Ny.Sz.III.: 3. Viva La Senigallia

Olasz piac a víz mellett. Mindenük a zene, énekelnek. Lefényképezni nem lehetett őket, nem engedték. Haluk viszont volt ám! Jöhetett is rögtön itt a nézelődés.
Barbi teszi fel a kezét. Igen, válaszol Enikő. "Balaton lett volna, csak apám fülébe eljutott ez a kedvezményes lehetőség.
Fürdőzés, cakkpakk összerázása és irány volt a Vatikán Rómával együtt, folytatja. Ilyen meleg, gyerekek... nem éreztem mostanában hozzá hasonlót. Annyit ivott az egész közösség a buszon, 2 liter ivóvíz biztosan elfogyott. Olvadt a szék, amiben ültünk! Már  akit érdekelt Róma. Nehogy azt higgyétek, hogy mindenki jött. Kortyol a piájából ennyi beszéd után. Elhiszem, hogy kiszárad. Rédai csajszika odasimul még Balázshoz, kis szünetet kér. Leápoltatja vele ajkait. "Elnézést, már folytatom is."


R O M E. Megérkeztek. Meleg, meleg, meleg és meleg a fővárosban. Árnyékban volt negyven fok, ezt egy közelben lévő dombon tették meg. Mármint a hűsölést és folyamatosan hűteniük kellett magukat. A magaslat a Colosseum-ra nézett rá, oda nem mentek és mivel témában idevág; visszafelé Assissi - be sem. A közönség leszavazta. Emiatt elszomorodik Enikő, mosolyogva vigasztaljuk. Késő délutáni a nap. Fénye az akad, ereje már nincsen. Bemenni viszont még nem kell. Szájpuszit ad Rédai kolléganő az egyetlen szál jelenlévő úrnak, a benti tükör előtt van egy dögös farmer mellénye rövidujjú kivitelben. Azt felhúzná.
Amíg Balázs ezt megteszi neki, ismerősünk ránéz a térképre; miről beszélt már. Minek kell jönnie. Engem szerintem megfogott a nap egészen a szürkeállományom bolond részlegéig, mert kajánul karba fonom kezeimet; pántokat lejjebb csúsztatom magamról és Barbi kobakját közelítem. Rám néz, észre vesz. Késő! Ajkam lenyomata érkezik hozzá mosolyommal kísérve. Pántom csusszan le e pillanatban a vállról. A "napszúrás" úgy döntött, viszonozza a kapuslány "barátkozását". Halkan kuncog. Kezével megtámasztja pántomat, sóhajt és szemét lehunyva "követ" engem. Ha már így megártott nekem a nap, nyelvét is megkeresem; csak "bemutató" puhatolózás erejéig. Olasz élménybeszámoló alatt nem leszek illetlen. Semmi. Vagy negyven percig vagyok a kapuslánnyal ebben a pózban. Bőven kimerítjük. Keresztbe - kasul kivizsgáljuk a patkóformát. 


"Ne haragudjatok, elnézést kérünk!" térnék vissza a party - hoz a vízipóló barátosnővel karöltve. Hát akkor látjuk, ők se voltak restek; ugyanúgy tettek. Befejezik félcuppanósan a csókot, Enikő vissza katapultálja magát a mesélőszékbe és jöjjön Róma maradék része. Keresztbe font karjával jelzi a tiltakozást az elmaradt Assissi végett. Megértjük. Simogatásokkal vigasztaljuk hárman. Vissza Rómához, nehezen kezd ismételten meséjébe barátnőm.
A Colosseum előtt ókori római kori viseletbe, tógába öltözötteket lehetett fényképezni, de mint fejti ki ezt a részét a kirándulásnak; nem is tudja hány ezer lírát kértek ezért. Sokallták, a gyors lesifotó mellett döntöttek. Pózolós kép csak azért az iksz mennyiségű összegért cserébe jár. A térképet nézzük. Odahajol mindegyikünk. Szorítok fonásban lévő karjaimon. A formás melleim felpolcolódnak, ennek pedig Barbi nem tud ellenállni. Észre sem veszem s jobb oldalról már vesz is körbe ajkaival. Nem tudok szabadulni tőle. "Letámadóm" közli Enikővel, figyel közben. Igen, de én e mámorban úszom és nem látom így a térképet. Testem is simogatja. Fél szemmel igyekszem követni, barátnőm párat gombol mellényén így teret engedve a bájnak és Balázshoz hajol;. Az ő mellei is polcolódnak abban a szép kis olasz melltartóban. Hogy a hatást fokozza, egyik karját még a kosarak alá is teszi. Balázs a kezét kéri, nyújtja neki Enikő. Simogatás alatt a kacsók. Százhúsz másodpercig hagyom, hogy a csodás csókok óceánja hatalmába kerítsen; utána én hagyom abba. Diszkrét hangerővel mosolyogva köszönöm meg Barbarának az elmúlt perceket, az alatt az Itáliát megjárt vendégünk sorolta, mi van a térképen. Milyen városok, síkságok, alföldek. Most már én is figyelek, ez aztán csók volt kettő percig. Enikő elmosolyodik: "semmi baj. Ez most már négy barát."
Nem volt értelme a Colosseum - ba bemenni, a hőség betűket rajzolt az égre. Délibábként remegett az éterben. Jött a Vatikán, de Róma egy élmény volt.


Enikő áthajol Barbihoz és csókot lehet ajkára kérdéssel megtoldva: "Miben rejlik a titkod?" "A csókoknak nem lehet parancsolni a mellek medrében." Mosolya kíséri e mondat pontját. Széttárja Enikő mellényét, aki keresztbe fonja karját. Barbi a barátnőm egyik karját "kölcsönkérve" magához veszi, hogy azzal sajátját bontassa meg; majd visszahelyezi a lízingelt szép leányi kezet tulajdonosához. Még segít is neki a fonásban való "visszaparkoláshoz". 
"Csak szerettem volna lánnyal is kipróbálni." jön a magyarázat tőle. "Se Én, se Boglárka nem vagyunk leszbikusok."
Enikő" Balázs, Bogival menjetek be. Alkonyodik. bent fejezem be nektek Itália bemutatását. Negyven perc és vagyunk."


Odabent szépen berendezett, olasz relikviákkal körberakott asztal fogad. Innen kilátni a teraszra. A kapuslány és barátnőm a csókok óceánján lebeg, ők valóban nem értek még egymáshoz.


"Üdvözlök mindenkit ezen a félszürreálisra sikeredett délutánon. Most, hogy az ajkak üdvözöltek négyünket, folytatnám is a második résszel." Elnevetjük magunkat és Barbi elnézést kér utolsónak csatlakozottként társaságunkhoz a viselkedéséért. Enikő felel. "Belefér, csak most már legalább tényleg érett tinik módjára viselkedjünk."


"Mi az a szép a nyakadban?" láncot fedezek fel.
"Szép római medál, szeretnétek megnézni?" Leveszi és körbeadja. Együtt nézzük a térképet, hogy merre jártak. Gyönyörű így nézni a Csizmát formáló Itáliát, azaz a mai Olaszországot. Onnan származó kenyér is akad az asztalon. Nekünk szintén ízlik.
"Miért városállam San Marino és a Vatikán?" teszi fel a kérdést Balázs.
Barbit az érdekli: "Ha már a buszról odafelé kiderült, a tervezettel ellentétben nem légkondicionált, visszafelé is felmerült komplikáció?"
Enikő mosolya jön és a térképre szegezi tekintetünket. Sorolja az útvonalakat, érintett városokat. Ténylegesen belevág a második felébe.