Nyári Szünet 5., 3.: Egy újabb pár?

Betérek egy általam választott presszóba. Itt még nem jártam. Csak szeretnék meginni valamit. Rosszul kanyarodtam kerékpárral és fáj a csuklóm. Nem vészes, de érzem. Estem sajnos.

A pulton elfogyasztom ezt a Bambit. Itt van az elvileg foglalt fiú, a sofőr is. Az egyik boxban üldögél a szintén elvileg már barátnő csáblánnyal. Mutatja a gyűrűjét. Azt kaphatta a lovagjától? A fiú gratulál neki. Összemosolyognak és ölelés szerűség jön. A lány félárbócra ereszti farmerfelsőjét, ami alatt egy fehér topszerű van fehér melltartópántok vállán. Valamit mutat neki, hogy... és ujját a fiú ajkára helyezi. Már találkoznak is a szájszélek. Ezúttal a fiú kezdeményez. Nem mély csók, inkább baráti simogatás ez. 

Megiszom az üdítőmet és a kijáratot veszem célba. "Várj. Most vettelek észre. Ráérsz? Nem tartalak fel sokáig. Gyere." Szólít meg a lány.

Odaülök közéjük. Meghívnak egy üdítőre meg apró rágcsálnivalóra. Ők is mennek, nem időznek sokáig.

"Hát még itt is beléd futok? Mi a helyzet? Pótvizsga? Menni fog?" lepődik meg a fiú.  

"Igyekszem. :)" Érkezik a válasz. 

"Mi aránylag régen ismerjük egymást. Többször megpróbáltuk együtt, de az élet nem úgy hozta, hogy egy pár legyünk. Most pedig ma délutántól mind a ketten foglaltak vagyunk, aztán ki tudja mit hoz az élet." Fejezi  be monológját a lány és néhány cuppanás nélküli csók landol máris a reménytelen szerelem képviselőjén. "annyiszor megpróbáltuk, egyszerűen nem megy." Teszi még hozzá a lány.

"Ízlett? Örülök, hogy a vendégünk lehettél." Állunk fel. A kerékpáromat el tudja a fiú helyezni hátul. Buszmegállóhoz megy az autó. Ott még búcsúcsókot váltanak. Egy jó szenvedélyeset. A lányt elviszi a busz. 

A fiú hazavisz. Kerékpárt segít betenni a helyére. Utána elmegy és még mondja. Nagyon sok sikert kíván a pótvizsgára. Nála is a randevúk hamarosan elkezdődnek. Úgy néz ki, a lány beválik nála komoly kapcsolatra. Érdeklődik, a csuklóm mit csinál? Azt felelem: Majdcsak elmúlik pár nap alatt. :) Most ő fizetne amiért meghallgattam az autóban :) Mivel? Na legyen: kissé hátrálok, de hagyom hogy csókja elérje Boglárkát. Utána úgyis a matematika vár. Hiszen a zsákom velem van most is. Abban lakoznak az íróeszközök és felületek. "Itt laksz?" Kérdezi az egyik barátságos csók után. "Igen, itt és köszi, hogy elhoztál. Megadja a címét: "Ha bármikor hasonló probléma lenne: Ez a címem. Telefonkönyvben megtalálsz és akkor szintén segítek. Ha éppen ráérek. Ne kerülj gyakran bajba! :)" És megsimítja arcom. Beül az autójába. Behajolok hozzá és köszönőcsókkal, mosollyal engedem útjára. Ez azért egy elég szép nap eddig, nem igaz?

Anyától és apától kapok borogatást, hogy a fájdalom csökkenjen. Csak ismétlés megy már. A különtanár délután nézi: Ez a minimumhoz elég lesz. Csodás! Akkor nekifutás! Ezzel a fiúval nem hiszem, hogy találkozom még. Mindenesetre a címét elteszem. A fiókban jó helye van. Hogy én kikkel össze nem futom nyáron illetve hoz össze velük a Sors? Hát ez mozgalmas nyár, az biztos. Viszont élveztem, nagyon is! A leginkább az idősebb Polák lánnyal való hajózás élményét. Előtte nem jártam vízen Budapesten. Még ha csak pár percre is.