud golyózni a folyamatos tanulásba. Megjöttem. Dunavecse egyénileg szép, de nem élnék itt. Pedig itt is folyik a Duna folyam. Nem úgy, mint felénk. Erre szintén akad belőle. Belefutok két lányba, akik valamikor kipróbálták a csókot. Régen láttam őket. Én köszönöm szépen, a nyilvános leszbizést befejeztem. Szerintem ezzel válok el tőlük utoljára, mert ellenszenv keletkezik. Nekik erős az egyéniségem. Meg más karakter is lengi körbe őket. Az egyiknek évek óta van barátja, másikuk magánéleti hátterét a homály fűszerezi. De nem is nagy szám az a másik lány külsőre.

Na nézzük a nagyit és a papát. Legalább ők szép helyen laknak e településen. A nagyi mindig is elég érdekes nézeteket vallott, ezért jövünk hozzá ritkán. Nem is tudom, hány éve nem láttam. 102 éves a papa. Szép kor! Az arca be van esve, de jól tartja magát a Polák papa. A mama szajkózza ugyanazt, amit egész életében. Hogy azt hitte: sose engedik el nyugdíjba. Felém az a megjegyzése (na ilyet se mondtak még rám): Milyen kimért lépteim vannak. Testvére meghalt nemrégiben. A Papán kívül csak a fia maradt. Megmutatja mama a kertet. Amíg bírják erővel, a papa gondozza. Itt élnek már jópár éve. Megnézik még a füzetemet. Nem sokat tud hozzászólni a mama. Régen volt. A papa többre emlékszik. Kapunk zöldséget és gyümölcsöt. Az egyik cicájuk nemrégen hunyt el. Hím volt s most szintén hím állatkával van pótolva. Ebet nem tartanak. Papa szeretett volna mindig kutyát, mama nem akarta.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!