Ny. Sz. Volume 5, 8. rész: Itthon, a Séd pataknál.

MotoszkaDaniel•  2018. július 30. 22:40

Ránk virrad. Elég vendégszoba akad itt. Balázs meg is húz még 23 óra előtt. Menjünk ki, nézzünk körbe. Itt más. Hegyek - völgyek, domborulatok. A reggeli után átölelhetjük az unokatestvéreket. Nincs korán kelés. 9 óra tájban lépnük ki az ágyból. Egy tanya van, valami fészer szerű. Más az élet, mint városban. Én még nem is jártam itt. Apa meséli az asztalnál, anyával való nászútja során került képbe a Balaton és sok időt töltöttek itt. Azóta is visszajárnak erre, valahányszor tudnak. Miután az általános része lement a beszélgetésnek, útnak indulunk. A Séd patakhoz érünk. Van egy magaslati rész. Ott megy a vonat. Alatta vízmosás, hol a patak csordogál. Elérünk egy tisztáshoz, ahol a kicsi dombra ráállva mutatja magát távolról vonulata a Bakonynak. Barbara ura fényképez is sokat. Nemcsak erre, a belvárosban is. Magát a patakot lefilmezi. Az unokatestvéreim megmutatják a fészert. Felmegyünk az emeleten.

Visszaérünk a házhoz. Aránylag nem zajos a főút, pedig haladnak erre azért kamionok. A megyénkben hozzászoktam már a falusi romantikához városhoz képest, de ez a balatoni falvak, az atmoszféra semmihez sem hasonlítható erre: Veszprém megyében. Egy külön világ az országon belül. Nem sietnek az emberek. Több idejük van mindenre. Másra fókuszálnak. Nagyobb az összetartás, az összhang ők és a természet között. Egy teljesen más szemlélet lengi körbe a Bakonyt itt, a keleti part tetején. A dombok között. Megkockáztatom, az ismerőseim közül ott Bács Kiskun megyében sokan nem is ismerik ezt a környéket. Na a török időkből származó magaslatra épített templomnak is van egy hangulata. Külön kis aranyos út a kis utcácskáival vezet oda. Mesélik rokonaim, itt egyszer majdnem megerőszakoltak egy lányt. Azóta be se megy a központba. Bízzunk benne, minden rendben van vele.


Jöjjön az ebéd! Jó kis balatoni halcsemege borral. Aki azzal nem tud élni példának okáért mert sofőr. Annak akad jó kis szőlőlé, bort viszont itt is kapunk elvitelre.  A Séd patak átfolyik egy híd alatt és az a tisztás is egyedien szép, ami körülöleli unokatestvéreim tanyáját. Az ezt körül ölelő sík vidék egy hosszan elterülő róna. Várpalota innen úgy 7 km. Balra Veszprém van, a megyeszékhely. Jobbra pedig Várpalota, a város. Nagyon jó volt. Mielőbb találkozom az unoktestvérekkel, a két hugicával újra. Mesés környéken élnek. Persze ők is jöhetnek felénk. Várpalotára még benézünk. Onnan vesszük az irányt haza.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!