Ny. Sz. V 5. rész: Dunapatajról haza és... ráadás

Strandoltam Petránál és visz az autóbusz haza. Jó volt a kanálison. Akkor is, ha az nem ugyanaz; mintha Baján pancsolnék. Leülök, hogy a gondolataimmal lehessek. Valahol az ülések között a múltkor megismert sofőr fiú csókolgatja a szemüveges titkár kisasszonyt. Már jó ideje el vannak merülve, ahogyan nézem. Időnként levegőt vesznek, aztán folytatják. A lány oké, de a fiú autós. A lány kedvéért buszra szállt volna? 

Miközben ezen tanakodom és az algebra festi elmémet, fiú kerül elém. Ez a múltkori főiskolás a buszról. Mellém ülhet - e? mert emlékszik rám. Zavar - e? Most nem szeretnék senkit magam mellé, de ha nyugton tud maradni. Budapesten tanul és Pécsen rokonai élnek. Erről mesél. Tanár szeretne lenni, de lehet; hogy csak a kutatói jön össze. Ez majd elválik. "Csilla hol van, Bálint?" kérdezem. "A Csilla pasizik. A barátjánál van. " Nem beszél ezután. Hagyja, hogy tanuljak. Viszont szájon puszilgat. Nem reagálok. Kérdezi, mi a baj? Válaszolok neki, hogy ez gyors és figyelnem kell. Ha tud lassan és érzékien, akkor az úgy jó, különben zavaró :) Amíg én oldom a példákat: Bálint eszik meg iszik. Csókolgatni kezd, de úgy; hogy közben tudja koncentrálni. Na így sem tanultam még. "Így jó lesz, Bálint. Tudok figyelni." "Mindjárt le kell szálljak, hamarosan. Viszont örülök, hogy láttalak." Elmosolyodom és folytatom a csókot. A nyelvemet is kérné, érzem. Na azt nehezebb lesz. Szerencsére nem örökre akarja, csak hogy kicsit az is legyen. "Nálad nincsen barátnő, Bálint?" " A Csillát szerettem volna Boglárka, csak ő Őt választotta. Csókolózni szoktunk, de semmi egyéb. Odamutatja nekem a melleit és segítőkész is, de ennyi. Azt szerintem amolyan játéknak szánja. A teste és mosolya miatt érdekel csak a csókja, mert nála szebb lányt is láttam már :)" Én is elmosolyodom. "És feléd udvarló esetleg, Boglárka?" "Elvileg pótvizsga után van kilátásban valaki." Egy jó negyven percig ezzel elvagyunk. Csókolgat. Megunom a példákat. Végighaladtam, amennyin végighaladtam. Egyben Baja következik. Most mi merülünk el Bálinttal a csókokban. Megjön a végállomás. Leszállok. Reméli, még lát. Megkérdezem tőle, körülbelül merre szokott járni s azzal őt viszi tovább a busz. Gondolom én, hogy le a határ felé. Mondja is, hogy most látogatóba megy ismerőséhez.

"Meg se vársz? Boglárka!!! Várj!" Szalad ez a valaki. Hátranézek. A mellei lötyögnek. Ugyanaz a fekete öltözék és közelebb érve megint karba fonja kezeit. "Szia, nem is beszélgettünk az utóbbi időben. Mi van veled? Gyere. Itt egy pad." "Te hogy kerülsz ide? A nevedet se tudom s mit akarsz tőlem?" " A nevem egyenlőre nem lényeges. Zavarok? A buszra várok majd. Megyek haza." "Ja nem, nem. Dehogyis. Megfoghatom őket? Most nem szeretnék csókolózni. Pont egy nagy maratont vágtam le a buszon egy fiúval." "Tényleg? Órákon át én is. :) Van pár fiúbarátom, akikkel szoktam enyelegni. Pedig komoly kapcsolatra hajtok. Van, amelyik tud csókolni. Néhányuk viszont nem. Persze. Leülünk és akkor megfoghatod." Leveszi nekem a melltartóját és akkor szabad a pálya. Mesél, hogy sokat bulizik és majd táncolni is kellene. Mert a csókok végeláthatatlan órái s időnként percei inkább jellemzőek voltak. 

Hétvége van. Gyorsan benézek vele az egyik presszóba és táncolunk csók nélkül. Ölelés, simogatás és nevetgélés van. FélDisco, mert egy része stroboszkóp csak. A végefelé közeledümk. Pár dalkérésre is van lehetőség pont ezért, mert csak féldiszkó. Azt mondja tánc közben nekem. Tényleg mindjárt megyünk, mert az utolsó busz órákon belül elmegy s nélkülem nem kíván távozni. Egy fiú odajön hozzánk. Látva önfeledt táncunkat. Mindekttőnket felkéri. Lassúzásra is ad alkalmat az este. Pillanatra kiugraik a fiúval a sötétbe csókolózni. Nemcsak ők vannak ott kilibbenni bulipuszira. Bejönnek. "Boglárka, veled is beszélni szeretne a fiú, mind a kettőnknek a tánca tetszett neki. Nagyon jól érezte magát, hogy végre nem kanokkal ropta. ;)" 

Kimegyek vele. Mit szeretne? Rögtön az ajtó mellett karol át. Most jöhet a gyors csók. Nem eszeveszett gyors. "Normál." Mosolyogva búcsúzunk el hárman. A lány megy a buszhoz, én pedig haza. :) 

A fiú elkísér? Eddig várt. Engem néz. Tetszem neki! Nyugodtan. Legalább nem vagyok egyedül. Belénk kötnek, de csak részeg alakoknak tűnnek. Köszön nekik. Nem részegek, csak józan bolondok. Tovább megy az a társaság. Van egy szép rész. Megfog. Átkarol. Valakik elmennek mellettünk. Kinyitom a szemem. Valahonnan buli hangja morajlik. Fiú és lány áll meg szintén csókolózni. Na jó. Jöhet velem haza. Csak az messze van innen. Időnként azért csókolgat meg én is őt. :) Otthon vagyok. Zsákomat nézem. Minden megvan. Simítja szép hajamat. Testemet nézi. Engedem, hogy ruhán és melltartón át simogasson. "Van kedved ahhoz? Látom, hogy nem tágítasz mellőlem :)" "Jobban bejössz nekem, mint a barátnőd. Igen. :)" "Ha vigyázol rám..." "Nem!" Azt mondja ne. Ne rontsuk el. Esetleg később. Fiatalabb is nálam. Pár hónappal. A közeli pad és fák koronája alatt még ajkaimhoz passzintja ajkait és ölel. Utána elindul. Egy busszal el tud robogni. :) Az éjszaka nyugodt. Vár az ágyam. "Beszélgetést hallottunk, kislányom. Minden rendben? Milyen jóképű és illedelmes fiúval voltál. Nem leselkedünk, csak még ment a műsor." 

Anya mosolyog "Apád újabban átment megfigyelőbe. Autózásból jöttünk. A Balázs barátod autóját teszteltük." 

"Menj csak aludni, Boglárka. Ebből még akármi lehet, ha ez a fiú hazáig elkísért; hogy vigyázzon rád." Intézi búcsúzó szavait apa felém mosolyogva. 

Boglárka célba veszi az ágyát. Hát. Lehet ez a fiú is érdekel. Attól Balázzsal még elkezdhetek járni ősztől.