Nem huny ki a fény a fejlámpán - THE DESCENT III

MotoszkaDaniel•  2022. október 22. 00:37  •  olvasva: 52

Hajítom a lecsurgó vértől átázott szekercét, hogy mentsem a bőrömet a denevéremberektől és ráomolhat Juno - ra a tető fonnyadásban oszló arca. Egyikünk látja meg a nap hideg s hűvös őszben csámcsogó fényét vagy mind a kettőnk kimerülésben iszkoló lába visszacsúszik négy kilométer mélyre? A Borham gerinc bizonytalan hágóit Sára meghágja? Esetleg zuhan le a pokol denevér nők által is éhes meg körbe vett gerincére?

 

A vörös kötél nem húzza karjainkat a kijárathoz közelebb, mert az bőven alattunk szétlapítva s a pótmennyiség minden a derekamon meg a vállamon a száradt vérben pihenve. A lábujjhegyek percein iramodás a mellkasnyi tág rés felé és a denevéremberek támadásán felül omlik a lábaink közé a szikla tetejének cseppkő áztatta sok darabja. A hegymászó csákányt nem tudjuk kivinni, valamint nem tudunk minden élőt kimenteni a szűk lodzsa padjára. Fáklyát dobni a denevérek közé, legalább az ő harapó fogaiktól legyünk védve!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!