Nyári Szünet 4. évad 7.: Bejárat a kőhányásnál

Ez már csak így van, Boglárka: nyakadon a pótvizsga. 

Csakhogy csengetnek. Balázs az. Méghozzá vendégekkel a Rédai autóból kiszállva. Polák Barbara és udvarlója. ÖRVENDEK!

Felszerelkezünk éellemmel, velem a füzet jön. Balázs anyának megmondja, hova megyünk. Nekünk nem. Legyen meglepetés. Be a Rédai autóba és irány a Futrinka.

"Enikő?" kérdezem.

"Az Enikő büntetésben van, mert felelőtlen. Majd elmondom. Fürdőruhát hoztatok?"

"Igen, van nálunk; Balázs. Mondtad, hogy csónakázni megyünk."

"Felvesszük a szőke lányt a csónaktulajdonos házánál és indulunk, jó?" intézi felénk tájékoztató beszédét Balázs. 

"Aki felelőtlen, annak nem jár egy kirándulásos szép nap. Ugye, milyen jó nyarunk van?" Fordul hátra Rédai bácsi.

"Balázs, én idejövök értetek napnyugtára. Legyen jó napotok. Enikő lányommal nekem is lesz elbeszélgetésem. Te már elmondtad neki, merre hány lépés."

Azzal el is hajt.. Elnyeli a Futrinka Rédai bácsi autóját. A csengetésre kijön a leányzó és hezitál. Nem tudja mire vélni a Balázs által előadottakat.

"Ez most a segítsd a bénát akció sok lánnyal karöltve? vagy nem egészen értem."

"Jó, mi megyünk akkor. Szervusz, Eszter!"

"V.... v... várj. Lehet, hogy érdekel. Megvártok?"

"Ezt kérdeztem, hogy van - e kedved jönni. Megvárunk. Fürdőruhát is vegyél magadhoz. És viselkedni kell, ahová megyünk. TÉNYLEG!" kiabálja utána, mert Eszti kis futólépésekben megy fel a lakjába közben.

"Jó. Jó - jó. Igyekszem :-)"

"Ez másik csónak. Bogi, gyere ide mellém. Eszter, rögtön ólhetsz ide elénk." Ezzel indulunk is a Futrinkából a Nagy Pandúr szigetről. Az újdonsült pár foglal helyet elöl, az orrnál.

Ahogyan nyár elején, most is ki a fő folyásra. Jön a Türr István híd és a felhők a nap elől hiába takarják: Dunafürdő mellett haladunk el.

"Erre buszoztam rengeteget amikor elkezdtem mostanában találkozgatni az urammal." Mutat a Duna hídra Polák Barbara.

Elhagyjuk az Arany partot és Veránka túlsó szélénél vagyunk bal felől. Jobb oldalról kőhányás. Egy csókot kér Balázs, amit vissza is adok neki. Csak én hosszabban. Igen ám, de ezt Eszter is látja.

"Na gyere ide gyorsan." nyomatékosít Balázs.

Lecsúszik az ajkakon, ami le kíván csúszni és... Fordulunk balra.

Hol vagyunk? Aránylag tágas és szépnek is mondható.

"Hölgyeim és Uraim, mondtam; hogy nem megyünk messzire. Ez a Vén Duna. Amit ecseteltem is a mellettem ülő Boginak vakáció elején."

Megjön a nap. Előtte próbáltam valamit művelni a számokkal. 

Kikötünk. Egy külön hangulata van ennek a holtágnak. Úszom egyet. Balázs int, hogy óvatosan. Akadhatnak erre torzsák és bedőlt ágak is.

Eszter futkorászni kíván és Balázst ugyanerre sarkallja. "Azt hiszem, ennek a kérésnek vonakodom eleget tenni. Azaz: NEM! Gyere inkább. Evezve bemutatom neked a holtágat, aztán visszajövünk a többiekért." már pattan is be hozzá Eszter. Ott bezzeg tud a seggén ülni. Mindegy ennek a lánynak, csak a popsiját vigyék.

Mi hárman erdőnézőbe megyünk. Az úr óvatosan mártózik. Jól úszik! Megpillantunk egy őzet kicsinyeivel. Nézzük, de nem sokáig. Nehogy megzavarjuk. Eleve ritka lehet ilyet látni. Ez még azért nem a gemenci vadon közepe.

Amíg én újra a példákat nézem, Barbiék meg beszélgetnek. Feltűnik Balázs és Eszter. Barbi kérdő pillantása szegeződik rájuk.

"Nem, nem az állatok előtt történt. Kaott amit kapott a kisasszony; de főleg kulturálódni vittem. Gyertek, most mindnyájan megyünk. Neeem, Eszti. Bogié ez a hely itt. Egészen eddig mellettem ültél és nézted ahogyan evezek." Elneveti magát és a csónakorrhoz tart vissza.

Van itt egy szép apróbb lefolyás. Csermelynek nem nevezném, ahhoz nagy. De szép!

"Bogi, add a fényképezőgépet." "Köszönöm!" Egy ágat megfogok addig, mert azért van itt sodrás még ha kicsi is. Két hosszú cuppanós ajaktalálkozás Balázstól. "Itt nem nyelvezünk, Bogi; mert akkor fejreáll az Eszti" és akkor a többiekhez szól "Megyünk tovább. Nem sok van már hátra, fiatalok. Menjünk végig rajta?" Barbi és ura felemelik kezüket és néznek hátra. 

"Igen! magasles is lesz?" nevet Eszti.

"Tőlem belőhetsz oda egy csúzlival, csak a vadakat ne zavarjuk. Meg ha egyáltalán valahol találsz csúzlit. Igen, erősen valószínű a magaslesek felbukkanása." 

Balázs most lassabb evezésre vált, hogy módunk legyen elmerengeni a tájban. Felhő érkezik. Barbi udvarlója kamerát vesz elő. Jó hosszan filmez. Ezt a csókok rétje követi, mert ezt az előzi meg; hogy a kapuslány megsimítja a combját. Nyelv nélkül, de találkoznak az ajkak. Én ugyanezt teszem Balázzsal és ugyanilyen tempóban időnként a vadonra is meredve.

Eszter? A kis Esztike célba veszi az orrot. Mit rosszalkodhatna, de semmit sem talál :-) Balázsnak a kapuslány udvarlója betekintést bocsájt, mit vett fel a géppel.

"Köszönöm szépen, érdekel. Nagyon szép! Új gép?"

"Nem mondanám, de sohasem hagyott cserben. Nézzed csak. Látom, neked is tetszik amit rögzített."

A kis huncutkát ezalatt lenyelvezi barátságos móresban a végén cserfes mosollyal Barbara és a nyálcsere végén megsimogatja a mellét. Eszti néz egyet, párat és ő puszikat de cuppanásmentesen helyez el úgyszintén Barbi mellein. Én nem láttam semmit, csúcs ez a csaj. Ezt tényleg csak dugni lehet, habár a jövő még Pécsen akármit hozhat neki. Pasit is akár. Nézem még valameddig Balázzsal a felvételt. Gyönyörű. Felnézve fekete gólya repül el felettünk. Megbököm az urat.

"Szép. Köszi, Boglárka. Ez ritka madár a gólyáktól."

Kiérünk a torkolathoz. Eszter kap a visszaútra camping széket, hogy ne végig a taton kelljen ülnie. A nap megjön és ezzel feléled a madárvilág. Vaddisznókat és szarvasokat nem, de nyomaikat látjuk a parton. Ide jönnek ki minden bizonnyal inni alkonyatkor. Visszajön a felhők takarásából teljesen a nap és kiteljesedik az, amit az imént láttam. És most: Hol lehetünk? Balázs, ez a ravasz róka ügyesgép biztosan tudja rá a választ. Csak a másodpercre vár, hogy bejelentse: szavaira van kihegyezve a fülem.