Nőci az űrben

Tapogó fények az állomáson, ne uralkodjon el rajtam a félelem! Ezek itt elrágott generátorok? Maradt valahol élelem?

A biztos föld még arrébb, a meteorzápor a hajót kitudja merre lökdöste. A bizonytalan lépések a szellőzőkből sem vetnek árnyékot, a tétlen ventilátor lapátok félgőzön forogva nem hörögnek.

Élhet még a barátom valahol a sötétben? Keresi a szemem sarka, de nem sokat látok a helyenként nézelődő semmiben. El lehet jutni valahogyan e járatból a hajóra s annak fedélzetére? Sérült áramköröket bekapcsolni fűtéshez, mert e koszos kajütökben a félhomály mellett hideg van.

Meg kell indulni fel a felszínre, még ha a hó is esik ránk. Korhadt vágatokon tetőhöz érve ajtót csap föl nekünk két férfi, a barátnőmet is kihúzzák s ez most a kopárságon erős szállingózás. Vonszolt lábnyomok a hóban és hójáróra pattanás, mert a szürke levegőben kettő órára van innen az űrhajó.

Túlélőkből nincs több vagy nem találjuk, a hajóra érve a hajtómű morog. Valakinek le kell másznia meleget csiholni a motorba, pár poros zacskójú gyufa akad. Remegő falak úgy félóra múlva s sántítva emelkedő szárnyra szélzsák topog. A hajónk tetejéről lépések élednek, sebességet kapcsolni forduláshoz! Az sem biztos, hogy elég az üzemanyag, de Izsák talál csorba külsejű és jó hordókat.

A testet fordítani hazairányba, kósza nyomok a hóban. Hosszan folytatódnak, amiket fokozatosan temet be a hulló pihe. Bicegő túlélők érkeznek a vezérlőbe, sikerült felkapaszkodniuk? Menjenek a pihenőre! A kolléganőm becéloz egy pontot, hogy rakétát lőjön az omló bázisra. Onnan jöttünk és támadtak ránk a lények, ideje indulnunk. A nevem Ellie, Ellie Langford vagyok.

(A CSONTSÖTÉTBEN 3. Nem készült még el a Dead Space 4. játékprogram a női főhőssel)