Nyári Szünet 5.: 1.: Rédai Rodeó

Esti kis tangli kerékpározás egybekötve nézelődéssel és vásárlással. Újdonsült barátnőm van velem, kinek nevét még nem jegyeztem. Kiérve az üzlet parkolójába autóban ülve látom Enikőt egy Barbara volt kavarótársával. Eszik egymást. Utána valamit néznek és tanakodnak körülpislantva, merre lehetne valahova a leggyorsabban elérni? Még fent van a nap, de azért fényszórót kapcsolnak. Tető leereszt és induljon a járgány. Nem tudom, miért kell sietniük, Enikőt jó régen nem láttam már. Elég jól veszi az autó a kanyarokat, mert szűk helyeken kell gyorsan szlalomozniuk és nagyon sürgős nekik a valahova eljutás szándéka. Sehol sem fékeznek és forgalom sem akadályozza őket. A zötykölődő, de szép hangú autó eltűnik velük a híd irányába Pörbölyre. 
Engem érdekelne, merre mennek és miért? A lány megkérdezi egy baráját, kinek vezetői engedélye van, hogy nem gond - e? Már indulunk is, segít nekünk. Igen ám, de valaki megjegyezte a rendszámot? Amíg ezen tűnődöm, bőven Várdomb előtt: még Bátaszék környékén beérjük őket. Innentől a kórházban állnak le Szekszárdnál. Mondom a lánynak s a sofőrnek, maradjanak itt. Mindjárt jövök. Követem a két díszmadarat. Döbbenet! Enikő tényleg terhes. De ehhez miért kellett ideáig elrally-zni? Hm.


Visszaülök az autóba. Legyen Baja. Hamarosan pótvizsgázom és már megy le a nap. Mögülünk megintcsak autó jön. Elég élesen. Farát kidobva előz ki minket. Felkaptatnak a hegyre. Mondja a fiú: A kilátó van erre.


"Boglárka, kövessem még? "
"Itt a kilátóig még, utána menjünk. A szőlőrengetegbe nem megyünk utánuk."
"Itt vannak. Kiszálltak a járműből s fel a kilátóba. Most tűnnek el az ösvényen, ami levezet a borok városába."


"Jól van. Köszönöm szépen! Menjünk. "

A sétát viszont vagy befejezték ilyen gyorsan vagy nem mentek végig az úton, mert a szép jármű immáron feltolt tetővel beelőz minket miután a sofőrje egyenesbe hozta az autót; beveszi valahogyan a kanyart :) és kielőz minket.


"Boglárka, nem tudom; ki a barátnőd lovagja. De vezetni tud! :)"


"Hé, egy pillanat! Már nem is az úr ül a volánnál. Ez Enikő!" adok váratlanul hangot gyors meglepődésemnek észrevételemmel. "Átvette a volánt. Odaadhatta neki a fiú?" 
"Most csináltak egy csendőrkanyart és mennek vissza fel  a Szőlöfürtbe" Mondja a lány, azaz újdonsült új barátnőm hátulról. "De ő kevésbé csikorgatós." "Hát persze! :)" felelem. "Elhiszem, mivel Enikőnek nincsen jogsija. Ez is kockázatos így itt fent a kis dombok között."


A szerelmespár eltűnik a Szőlőhegy felé, de ott már nem torpedózva. Szépen haladnak és veszik a kanyarokat. Ez is teljesítmény tőlük, mert úgy vélem. A srác menőzött neki. Az oké, csak Boglárka ezt így még a kicsi hegyek között is veszélyesnek tartja. Most már csak szépen, rendesen autóznak és kirándulnak. Valahol jól fent olyan szépen még le is parkolnak. Én utána szem elől tévesztem őket.
Felmegyünk még a kilátóba. Azon jár az eszem. Meg kellene köszönnöm valahogyan, de nem tudok fizetni. Diák vagyok. 


"Itt még nem jártam. Szép ez az Alisca még este is. Gábor, Attila, Botond. Már nem is emlékszem, hogyan hívnak. Köszönöm szépen!" 
"Ha csak ez volt a kérésed...? :) Majd megjegyzed a nevemet, semmi probléma! :) Bece nevem sincsen. Lehet majd te adod nekem vagy valaki más? :) Nem zavarlak? " átölelni szeretne. Ennyi idő alatt már végigmért? Mert az biztos, hogy tetszem neki. Közelítek a kezei felé és óvatosan kulcsolom ujjait. Hátrasandítok a "kis"lányra az autóban. Alszik. Tűzijáték lövi magát az égbe. A fiú puszilgatja a nyakamat közben. Én végig szeretném nézni. Mindig szeretem a csodálatát nyomon követve magamévá tenni.


"Türelmesen végig nézted. Más ilyenkor már elmerült vonja a kanjában vagy hasonló."
":)... Vigyél haza minket. Van barátnőd?" 
"Valaha volt, kettő is. Most éppen nincsen."
Ruházatomra tévedve tekintetem, kibontom neki a pulóverem, ami alatt csak a fürdőruhám van. nem hosszú napra készültem. "Majd lesz! :) Házi tűzijáték hangja ropog fel a közelből, én fizetek közben a fiúnak, mert csak ez van ingyen. 
"Így még nem fizettek ki nekem fuvart :)"
Mosolygok. A hátamat simítja és "Megyünk, gyere. Hazaviszlek benneteket." 


A lány ébredezik. Amíg magához nem tér. Úgyis csak néhány enyelgő pár látja, lemegyek a sofőr srác nyelvéig, van itt valami párkányszerű. Most szépen "bűnhődjön" ez a szép szőlőtermő város, amiért Enikő nem ismeri a mértéket. :) A testemhez irányítom a kezeit és most már ölelés is van, de nem tervezem hosszúra. Én is haza kívánok most már menni. Nagyon jól érzem magam, mert erre felé még nem jártam és új emberekkel lehettem. Készen vagyunk! Hát ez volt vagy 5 perc! 


Arról beszélgetünk a vissza úton, hogy a korai terhesség nagyon nem jó ómen és a matematika sem szerencsés tárgy.
"Jól smárol a Boglárka?" "?" nézünk össze a fiúval.
"A végét láttam" és elmosolyodik :)
A fiú a tükrön keresztül válaszol az aranyos "kis"lánynak. "Baráti csóknak kiváló volt és szerintem aranyosan csókol."


Megállunk még a Kamarás Duna partján.  Leülünk a lépcsőkre. 
"Hullócsillag! kívánok valamit." Mondja a lány és behunyja a szemét."
A fiúhoz érkezik egy csábos külsejű lány. Talpig feketében van s leguggol pillanatra mögé inkább csendben, mert a sofőr srác csendre inti. Mellkasig teljesen ki van gombolva öltözéke. Ez új! Farmer kabát vagy mi lehet rajta és farmermelltartó. Jó szexis, lazára hagyta a pántot. A kívánó lányt nem zavarja. Sugdosásra váltanak. Vagyis inkább halkan beszélnek. Helyet foglal a fiú mellé és mutatóujjával az ajkait kéri. Rámosolyog. 
"Szia...! :) Csak láttam, hogy itt vagy. Megyünk tovább a haverokkal. Láttuk mi is a hullócsillagot." keresztbe fonja lassan a karját és óvatosan csókolgatja.  Alig hallható cuppanással fejezik be.
Már áll is fel. Én a csillagokat és a szép eget nézem. Megszólít és megkocogtatja a vállam. "Köszönök csak. Szia. Látásból ismerlek." Szájon csókol óvatosan. "Nem baj? Ez a bandaköszönés nálam egyenlőre." Dehogy baj! Sötét van. Nem látja, akinek nem kellene. Belógatja a bájait (na ennek aztán ellenállni. Formás mellek, nem mondom), hozzám hajol és mi is váltunk egy rövid csókot. Utána mosolyogva tovább áll. Tér vissza a többiekhez, akik már várják. Annyit hallok tőlük: "Te mindenkivel smárolsz?" Nem mond semmit, csak mosoly és kicsi kacaj. "Messze van még a kupola? Menjünk oda! Vannak még hullócsillagok. Valamit még igyunk, aztán legyen nap vége." 


A "kis"lány kinyitja a szemét. "Kívántál valamit?" Érdeklődik a fiú.
"Igen" hangzik a válasz. Elnéz a fiú a csillagok felé, ezalatt a kislány felső mellkasig feltolja szép pólóját. Néz egykettőt a sofőr, miután a lányra néz újból. Az pedig kajánul néz rá. Megsimítja a lány derekát, aztán kezdeményez.
"Ezt kívántad?" jön az úr kérdése. "Hát... ezt, csak nem tudtam: beválik-e? :)" Csókcsatába kezdenek. Valameddig...nem mérem.


Jöhet az autó. Felállunk.


"Huhh, de jó kis hullócsillag volt. Nemigen láttam még ilyet." A fiú mosolyogva hümmög egyet és megfogja a kezét.
"Ööööö. Hm?" vált kérdőre a lány tekintete a fiú szemeit keresve gyaloglás közben.
"Van kedved hozzá? " a lány válaszára várat az éter. Meg is jön. Az anyósülésre ülhet. 


Engem visznek haza előbb. Utálok ideg lenni. 
A pótvizsga sikeressége körül forog minden gondolatom. Sikerülni fog? Azon kívül, hogy a fekete öltözetű lány nem tudom, ki volt. Egyszer talán láttam, de az régen volt. Nem hittem, hogy emlékszik még rám. 
Az a fő, hogy eme kis leányzónak friss udvarlója van. Lehet, ezzel én már nem is kell tovább kényeztessem vasárnaponként 13kor.