Ny. Sz. III.: 9. rész: ismét a parton

Most szép kényelmesen tudok lefáradni a partra. Nem zavar az élet oda. Legutóbb egész nap nagyjából rongyosra hallgattam kedvencemet, most már kazettákat hozok. Nem lehetne ezt a tantárgyat belevágni a vízbe? Szívesen megtenném. Mintha úgy mondta volna anya, mostanában jó idő várható. Na, legalább csokibarna leszek.

Fordított a sorrend? Balázs érkezik most előbb, ajkaim újra soron és egy órán belül Enikő is felbukkan.

A kora délutáni órákra ugyan Enikővel maradok, de visszatér hozzánk. Csak csónakázott egyet, száll le a biciklijéről Balázs. Ez biztos, hogy az a lány lesz. 

Enikővel elmennek labdázni. Előtte megkérdezi, lenne - e kedvem hozzá pótvizsga után? Hogy ő és én. Igen! Határozott igennel bólogatok. Csók kíséretében már megy is a barátnőmhöz. Ott vannak a vízben és keltik a hullámokat. Nem sokan vannak most a strandon, később jöhetnek. Csak tőlük fodrozódik mostan a víz. Úszkálnak is. 

A nap szépen világítja a partot, fog az még. Ők is felnéznek időnként rá. 

Férfikéz simít. Felnézek, Bankó az. Széles mosoly rajtam és már cuppantom is az üdvözlésemet. Nem sokáig marad, csak erre járt most a barátnőjével. Mutat a Türr István kilátó felé, az asszony ott nézelődik éppen a barátnőjével. Hamarosan gyalogolnak ide. 

Csókcsokor ölel át vele. Pillantok egy fa árnyékára a szomszédságunkban. Kérdésemre felelve mondja: Igen, utoljára jöhet. A mennybe, fellegekbe repít. Átölelem búcsúzóul, mert a két lány megérkezik. 

Én térek vissza a számokhoz, ő meg a kettő lányt bemutatja nekem és azzal nyeli is el őket a sétány. Valamennyivel feljebb, kézen fogva letáboroznak egy pokrócra hárman. Strandolnak. Vajon látom még őt? Legalább barátilag. Egy pillanatra jön még vissza, újabb eredeti kazetta. Nem csókol már szájon, megértem. Homlokomra viszont puszit nyom. 

Jól, elég jól érzem; ahogyan ér a nap. Legyen pihenő mindjárt. Belefutok a vízbe hűlni. Kipróbálom a hátúszást. Labdázás is jöhet. Visszadobom Balázséknak, meg be is szállok.

Délután van már. Pár példa még, aztán a zene mellett részemről ennyi. Balázs a pokrócőr most. Enikővel lepihen oda. Én be a vízbe. Ezzel elvagyok egy jó ideig. Partra érve száradás és lángosozunk. Azt leöblítjük üdítővel. Sárkányhajósok eveznek el, ilyet láttunk nyár elején is. 

Isten azt mondja, hogy idő van? Enikő távozási szándékát jelzi. Balázs pár szót vált még velem, a túloldalra menjek át. Jön velem.

Bánk Bánt látom valami lánnyal, de hogy ki lehet az...? Cirógatják egymást meg sétafikálnak. Ott vagyunk a túloldalon és Nemeter Balázs Polák Boglárkát kéri. Csak engem néz, az erdőt s ölel. Puszi az arcomra, ilyet ő is kap. 

Beszélgetünk már jó ideje és hazamenetel előtt vagyunk. 

Zajt hallok a hátam mögül. Odanézek. Balázs a szemöldökét vonja (Ki ez? Enikő az egyik, de milyen kannal van?).

Személyem, Polák Boglárka megállapítja: az imént elkéredzkedett barátnőm a Polák Barbara kapuslány egykori kavarótársával enyeleg. nem tudom, mióta lehetnek egymásba olvadva; de nem most kezdtek neki. 

Magamhoz kérem Balázs arcát. Kezünkbe zárjuk egymást a búcsú ölelő csokrához.