Nőci az űrben 5.

Ha nem a csillagok közt nézelődve a paskoló érintésemmel száguldok el a megannyi világ bölcs s néma mindene között, csak egy lélegzetnyit úszom óceánok és tengerek felett. Megmártózom az életteli habjaiban, meg pillanatra belecsöppenek az öblök mámorító ölelésébe: hogy mennyire friss a víz a legújabb fürdőruhám üdvözlésében. Minden alkalommal valahányszor nem a búrát kell tennem a fejemre, magamévá teszem az üde levegőt családom körében. Ez általában egy hónap, azonban szerencse esetén akár egy esztendő. Telefon csörög meg postát is kapok, készítsem a kalapom meg a sisakom. Akár a tányérsapkámmal, mert célba kell venni az ég birodalmát végtelen homlokon.

Nőként több csapatot vezettem világokba s találkoztam hajmeresztő helyzetekkel, mint ahány csillag van az amerikai zászlón. Na, merre kell menni? Belemásztam a ruhámba és a kényelmes élet után derekamra csatolva a csúzlik, hová megyünk ezúttal a mindenséget sokszor megjárt hajón? A legjobb barátom kutatóhajója számára viszünk mindent, ami a bányászathoz szükségeltetik.

Ott még nem hallottam bányászatról és ezt is tervezem az utolsó útnak, mert nem az erőm fogyott el. Át szeretném adni az élményeimet s tapasztalataimat másoknak, én magam pedig mással szeretnék foglalkozni. Miután a többiek is felszerelkeztek, hagyjuk el a légkört a gondolatokban evezve. Gagyog a másodpilóta, hogy ezúttal is viszünk valamit.

Látom a jelentést, kiegészítők ezek a bányai munkálatok végzéséhez. Csak ezúttal féreglyuk sem kell és nem a világ másik végére tartunk. Csillét még nem szállítottam életemben, a gondolataim forgatják a szemeiket. Beléptünk a külső légkörbe és nézem a jegyzéket, valami új technológiába botlottunk?

Végülis attól, hogy felettem eljár az idő vagy fáradok, az idő nem áll meg. Az első pilóta jenet csörgéssel a kabinom telefonjára, közelítjük a célállomást s földet érésre illetve kipakolásra készítsem a legénységet. Milyen sokan járulnak elénk, ez gyorsan ki lesz pakolva. Azt mondják a szedelődzködők, ez a modern pakk innen megy tovább az útra.

Leellenőrizzük a tételeket, zsilipet és ajtókat zárni! Alá kell írnom az átvételi szállítólevelet, azért mindenbe nem issza bele magát a digitalizáció. Gondolok egyet s kérdezek az átvevőtől, megjegyzést lehet oda írni? A leszállított termékek tartalma aggodalomra ad okot ismeretlen eredetű veszély jelenlétére s javallott a körültekintés a vevő szempontjából. Aláírás: Ellie Langford, teherűrhajó parancsnok.

A visszafelé út hatodáig jutunk el, mert második lépcsőben utána kell eredni a nyomaveszett kisebb hajónak. Mindent értek, csak egy egyszerű fejtéssel foglalkozó objektummal mi történhet az útja során? Az első vonal tájékoztat telefonon, pár perc és ott vannak. Ami azt jelenti, hogy az nekem s embereimnek sem több félóránál.

Elérjük a légkört s a csajok lassítanak is már. Érdeklődöm a srácoktól, van elég üzemanyagunk haza? A folyékony hidrogénből akad raktáron? Így már egyértelmű mindenkinek, igen a válasz az arcokon meg a kimondott szavakon.

Nekem nem tetszik, amit látok. A fiúknak, lányoknak se. Nem tartok semmitől, de félelem mászik a nyugtalanságomon. Könnyebbre vedlek a katonai hacuka után valami fehérféle trikóra, alatta fehérneműre.

Kényelmes nadrágomban előlépve a hajómban, nyugtatom a legénységem egy beszéddel. Persze, hogy ők is nyugtalanok, idegesek. Az orvosi csapat szintén felkészült a kilépésre ide? Fényeket elcsavarni mindenhol és lezárni a teknőnket.

Kilépve a bolygóra fényeket látunk a közvetlen mellettünk lévő gályából, azonkívül semmi mozgás nem töri meg a sziluettjét. Nyomom a gombot s egy hölgy hangja révén nyílik a zsilip ajtaja, utazás csapatommal az emeletre a vezérlőhöz. Nőket látunk a gépek előtt, ahogyan embereikért folyamatosan próbálják rádión a kapcsolat elérését. A velük lévő férfiak is felszerelkezve, kijönnek a kabinjaikból aggodalomtól ránk meredve.

Nézzük ezt a fejtő komplexumot, mi a fene lehet itt? Az előcsarnokokban meg szobákban semmi nincs, rendben tartott kéglik ezek. Most jön a közeledés a bányászati lifteken át a további területek sarkait érintve. Közeli hörgések és távoli sikolyok törik meg helyenként a csendet.

A szellőző aknákat nézem a célzómmal és minden nőt megkérek, álljanak mögénk a sorban. Feláll ezzel egy több oszlopos libasor, még mindig van fény. Mik ezek a suttogó, meg helyenként bizarrul éneklő hangok? Beléptetős lifthez érkezvén nyújtanak nekem egy kártyát, húzom le a tovább haladásért.

Ezt egyszer már láttam, de ilyen formában még nem! Csarnoknál valamennyivel nagyobb arénában nem túl véres ruhákban közeledik egymáshoz átszellemült férfi és nő. AZ ajkaik találkozásra érkeznek, aztán az elmélyül. Nincs jobb ötletem a döbbenetemben, midőn az ámulatból magamhoz térek, kilövöm a tűzjelzőt a mennyezeten s így az eddig egyenletes fény villódzásba kezd. Visszazárom az ajtót, a zárat tönkreteszem. A velem lévőkre nézek, aztán mondom, fogjuk menekülőre! Az arénában lévő férfi nem, de a nő erre néz a bejutást próbálva. Az nem megy nekik, szóval beljebb mennek a bányában kézen fogva.

Haladás tempóval vissza és lépések csoszogása a padlón, pedig már pont jutnánk el a kijárathoz. Ez az utolsó folyosó, átjutottunk a katakombákon. Meghal a csend s sajnos tüzet kell nyitnunk, mert hordában és körülbelül egyenként támadva, fertőzött emberek vetik ránk magukat a padlóról.

Én sajnos még látom a nőt mély dekoltázsban a fejem felett eltűnni egy szintre belépve, a férfi követi őt. Hány bejárata van a szellőzőknek eme ásványi fejtőben? Ez hány szintes épület? Szólok a többieknek, mindjárt érkezem. Próbálom a nőt követni észrevétlen, ami fémlépcsőn egyenlő a lehetetlennel.

Settenkedem az emeleten s a terem vagy szoba, ahová ez a lány a fiúval belépett, kilövöm a poroltót. Futás lefelé a csapatomhoz. Tartoztam az ördögnek egy úttal. Berendezési tárgyak meg felszerelések égnek, de semmi nyoma ezeknek a szellemeknek vagy miknek, hogy a lángnyelvek érnék őket.

El erről a bolygóról és távozás előtt, a szabad levegőre s térbe kijutva először tiltó jelöléssel elláttatom egy tiszttel a térképen e bányászati fejtőt. A tisztek egy aláaknásítást még végeznek, levegőbe emelkedés után élesítik azt gombbal. A szakaszukból nem hinném, hogy akad ott valaha túlélő. Áttelefonálok, hogy pár hónap múlva érdemes ide küldeni felderítő osztagot.