Ny. Sz. 5. 7. rész: A Bakony királynője ölelésében

MotoszkaDaniel•  2018. július 30. 22:18

Nagyszülők meglátogatva. Újból autóba pattanunk. Az úticél ezúttal a Balaton felvidék. Öskü faluja. Az meg mi? Hallottam a Balatonról, de milyen lehet ott? Érdeklődéssel szállok autóba. Mennyivel jobb így: felszabadultan útra kelni. Nem kell füzetet nézegetnem, irónommal számokat formálnom és gondolkodnom a megoldáson. 

Csakhogy pont el kívántak vinni megint kikapcsolódni. Semmi gond. Már majdhogynem családtagoknak számítanak. Balázs beül hozzánk apával. Két hely maradt még ott. Enikő ül hátra, mint terhes kismama jelölt. A jobbomra pedig az "apa". Anyához ül be a másik járműbe Polák Barbara és erdész - természet érdeklődésű barátja. Nem szeretnének zavarni. Kiemelik. Nem zavarnak. Szálljanak csak be, de hosszú az út. Semmi gond! Egyikük sem járt még arra. Családfőként mi megyünk elöl, utánunk anya.

A forgalom nagy. Előzni viszont nem kell sűrűn. Párszor van csak ellenőrzés a sebességkorlátozás miatt, minket egyszer állítanak meg. 

Aha! Azt én csak gondoltam, hogy forgalmat lát szemem. A déli part kapujánál, na az már az! Kocsisorok, csúsztatott kuplung. Van, hogy annyival mehet apa amennyivel szeretne. De nem mindig. Anya van, hogy le is marad tőlünk. Balatonalmádinál újra mögöttünk az ismerős rendszám. Anya beért minket. Nem kell, de azért fénykürttel jelez; hogy megérkezett. Integetnek nekünk. 


Jöhet a hegyi menet. Iparterület jön. Szentkirályszabadja. SzabadBattyán, Hajmáskér, leágazás Székesfehérvár felé, Litér, útitábla Veszprém felé. Jól ki is szélesedik a táj. De szép! Csak úgy nyüzsögnek erre a balatoni falvak és városok. Megvan. "Gyerekek: Ez a Balaton északkeleti partja. Balra Veszprém várna ránk, a Bakony fővárosa. Ha a veszprémre vezető utat sokáig követném, Zircre vinne el minket illetve még Tésre is. Az már a Balaton felvidék teteje. Onnan már nem látni a tavat, de szép! Gyulafirátót is arra található többek között. Tihany és Keszthely nyugatabbra van. Előbbi egy hegyen fekszik, utóbbi pedig az északnyugati part végén van egyedi adottságaival. Siófokon nem mentünk most át. Az a déli part fővárosa. Egy sík nyaralóparadicsom. A déli parton nincsen ennyi hegy. Ez az előnye az északi partnak a délivel szemben. Mi jobbra kell menjünk Várpalota felé. Mindjárt ott vagyunk. Ha bedugult a fületek, ne csodálkozzatok. Ez a hegyek paradicsoma." 


Pár km és megérkezünk. Varázslatos dombok, hegyek és templomok. Sokkal szebb és sokoldalúbb, mint Északnyugat Magyarország :) Ösküre a főútról kell lekanyarodni. Ott vagyunk. Éppenhogy kiszállunk, két férfi áll a ház előtt és fegyverét kibiztosítva valami spanyol nyelven fennhangon beszél és azt szeretné gondolom én, hogy távozzunk. Nem értjük. Jön ki a család, akikhez jöttünk és kaput nyitva rájuk szól. "Sziasztok, elnézést a kellemetlenségért. Az úr és fia Kolumbiából való. Máris segítem az átkommunikációt, ott minden naposak az utcai harcok a bandák között. :) Máris bebocsájtást nyertek."


"Fiam, fegyvert le!. Nem idegenek. Rokonhoz jöttek több km-ről. 4 bort hozzál."

Felénk fordul az úr és az asszony fordít nekünk. "Bocsássanak meg nekünk. Kolumbiából valók vagyunk és ott megszoktuk, hogy mindenki ismer mindenkit. Elfogadják?" Tölt a borból, kóstolunk. Hú, de finom. Mondják tőlünk sokan. Milyen bor lehet ez? Az úrnak és fiának bakonyi pincészete van. Őstermelők. Apáról fiúra száll a mesterség. Jön az újabb fordítás, itt már mosolyogva beszél az úr. Fia mosolyogva hallgatja "Fogyasszák egészséggel, mindegyik eredeti. A saját pincészetemből. Remélem, az ősi szokáshoz hasonlóan: a fiam is tovább viszi a hagyományt. Fiam, azt hiszem hogy azt mondtam; tedd le a fegyvert és rakd is el." "Ja, bocs apa. Elfelejtettem." Már rakja is el. Kalapjukat lengetve mosolyogva búcsúznak ősi nyelvükön rokonainktól és mennek a házukhoz. "Adios, Amigo. Adios!"


Bemegyünk, megvacsorázunk. Apa és anya úgy állapodik meg a vendégekkel. Reggel megyünk el illetve délelőtt valamikor. Látunk is valamit Ösküből. Most már ugyanis, leszállt az éj.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!