Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Nyári Szünet - Vadregényes Vakáció
MotoszkaDaniel 2018. március 20. 00:37
Az események gyorsabbak az életnél. Balázs már tudja, hol lakom. Probléma lenne? Csak nem...! Boglárka túléli.
Balázs gyomorrontást kap, így három napot csúszik a meglepetés nap. A harmadik napon viszont csengetnek. Ezt az illedelmes fiút! Ahogyan le lett egyeztetve, pontban nyolckor csenget.Mivel szüleim tudják a lényeget, hogy ismét Balázzsal megyek; küldenek velem rakományt. Ki tudja? Némi tűzifával és gyufával felszerelkezve megyek a kapuhoz. Barbarais ott van. Balázs kérdezi, ő is jöhet-e?Most mondjam neki azt, hogy NEM? Mit érnék el vele? Semmit. Szeretek kirándulni és a szabadban is lenni. Főleg egy ilyen szép évszakban.Fel a kerékpárokra és irány Enikőért. Szerencsénk van. Eddig úgy néz ki, jó idő vár ránk. Ott vagyunk a barátnőmnél. Szülők kérdezik, merre? A válasz a hajóskapitánytól: Az Arany Partra. Csak beszólnak a lányuknak:"Enikő, meg ne lássunk estig. Aztán nem ám a pohár fenekére nézni. Érezd jól magad. Itt vannak érted Balázs és a barátai!"
Megindul a négyes. Igen ám, de választani kell, amint a csónakhoz érkezünk. Ki üljön a "pilóta" mellé? Kit választ? Szerinte mivel legutóbb a pasimágnes nem volt velünk, őt kéri ezúttal az "anyósülésre". "Ohh, micsoda romantikus valaki. A szebbik torkolatnál ki a nyílt vízre. BRAVO!" Kicsi csókot váltanak. "Csak rövidet kaptál. Az útra figyelj. Előre :-)"A zátonynál megállunk. Fürdés. Mindenki csobban egyet. Meg sem lep az a csókcsata, ami most már levágódik Balázs és Barbara között. Elmélyítik. Én már hatvanezer éve élvezem a vizet és mit látok? Mit csinál Balázs? Rám néz egy pillanatra, én megemelem a szemöldököm. Hát ő belelöki Barbit a vízbe. nem felhevült testtel. Csónakból se szó se beszéd, zutty. Amíg elmerül, arra a pár másodpercre a csónak másik oldaláról Enikő kéri Balázs csókját. Zajlik itt ám az élet, nem mondom.Barbi a lábamnál fogva huzigál a vízben. Ez meg mi? Semmi. Hülyéskedett. Kérdezem, hogyan áll a Balázs a csókkal? Szerinte kiválóan. Hozzáteszi, nem kérdezi már meg tőle: melyik az a lány, aki közel áll a szívéhez. nekem röhögőgörcsöm támad. Ezek szerint nem jó a helyismerete arrafelé. Ott állt az orrom előtt a családi háznál. Eljátszom a fuldoklót, mint aki vizet nyelt.
Megyünk tovább. "Dunafürdő!" mutatja Enikő."Biztonsági öveket becsatolni!" mondja Balázs.Hátranézek rá és mosolyog rám. Igen. A Türr István híd jön alatta az örvényekkel. Jobbra távolból a töltés. Amint a hidat elhagyjuk, rövid csókot vált a "sofőr" megintcsak Barbival. Amíg én a töltésen menő autókat nézem."Boglárka és Enikő!" kiált Balázs."Igen.!?""A Vén Dunát is megejtjük majd!"
Egy kisebb torkolat és utána valamennyvel újabb part jobb kéz felől."Ez az Arany Part." Szólal meg Enikő."Mi??" intézi hozzá kérdését Balázs."Egy ősi legenda szerint itt fogta ki Baja első halát egy halász." bontja ki mondandóját Enikő."Na mi a varsa harcsája?" nézünk össze.Balázs javaslata oké: Megállunk egy pár percre. Barbara a szép csónakot nézi. Én szét kívánok nézelődni a magasparton. Ez ártéri erdő.Persze, hogy az. Pár száz métert megyek. Mi az ott? Szarvas agancs. Szép darab! Enikő kergetteti magát nem messze tőlem Balázzsal. Mély csókban forrnak össze, de nem sokáig. A nevemet kiáltják. Reagálok nekik. Odajönnek. Mutatom nekik, mit találtam. Enikőt Balázs elküldi Barbaráért. Miért? Hm. Na nem baj. Addig Balázzsal nézem a leletemet. Néhány harcsacsapást azért hallani. Igen, ilyen egy holtág hangulata. Mert az is van az Aranypart mellett, ahogyan látom. "Tényleg!" Néz körbe Balázs. Rothadó ladik a közelben. Valószínűleg elsodorhatta egy árvíz, ami mostanában volt.Megérkezik Enikő és Barbara. Kicsi csókcsatát kér magának Barbi Balázstól, majd nyugtázza: Jó lesz ez a nyelv is. Barbara kezében fényképezőgép és szeretné, ha összeállnánk. A fára néz. Ja hogy ezért kellett elmenni Barbaráért.. Enikő tudta, hogy Barbinál van fényképező. Mindenki, csak Én nem :-)Ja tényleg. Ránézek a fára. Álljunk alá. Szép. Egyedien szép fa és ez a környék is mellette. Arra kér minket, fogjuk közre Balázst. "Ennyi?" néz ki a fotóapparátus mörgül. "Bocsánat!" feleljük ketten Enikővel. "Na azért. Ti hárman régebben ismeritek egymást." Balázst ölelve közre fogjuk, ő is minket. Puszi arcára oldalról. Objektívbe nézünk és már kattan is a gép. Balázs mondja: az agancsot be a csónak orrába. Balázs és Enikő mindjárt jön. Hármat találhatok, miért maradnak le. Hogy mit cselekszenek. Azt nem! :-) Csókcsata. Játékos, de mély csókcsata. Baromira szép ez az agancs. Be az orrba és várjuk a "szerelmespárt". Bejárjuk Barbarával az Aranypartot. Mondja nekem, hogy csak névrokon. Erről a helyről nem tudott. Sokfelé járt már Méhészfokon, de itt még nem.Megjön Rómeó és Júlia. Tovább. Brümmögjön az a motor.
Kőhányás, Veránka és nem állunk meg.Hátranézek."Balázs!""Nincs annyira messze. Most jön a meglepetés! Ezt még a Csók királynő Barbi sem tudja." mosolygunk egymásra Balázzsal.Messzire visz minket, de nagyon szép ahogyan suhan el alattam a víz. A hajók, hozzá a menetszél. Barnulhatok.Hátranézek Balázsra és mosolygok. Mosollyal reagál "Ugye, milyen szép?" "Most kapaszkodjatok, mert itt nagyon nagy a sodrás. Kiszélesedik a folyam. Mindjárt ott vagyunk!" Kiabálja Balázs és halkabban hozzáteszi "Te is, te kavarógép." Barbara röhögőgörcsöt kap és Balázshoz bújik. Enikő kéri Balázs kezét. "Bogi, ne különcködj!" Balázs kiabált. Hátranézek. Mosolyog rám. Valahogyan összebújunk egy helyre és kapaszkodunk. Balázs a legnagyobb sebességre kapcsol. át itt még biztos, hogy nem jártam. Újabb híd rajzolódik ki és megyünk el alatta. "Ez a Szent László híd!" szólal meg Barbara."Ezt meg honnan tudod, Barbi?"lepődik meg Balázs."Én mondtam, hogy új belépő vagyok nálatok. Majd egyszer elmondom."Balázs csak megmutatni szerette volna a hidat vízi kirándulás keretében. Erre még ő sem számított, hogy Barbinak ez a híd ismerős. Megfordulunk.
Következő állomás a legutóbbi ház előtere. Most már kikötünk. Szemben a szép csárda vagy fogadó, ahova egyszer el is kerékpároztunk Enikővel.Kis halat kíván Balázs összeütni. Szedi ki a bográcsot az orrból. Ez az első halászleve, ha sikerül neki. Mindent hozott, csak egyvalamiért menne az erdőségbe. "Van!" emelem fel a kezem. Megrakja Balázs a tüzet és gyújt. A többit már össze segédkezzük neki közben. Főleg Barbi segít neki, azért Enikővel mi is igyekezzük hasznossá tenni magunkat.Vegyeshal van. Az készül. A kedvencem! Apa is mindig olyat főz nyáron szabad tűzön. Enikő eltűnik a bokrok között.Balázs és Barbara a víz forrásáig "szomjukat" oltják. Amikor befejezik, csak annyit intéz felé Barbara "Most már alakul. Nem kell sokat gyakoroljál." Barbara titkol valamit. Mondja, hogy mindjárt jön, elmegy felfedezni a fákat. Én közben már elővettem a tananyagot meg a kötelező olvasmányt. Balázs mindig szól, ha ha kell a piros paprika. Négy széket kihelyez még. Leül és kérdezi tőlem, hogy nehéz-e? Fujj. Utálom. Hangzik a felelet. De talán lesz valami belőlem. A számítások végére érek, amikor a könyvet kívánom előnyben részesíteni. Egy óra elég a matematikából.Enikő jön vissza a bokorból és settenkedve Balázs derekát simítja meg hátulról. "Nem szomjas a Balázs...?" "Hát ha megitatsz... :-)" Pilótánk mellé ül és miközben az Ukrajna utasszállító érkezik "látogatásunkra" csillapítják egymás szomját. Pont felforr a víz, én meg a kötelező végére érek. Éppenhogy be tudták fejezni a csókot, mert Barbara tűnik fel a rengetegből és kiáltja: ilyenen még nem utazott és szerinte nem is fog. Hát vannak hullámai, az biztos. Megnézzük a hajót. Jöhet a piros paprika. Enikő és Barbara segít adagolni.Mozognak közben a gondolataim. Jó kis játék. A kavarógép "vonat" elmegy, azt meg váltja a másik "járat" :-)Bekerülnek a bográcsba a halak. Törpeharcsa, ponty, kárász. Balázsnál van tészta és edények, evőeszköz, szalvéta is. A fát nem nagyon kell pótolnia. A pilótánk még csontostányérral is készült.
A délután közepe. Elkészül a hungarikum. Annyira jó, hogy néma köszönettel ismerjük el. Legfeljebb a győzelem jelével kommunikáljuk le, hogy első osztályú. Még csókcsata sincsen.A táborhelyünket úgy hagyjuk el, ahogyan kell. Körbekövezve.
Nem állunk meg sehol. Mindenki reméli, folytatva lesz ez a nap. Megvan a Kamarás Duna. Balázs kiköt. A szarvas agancs egyenlőre az orrban marad. Kiszállás a naplementében. Fel a kerékpárokra. Enikő és Barbara leválnak rólunk. Balázzsal megyünk tovább.Ez NAP volt. Élmények a javából. Én és Balázs átöleljük egymást. "Hogy átmenjél a pótvizsgán." Kék-sárga színben pompázó sapkát nyújt át nekem. Kölcsönös puszi és utamra enged. Hazakerekezem. Balázs csukja a kaput náluk, de néz még engem.
Mutatom a szülőknek, mit kaptam és megyek pihenni. Ez ereklye! Igaz, hogy sapka, de nem akármilyen! Az agancs is jó helyen van.
"Szervusz, Kedves Naplóm! Ma elcsónakáztam harmadmagammal a világ közepére. Nyomok rád pecsétet, nehogy elmaradjon. Bogrács alakú? Mi a... Ez valami jeladás. Isten akarata? Mielőtt még a meglepettségtől elájulnék, keltezést is írok. Robaj. Az ablakhoz megyek. Mi az már megint? Ki merészeli Polák Boglárkát zavarni egy ilyen hosszú nap után? Mi ez? Tűzijáték. De legutóbb is az volt. Igen, de ezúttal kirajzolódik a végére valami szöveg. BAYA Szuper! Hát ilyen lezárás aztán méltó erre a napra. Elfoglalom helyemet az ágyamban. Hamar elalszom. Valami férfi énekel egy rövidet mielőtt el nem "nyomja" az álom (Éppenhogy volt erőm levenni magamról szép és kényelmes melltartómat): / A folyam előtt egy város térgyel és hét évig FEL SEM ÁLL...!/