Nyári Szünet - Bánk Bán és falusi barátnőm

Nyeregbe, Boglárka! Jók az eredményeim. Ideje vele is találkozni. Megígértem neki: szakítok rá időt. 

A belvárosban találkozunk. Onnan pedálozunk el egy presszóba. Egymás mellé ülünk. 

Én mesélek Bánk bánnak. 

Kinek? Mi? Azt hiszem, el kell menjek fület mosni. 

Elmondja István, jelenleg amatőr színész és azt a szerepet annyiszor kellett már eljátszania, hogy ráragasztották. Elnevetem magam.

Mondja, mennyire nővé értem hirtelen. A szájfényt veszi észre rajtam no meg a szép fülbevalókat. Azt mondom neki: ha esetleg játszik valahol, elmegyek megnézni. 

Én a Duna folyamos élményekről számolok be neki és hogy a pótvizsgát sikerrel szeretném letudni.

Azt mondja, ez a színészet csak hobby. Nem régóta műveli. 

Egy vagy két órája lehetek vele. Neki mennie kell, mert próba van. Örül azért, hogy eljöttem. 

A város hirdetményeit figyeljem.

Elköszön tőlem. 

Én megyek a buszra. Barátnőm vár. Hát kíváncsi vagyok, mit mesél. 

Sokan vannak a buszon. Valami hülyeség szól a rádióból: "Én mondom: tuti, hogy a Pithagorasz tételt nem ismerik ma annyian, mint Hajdu Pétert. Ő az, aki párnák között zokog át egy napot, ha éppen nem lát magáról nyolc - tíz címlapot..." itt rossz térerő miatt megszakad az adás. és a sofőr másik adóra vált. Én egy jót kacagok. 

Meg-megáll a busz. Fogynak az utasok, de a lelépők helyére jó darabig jön váltás. Csak a barátnőm nagyközsége előttre ürül ki a busz. Itt én is le kell szálljak, az autóbusz viszont megy tovább.

A lány már ott vár. Induljon a séta.

Kérdezi, megszoktam-e már a melltartómat? Bólogatok és felelek neki,hogy: Most már Igen!

A főúton lakik. Nem gyalogolunk sokat. 

Szép polgári családé ez a ház. Körbevezet. A szülei valamelyik szomszédnál vannak most.

Bemegyünk a szobájába és elfekszünk az ágyán.

Azt állítja, kavar pár hónapja valakivel. Jé. Én azt hittem, hogy járnak. Láttam valami fiúval egyszer a középiskola előtt. Azt teszi még hozzá, jó a közösség valóban. Mégis úgy érzi, egy jó napja nem volt még itt. Szépségkirálynőnek sem őt választották meg.

Nem a társaság központja típus, azért szeretik. Örül, hogy eljöttem hozzá. Én is szívesen látom őt a jövőben. Olyan csendes fajta, de nem szűkszavú teremtés. Mint Én. A szépsége körülbelül az enyém.

Fel kívánom majd hívni és ha van telefonjuk, megadja - e a számát? Elteszem a papírt. Remélem, még pótvizsga előtt találkozom vele újra.

Azzal búcsúzik: két ilyen jó csaj tartson már össze. Húzom új topánom, mert a kedvéért az utolsó buszt választottam haza.

Július negyedike van. Mondom is neki: Ez Jelzés!

Szállok fel a járatra és kérdésemre felel. Abból a fiúból még nem tudja, mi lesz. Integet nekem, ahogyan leülök egy szabad helyre.

Alig vannak. Beérek a központba pedig: kiürülnek a helyek. Csendesek az utcák.

Hazaérve apáék a Balázstól kapott sapkát nézik :-) Azt mondom nekik a fát megköszönve: lehet, folytatjuk majd. Miért? Meddig mentünk? A Szent László hídig. Az szép túra! 

Balázs valahogyan megoldotta a halászlé szállítását és nekünk is jutott belőle. No igen. Gondolt ránk. Szüleim már ettek halászlevünkből. Egyél, Boglárka.

Arány a szobám. Apa a híradót nézi, anya nyit be hozzám szeletke csokoládéval: ezt is a Balázs küldi. Ohh! Hát én ma már csak Űrgammákat nézek csokimajszolással. :-)

"Szervusz, Kedves Naplóm! 

Így az amerikai függetlenség napján. Keltezés és pecsét. Most meg FrancoVilla szöveget üt. Megnézem most a pecsétet minden tartozékával.Elrejtettek benne valamit? Meg is rázom. Semmi. Szépen hangzik a név, de mi lehet?

Igen. Szokom ezt a melltartót. Azért helyezgetni, igazgatni kell időnként :-)

Jövő héten vagy a napokban a nyolcadikból régen látott fiú jön. Á! essünk túl rajta holnap! Utána úgyis tanulok.

Polák Boglárka búcsúzik és alszik :-)"